A Debreceni Ítélőtábla Bf.551/2009/14. számú határozata adócsalás bűntette (adóbevételt JELENTŐS MÉRTÉKBEN csökkentő adócsalás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 310. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 31. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 112. §, 348. §, 351. §, 352. §, 363. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 33. §] Bírók: Diószegi Attila, Ficsór Gabriella, Szabó József

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Járásbíróság B.1725/2001/6., Szolnoki Járásbíróság B.20/2004/14., Szolnoki Törvényszék B.901/2005/183., Debreceni Ítélőtábla Bf.505/2008/18., Szolnoki Törvényszék B.498/2007/82., *Debreceni Ítélőtábla Bf.551/2009/14.*, Kúria Bfv.1165/2009/6. (BH 2011.9.244)

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bf.III.551/2009/14. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2010. évi április hó 15. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

ítéletet:

Az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2009. évi május hó 21. napján kihirdetett 3.B.498/2007/82. számú ítéletét megváltoztatja annyiban, hogy I. r. és III. r. vádlottak 3 rb. adócsalás bűntetteként értékelt cselekményeiből 1 rendbelit adócsalás vétségének [Btk. 310. § (1) bekezdés] minősít.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A fellebbezési tárgyaláson 92 570 (kilencvenkettőezer-ötszázhetven) Ft bűnügyi költség merült fel, amely I. r. vádlottat terheli.

II. r. vádlott születési helye helyesen: ...

III. r. vádlott anyja neve helyesen: ....

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen I. r. vádlott védője az ítélet hatályon kívül helyezése, ennek hiányában a büntetés enyhítése, II. r. vádlott védője elsődlegesen megalapozatlanság és téves minősítés miatt, másodlagosan enyhítés, míg III. r. vádlott és a védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést.

Az ügyész I. r. és II. r. vádlottak terhére részbeni felmentésük miatt, bűnösségük megállapítása és I. r. vádlott esetében a büntetés súlyosítása végett is fellebbezést jelentett be, míg III. r. vádlott vonatkozásában az ítéletet tudomásul vette.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség az ügyész fellebbezését fenntartotta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében.

I. r. vádlott védője a másodfokú eljárásban ... igazságügyi szakértő véleményére, mint új okirati bizonyítékra hivatkozott, s mivel annak tartalma nem egyezett az alapeljárásban szakvéleményt adó ... valamint dr. ... szakértők szakvéleményében foglaltakkal, ezért az ítélőtábla e körben bizonyítás felvételét rendelte el a Be. 351. §-a (1) bekezdése alapján.

Az ítélőtábla I. r. vádlott védőjének I. számú tanú kénti kihallgatására tett másik bizonyítási indítványát azonban, mint szükségtelent elutasította, hiszen az elsőfokú bíróság a IV. tényállás megállapításakor elfogadta I. r. vádlott védekezését alátámasztó I. számú tanú közjegyző által hitelesített nyilatkozatát, s erre tekintettel állapította meg, hogy "a házi pénztárból az alvállalkozó részére kifizetett összeg nem hiányzott" (ítélet 32. oldal első bekezdés).

A bizonyítási eljárás során az ítélőtábla ...-t a Be. 112. §-ának (2) bekezdése alapján szakértőként bevonta az eljárásba, majd a Be. 363. § (2) bekezdés b) pont szerinti tárgyaláson véleményét ütköztette a másik két - a 2009. április 30. napján megtartott elsőfokú tárgyaláson közös álláspontot kialakító - szakértő véleményével.

A I. tényállásban rögzítettekkel kapcsolatban ... nem vitatta a másik két szakértő azon megállapítását, hogy az ÁFA törvényben meghatározott kellékeket nem tartalmazó szabályos számla nélkül nem lehet ÁFÁ-t levonni, azonban ő "megengedőbb volt", hiszen feltételezte, hogy a bizonylatok léteztek, csak a könyvelés során eltűnhettek. ... ezen következtetése azonban egyrészt nem nyugszik ténybeli alapokon, másrészt még valósága esetén sem eredményezhetné ezen tényállásban írtak megváltoztatását tekintettel a szakértők azon közös álláspontjára, hogy "szabályos számla nélkül nem lehet ÁFÁ-t levonni."

A III. tényállásban foglaltakkal kapcsolatosan elsődlegesen II. számú tanú - a másik két szakértő adatait elfogadva - helyesbítette a kiegészítő szakvéleményének 4. oldalán található táblázat adatát mégpedig úgy, hogy I. r. vádlott nem 631 000, hanem 1 050 000 forint munkáltatót terhelő szakképzési hozzájárulást vallott be, s így az adóbevételt e körben 195 000 forinttal csökkentette.

Bár ... abból indult ki, hogy a 82 983 488 forint bérköltség a nettó bér, ennek ellenére az adóbevétel csökkenését a járulékok vonatkozásában (3 091 000 forint + 8 465 000 forint) 11 556 000 forintban, míg a másik két szakértő - holott a kiindulási pontjuk Bartha Gyuláéval ellentétes - összesen 11 472 000 forintban határozták meg. Ezen eltérés - figyelemmel a számításaik alapjául szolgáló adatok hiányosságaira is - csekély, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak találta tekintettel arra is, hogy ... nem tudta magyarázatát adni annak, hogy az ő kiindulási pontját elfogadva a be nem fizetett járulékok összegszerűsége miért nem magasabb.

Ami a IV. tényállást illeti, itt mind a három szakértő közös álláspontra helyezkedett. Ennek lényege, hogy I. r. vádlott a házipénztárba 225 488 263 forintot bevételezett, melyből bérfizetésre 82 983 488 forintot használt fel, továbbá az alvállalkozóknak kifizetett még 61 907 310 forintot. Az elsőfokú bíróság ítéletének megállapítása szerint így 82 071 690 forinttal nem számolt el. A szakértők egyetértettek abban - ezt az ítélőtábla is elfogadta -, hogy a főkönyvi kivonat alapján a működéssel kapcsolatban felmerült költségekre vonatkozó 13 691 924 forintos számlák, s ezek 1 172 130 forintos ÁFÁ-ja is kifizetésre került, így ezen 14 864 054 forinttal csökkentendő - 67 207 636 forintra - az az összeg, amivel I. r. vádlott nem tud elszámolni. (A további alvállalkozói díjak kifizetését az elsőfokú bíróság megalapozott indokkal nem fogadta el, ezért azok e számításnál sem vehetők figyelembe.)

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság tényállását a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával az iratok tartalma és a felvett bizonyítás alapján kiegészíti illetve helyesbíti a következők szerint:

- III. r. vádlottat a Szolnok Városi Bíróság 11.B.20/2000/14. számú határozata gazdálkodó szervezet önálló intézkedése jogosult dolgozója által folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette miatt ítélte el.