A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35200/2010/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 108. §, 109. §, 128. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

Kfv.V.35.200/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Béhm Lajos ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Matern-Józsa Villő jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztály alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. május 20. napján kelt 13.K.32.041/2009/15. számú végzésével kijavított, 2010. január 26. napján kelt 13.K.32.041/2009/12. számú ítélete ellen a felperes által 14. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 13.K.32.041/2009/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000 /azaz százezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 2.500.000 /azaz kettőmillió-ötszázezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 1999. IV. negyedévre, 2000-2003. évekre általános forgalmi adó, 2001-2003. évekre személyi jövedelemadó /szja/ adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként, megismételt eljárásban a 2008. december 5. napján kelt 2548491368 számú határozatával a felperest adóhiánynak minősülő adókülönbözet, adóbírság, és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. március 30. napján kelt 4007598490 számú határozatával az elsőfokú határozatot /978 Ft túlfizetés beszámítása miatt/ megváltoztatta, a felperest 2002. és 2003. évre 69.811.602 Ft szja adókülönbözet, 34.905.312 Ft adóbírság, és 33.824.492 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint a revízió megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért helytállóan az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 109.§-ának /1/-/3/ bekezdései alkalmazásával az adóalapját becsléssel állapította meg, és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja tv./ 4.§-ának /1/ bekezdése, 28.§-ának /1/ bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe. Indokolása szerint az elsőfokú határozat meghozatalára az Art. 128.§-ának /1/ bekezdésében előírt 60 napos határidő lejártát követően került sor, azonban a határidő elmulasztásához egyrészt jogszabályi szankció nem fűződik, másrészt adózót a határidő túllépéséből joghátrány nem érte. Az alperes hitelt érdemlő bizonyítékok hiányában nem fogadta el a felperes azon állítását, hogy egy szlovák állampolgárságú magánszemélytől 2003. évben 170.000.000 Ft kölcsönt kapott volna. Kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú hatóság az Art. 109.§ /2/ bekezdésének helyes értelmezésével nem osztotta meg a feltárt eltitkolt jövedelmet a vizsgálattal érintett évek között, ugyanis adózónak a kronologikus egyenleg levezetése során megállapított forráshiányaira fedezettel azok felmerülése időpontjában kellett rendelkeznie.

A felperes keresetében elsődlegesen eljárási jogszabálysértésre alapítottan, az Art. 128.§-ának /1/ bekezdésében foglaltak megsértése miatt az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, fizetési kötelezettségei törlését, másodlagosan a külföldi magánszemély által nyújtott kölcsön, illetve az Art. 109.§ /2/ bekezdés második mondatának a megsértése miatt az első- és másodfokú határozat megváltoztatását, az adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék törlését, vagy az adóhatározatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Állította, hogy az elsőfokú hatóság a határozat meghozatalára nyitva álló 60 napon túl nem hozhatta volna meg a határozatát, hogy a külföldi kölcsön teljes folyamatát bizonyította, továbbá, hogy a kölcsön el nem fogadása esetén a jövedelem összegét el kellett volna arányosan osztani a vizsgált évek között.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az alperes az elsőfokú hatóság határozathozatali késedelmét elismerte, az Art. 128.§-ának /1/ bekezdése azonban a határidő elmulasztásához nem fűzi a jogvesztés jogkövetkezményét. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a kölcsönügyletről az adóhatóság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, jogszerűen döntött. A felperes maga állította azt, hogy 2003-ban megszerzett jövedelméből fedezte a kiadásait, és olyan tényt sem igazolt, hogy több évi eltitkolt bevétele szolgált volna a 2003. évi kiadásai forrásaként, ezért az adóhatóság a jövedelem megosztás alkalmazását a vizsgálattal érintett időszakra helytállóan mellőzte.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a terhére megállapított adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék törlését, vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 33.§-ának /1/ bekezdése, az Art. 97.§-ának /5/ bekezdése, 128.§-ának /1/ bekezdése, 109.§-ának /2/ bekezdése megsértésével hozta meg döntését. Lényegében megismételte és fenntartotta a kerestében foglaltakat.

Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 274.§-ának /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.