BH 1989.7.272 A tartási (öröklési) szerződés érvényességének megállapításnál irányadó szempontok, különös tekintettel a szolgáltatások jellegére és terjedelmére [Ptk. 586. §].

Az örökhagyó 1951-ben feleségül vette B. M-t, aki a házasságba hozta a korábbi házasságából származó B. K. nevű gyermekét (a perbeli alperest), s őt a további évek folyamán a házastársával közösen nevelte. A családi kapcsolat a nevelt gyermek nagykorúsága, majd M. Z-nal kötött házassága után is bensőséges maradt: a fiatalok gyakran látogatták az idősödő házaspárt, és a háztartás ellátásában, a vásárlások és az egyéb ügyintézések során rendszeres segítséget nyújtottak nekik.

Ilyen előzmények után 1981. március 26-án az örökhagyó és felesége oly értelmű öröklési szerződést kötött az alperessel, amely szerint az alperes "tartás és gondozás körében kötelezettséget vállal arra, hogy mindenkor megfelelően gondozza, ápolja, orvosi gyógykezelésben és ellátásban részesíti az eltartottakat, elvégzi részükre a mindennapos bevásárlást, hivatalos ügyeikben a hatóságoknál eljár, és az eltartottak későbbi halála után illő és kegyeletteljes eltemettetésükről gondoskodik" (2. pont). "Az eltartottak és örökhagyók a tartás és gondozás fejében hozzájárulnak ahhoz, hogy a perbeli ház, udvar, összesen 1 ha 1759 m2 területből az örökhagyó N. S. nevén szereplő tulajdoni részarányát M. Z-né sz. B. K. örökölje eltartottak halála után" (3. pont).

A szerződést az illetékes államigazgatási hatóság jóváhagyta, annak teljesítését rendszeresen ellenőrizte, s azt mindenkor rendben levőnek találta.

Az örökhagyó 1985. május 25-én meghalt. A hagyatéki eljárás során a felperes, aki a rendelkezésre álló adatok szerint az örökhagyó gyermeke, vitatta az öröklési szerződés érvényességét, a közjegyző ezért a hagyatékot ideiglenes hatállyal adta át az alperesnek mint szerződéses örökösnek.

A felperes keresete az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására irányult, figyelemmel arra, hogy az örökhagyó - a kereseti tényállítás szerint - a tartásra nem szorult rá. Utóbb öröklés jogcímén 617 731 forintos követelést is támasztott az alperes ellen.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert - védekezése szerint - az örökhagyó a személyi és vagyoni körülményeinél fogva mind az anyagi, mind a fizikai ellátást igényelte, arra rászorult.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, az ítéletet azonban a másodfokú bíróság alaki okból - az elsőfokú eljárás népi ülnökök közreműködése nélkül történt lefolytatása miatt - hatályon kívül helyezte, és újabb eljárást rendelt el.

A szabályszerűen megalakított elsőfokú bíróság a megismételt eljárást befejező ítéletével a felperes keresetét ismét elutasította, és őt perköltségben marasztalta. ítéletének indokolása szerint az alperes az öröklési szerződésben kikötött tartási és gondozási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett.