A Szegedi Ítélőtábla Bf.393/2018/18. számú határozata kábítószer birtoklásának bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 7. §, 35. §, 37. §, 72. §, 74. §, 92. §, 178. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 10. §, 184. §, 561. §, 576. §, 583. §, 590. §, 593. §, 604. §, 605. §, 606. §, 607. §, 608. §, 613. §, 615. §, 868. §, 870. §] Bírók: Harangozó Attila, Joó Attila, Katona Dorottya

Szegedi Ítélőtábla

Bf.IV.393/2018/18.

A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden, 2018. október 16. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A kábítószer birtoklásának bűntette miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék 2018. május 23. napján kihirdetett 7.B.381/2018/16. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A bíróság a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság Állampénztári Iroda Hatósági Letétkezelő Osztálya által Bü.93.109. szám alatt letétként kezelt 280 (kettőszáznyolcvan) euró lefoglalásának megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzi és a vádlottól lefoglalt 280 (kettőszáznyolcvan) euróra, valamint további 220 (kettőszázhúsz) euróra a vádlottal szemben vagyonelkobzást rendel el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült, összesen 966.392,- (kilencszázhatvanhatezer-háromszázkilencvenkettő) forint bűnügyi költségből a vádlott 655.862,- (hatszázötvenötezer-nyolcszázhatvankettő) forint bűnügyi költséget köteles megfizetni, míg az állam a fennmaradó 322.530,- (háromszázhuszonkettőezer-ötszázharminc) forint bűnügyi költséget viseli.

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli a 2018. május 24. napjától 2018. október 16. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A másodfokú eljárás során felmerült, összesen 145.408,- (egyszáznegyvenötezer-négyszáznyolc) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Megállapítja, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye: BV Intézet neve továbbá lakcíme lakcím.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a 2017. október 28. napjától előzetes fogvatartásban lévő vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer birtoklása bűntettében (Btk. 178. § (1) bekezdés 5. fordulat, (2) bekezdés c) pont), ezért őt nyolc év szabadságvesztésre és nyolc év 1. ország neve területéről kiutasításra ítélte. A kiszabott szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani és abba beszámította a vádlott által 2017. október 28. napjától 2018. május 23. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés kettőharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt kábítószer elkobzásáról, továbbá a bűnjelként lefoglalt tárgyak lefoglalásának megszüntetéséről és a vádlott részére történő kiadásáról. A vádlottól lefoglalt 280 euró lefoglalásának megszüntette és a vádlottnak kiadni rendelte azzal, hogy azt a vele szemben megállapított bűnügyi költség biztosítására visszatartotta. Kötelezte a vádlottat 645.814,- forint bűnügyi költség megfizetésére és megállapította, hogy az ezt meghaladóan felmerült 303.078,- forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, egyezően a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában és a fellebbezési nyilvános ülésen tartott perbeszédében ezen fellebbezését fenntartva, kifejtette azon álláspontját, miszerint az elsőfokú bíróság a vádlott javára értékelhető bűnösségi körülményeket nem kellő súllyal értékelte, így a vádlottal szemben aránytalanul súlyos büntetést szabott ki.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.202/2018/1-II. számú indítványában a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásának, illetve indokolásának több ponton történő kiegészítését és helyesbítését, a bűnösségi körülmények körében a súlyosító körülmények kiegészítését, a jogi indokolás körében az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályhely helyesbítését. Összességében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A fellebbviteli főügyészség képviselője a fellebbezési nyilvános ülésen az átiratában írtakat változatlanul fenntartva indítványozta, hogy a másodfokú bíróság eljárása során az új büntető eljárásjogi törvényt alkalmazza, a kiszabott szabadságvesztésbe számítsa be a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala óta előzetes fogvatartásban töltött időt és rendelkezzen a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség viselése tekintetében.

A kiszabott büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezések nem alaposak, a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség átiratában írtak nagyrészt helytállóak.

A Szegedi Ítélőtábla a 2018. július 1. napjától hatályos, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 868. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a másodfokú felülbírálatkor hatályban lévő törvény szerint járt el. A hivatkozott törvényi rendelkezés szerint a Be. 868-876. §-ában meghatározott eltérésekkel a hatálybalépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell a Be. rendelkezéseit. A Be. 870. § (1) bekezdése alapján az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt e törvény másként szabályozza.

A Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja alapján fellebbezésnek van helye kizárólag a kiszabott büntetés vagy az alkalmazott intézkedés neme és mértéke vagy tartama ellen is.

A Be. 590. § (3) bekezdése szerint, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. A Be. 590. § (5) bekezdése alapján a másodfokú bíróság a (3) és (4) bekezdésben meghatározott esetben az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja

a) az elsőfokú bírósági eljárást és ennek során vizsgálja azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése esetén a Be. 607. § (1) bekezdése, valamint a Be. 608. § (1) bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni,

b) a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni,

c) a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést, továbbá

d) a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést.

A Be. 591. § (2) bekezdés a) pontja alapján a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be.

Jelen ügyben fellebbezések bejelentésére kizárólag a vádlott javára, a kiszabott büntetés enyhítés érdekében került sor. A Be. fentiekben kifejtett rendelkezéseiből következően, ezért a felülbírált elsőfokú ítélet megalapozottsága - elvben - nem lenne vizsgálható.