A Debreceni Törvényszék Mf.20892/2018/8. számú határozata munkabér megfizetése (munkabér KÜLÖNBÖZET megfizetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 44. §, 58. §, 87. §, 92. §, 93. §, 124. §]

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.89/2017/40., *Debreceni Törvényszék Mf.20892/2018/8.*, Kúria Mfv.10134/2019/5. (BH 2020.3.84)

***********

... T Ö R V É N Y S Z É K

2.Mf.20.892/2018/8. szám

A ... Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Nádas György ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek - a Szávó Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Szávó Anita) által képviselt alperes ellen ki nem fizetett munkabér és távolléti díj különbözet megfizetése iránt indított perében a ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ... számú ítélete ellen a felperes ... sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 16.920.- (tizenhatezer-kilencszázhúsz) Ft, a II. rendű felperest, hogy 19.090.- (tizenkilencezer-kilencven) Ft fellebbezési eljárási költséget 15 napon belül fizessen meg az alperesnek.

A meg nem fizetett 90.744.- (kilencvenezer-hétszáznegyvennégy) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam visel.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A felperesek 2013. január 1. napjától állnak határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél vízműgépész munkakörben, ezen jogviszonyt megelőzően a H. Kft.-nél álltak alkalmazásban ugyanilyen munkakörben. A munkavégzés helyük ténylegesen az alperes H. települési telephelye volt, a munkaszerződésük szerint a vízmű "A" és "B" telepe került megjelölésre.

Az I. r. felperes bruttó óradíja az átvétel időpontjában - 2013 januárjában - 767.- Ft, a II. rendű felperesé 753 Ft volt. A munkaszerződésük szerint a felperesek munkaidejét heti 40 órában, havi munkaidőkeretben állapították meg. Az alperes a végkielégítés és a rendes felmondás szempontjából a jogelődnél eltöltött időtartamot munkaviszonyban eltöltött időnek ismerte el.

A felperesek munkaszerződésének módosítására 2014. december 1. napján került sor akként, hogy a peres felek a felperesek munkakörét készenléti jellegű munkakörként határozták meg. Rögzítették egyben, hogy a készenléti jellegű munkakörből eredően vasárnap rendes munkaidőre is beoszthatóak, illetve az Mt. 92. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel a teljes napi munkaidőt 12 órában jelölték meg. A munkavállaló által teljesítendő munkaidőt 6 havi munkaidőkeretben határozták meg az Mt. 93. §-ban foglaltaknak megfelelően, továbbá megállapodtak abban, hogy a készenléti jellegű munkakörre tekintettel a beosztás szerinti napi munkaidő legfeljebb 24 óra, a heti munkaidő legfeljebb 72 óra lehet. Rögzítették továbbá a munkaszerződés módosítás 3. pontjában, hogy a közöttük korábban létrejött munkaszerződést egyebekben nem kívánják módosítani, az abban foglaltakat kötelezőnek tekintik magukra nézve.

A felperesek a munkaszerződés módosításától függetlenül készenléti jellegű munkakörben dolgoztak, egyhavi munkaidőkeretben. A havi munkaidőkeretben ledolgozandó munkaidő napi 8 órával és a munkaidőkeretbe eső munkanapok számával kerül elszámolásra és a napi 8 órát meghaladó munkavégzést az alperes a felperesek részére a perbeli időszakban és jelenleg is túlóraként számolja el és fizeti ki. A felperesek munkaidő beosztása reggel 7 órától 19 óráig, illetve 19 órától reggel 7 óráig tartott, ezen munkaidő beosztást az I. r. felperes készítette el.

Az alperesnél 2014 szeptemberében egy általános bérrendezésre került sor, ahol a munkavállalók alapbérét a ... számú Elnök-igazgatói utasításnak megfelelően (... számú melléklet) módosították, mely bérrendezés nem minden munkavállaló munkabérét érintette, ekkor a felperesek órabér emelésben nem részesültek. A felperesek 2014 júliusában az alperesi munkáltatónál egyeztetést kezdeményeztek az okból, hogy a szabadságuk nem megfelelően került kiadásra, nem megfelelő a túlóra elszámolás, illetve a szabadság idejére fizetett távolléti díj mértéke. Ezen egyeztetés eredményre nem vezetett. Ezt követően a felperesek az Egyenlő

Bánásmód Hatósághoz fordultak, aki 2014. október 22. napján arról tájékoztatta őket, hogy védett tulajdonsággal nem rendelkeznek és panaszuk diszkriminációs panasznak nem minősül.

A felperesek az alperessel szemben előterjesztett keresetükben az I. felperes vonatkozásában elmaradt munkabér címén 171.000.- Ft, II. r. felperes tekintetében 221.804.- Ft, műszakpótlék különbözete jogcímén az I. r. felperes 27.685.- Ft, a II. r. felperes 41.147.- Ft, továbbá túlmunka pótlék különbözet címén az I. r. felperes 145.823.- Ft, a II. r. felperes 164.296.- Ft tőke és ezen összeg után 2015. június 1. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat, valamint a szabadság idejére járó elmaradt távolléti díj címén az I. r. felperes 159.618.- Ft, a II. r. felperes 147.188.- Ft és ezen összeg után 2015. augusztus 1. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Kereseti kérelmükben előadták, hogy az alperesnek a szabadság idejére járó távolléti díjat a napi 12 óra figyelembevételével kellett volna elszámolni, tekintettel arra, hogy a beosztás szerinti nappali és az éjszakai munkavégzésük is 12 órás napi munkaidőnek minősült. A műszakpótlék átalány tekintetében azt adták elő, hogy ezen a jogcímen történő kifizetést a munkáltató 2014. szeptember 1. napján megszüntette, rajtuk kívül a velük azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalóknak ezen összeget alapbéresítették, így 80.- Ft-tal megemelték a munkabérüket. Álláspontjuk szerint azért érte őket hátrány, mert a munkáltatóval szembeni igényérvényesítésük miatt a munkáltató megtorlásként nem részesítette őket az órabéremelésben, mely munkáltatói magatartás sértette az Ebktv. 10. § (3) bekezdését. Az egyenlő bánásmód megsértése körében védett tulajdonságként a szakszervezeti tagságukra hivatkoztak. Előadták továbbá a munkáltató a joggal való visszaélésére, melynek alapjául a megtorlás alapjául is szolgáló magatartást jelölték meg.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperesek keresetének az elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szabadság kiadására a jogszabályoknak megfelelően került sor, és a munkaszerződés szerinti napi 8 óra figyelembevételével került számfejtésre a szabadság idejére járó távolléti díj kiadására sor. Az egyenlő bánásmód követelményét az órabér emelés körében megtartotta. A béremelésre 2014 szeptemberében sor került, a műszakpótlék egyidejű megszüntetése mellett, ám egységes béremelésre az alperesi munkavállalók körében nem került sor. Ezen órabéremelés során az órabéreket azonos mértékben kívánták megállapítani, az üzemegységek, üzemigazgatóságok vezetőinek javaslata alapján, figyelembe véve a munkavállalók munkaviszonyhoz való hozzáállását, teljesítményét azzal, hogy a béremelés a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó döntés.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte az I. r. felperest 33.800.- Ft, a II. r. felperest 38.200.- Ft perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a 68.100.- Ft eljárási illetéket az állam visel.