A Fővárosi Ítélőtábla Bf.293/2014/26. számú határozata terrorcselekmény bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 287. §, 338. §, 345. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 373. §, 381. §, 578. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 37. §, 38. §, 61. §, 74. §, 80. §, 81. §, 92. §, 314. §, 325. §, 365. §, 459. §] Bírók: Magócsi István, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. év szeptember 11. és szeptember 18. napjain tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A terrorcselekmény bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 14.B.944/2011/223. számú ítéletét az I.r. vádlott vonatkozásában az alábbiak szerint változtatja meg:

Az I.r. vádlott cselekményeit terrorcselekmény bűntettének (Btk.314.§. (1) bekezdés a/ pont I. fordulata), 2 rb. rablás bűntettének (Btk.365.§.(1) bekezdés a/ pont, (3) bekezdés a/ pont, (4) bekezdés b/ pont), 8 rb. rablás bűntettének (Btk.365.§.(1) bekezdés a/ pont, (3) bekezdés a/ pont) és 3 rb. lőfegyverrel visszaélés bűntettének (Btk.325.§.(1) bekezdés a/ pont) minősíti.

A vagyonelkobzás összegét 26.310.469 (huszonhatmillió-háromszáztízezer-négyszáz-hatvankilenc) Ft-ra helyesbíti.

A vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetése háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A bűnjeljegyzék 6-113. tételei alatt szereplő dolgokat a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál kezelik Bj.1857/2011. számon.

A bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi és e körben az elsőfokú bíróságot különleges eljárás lefolytatására hívja fel.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r. vádlott tekintetében helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A másodfokú eljárásban felmerült 30.000 (harmincezer) Ft bűnügyi költséget az I.r. vádlott köteles megfizetni az állam javára.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A Fővárosi Törvényszék a 2014. május 21. napján kelt 14.B.944/2011/223. számú ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki terrorcselekmény bűntettében (1978. évi IV. törvény 261. § (1) bekezdés a) pont), 6 rendbeli rablás bűntettében (1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont), 4 rendbeli rablás bűntettében (1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont) és 3 rendbeli lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettében (1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bekezdés a) pont).

Ezért őt, mint visszaesőt, halmazati büntetésül 12 év fegyházbüntetésre, 10 év közügyektől eltiltásra ítélte és 25.960.469 forintra vagyonelkobzást rendelt el.

Rendelkezett a járulékos kérdések, így az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása, a bűnjelek és a bűnügyi költség viselése tekintetében is.

A II. r. vádlottat 2 rendbeli rablás bűntette, mint bűnsegéd (Btk. 365. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont) miatt mint visszaesőt, halmazati büntetésül 3 év fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélet első fokon jogerőre emelkedett a II. r. vádlott tekintetében.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabásáért jelentett be fellebbezést.

A jogorvoslati nyilatkozatra fenntartott három napon belül a védő a IV. és V. tényállás, valamint a terrorcselekmény bűntette vonatkozásában a bűnösség megállapítása miatt felmentésért, a három biztonsági őr és a Bt. sérelmére elkövetet cselekmények külön rablás bűntetteként történő értékelése miatt és enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.735/2011/19. számú átiratában az ügy elbírálására nyilvános ülés kitűzését indítványozta, bejelentve, hogy azon részt vesz.

Az ügyészi fellebbezést fenntartotta arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál nem értékelte kellő súllyal a tárgyi súlyt, a halmazatot, a kiszabott büntetés pedig nem éri el a középmértéket, ezért indokolt a súlyosítás. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a fegyházbüntetés tartamának súlyosítását, egyebekben helybenhagyást indítványozott.

Az I. r. vádlott a 2014. augusztus 4-én kelt beadványában az kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem döntött a feltételes szabadságról, a 2014. szeptember 9-én kelt beadványában azt vetette fel, hogy egy ítéleten belül alkalmazható-e az elkövetéskori és az elbíráláskori Btk., mivel hol ez, hol az a kedvezőbb.

Majd a 2015. május 28-án kelt beadványában a IV. és V. tényállást megalapozatlannak tartotta, mivel az téves, az iratokban szereplő tények figyelmen kívül hagyásával született. Nyomozati vallomásaikat és tárgyaláson tett nyilatkozataikat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy tanú1 és tanú2 nyilatkozatai nem értékelhetők kétséget kizáró bizonyítékként, a más ügyben adott személyleírások és felismerésre bemutatások eredményei e tényállásoknál nem vehetők figyelembe.

Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság figyelembe vette a biztonsági kamerák felvételeit elemző rendőri jelentéseket és hangsúlyozta, hogy az V. tényállásnál a szakértő csak az erre vonatkozó felvételt látta, más tényállásokra vonatkozóan összehasonlító vizsgálatot nem végzett.

Utalt arra is, hogy az V. tényállásnál a helyszínen rögzített videofelvétel alapján azt állapították meg, hogy az elkövető tenyérrel nyomta ki a bejárati ajtót, az ajtó felületén pedig egyedi azonosításra alkalmas tenyérnyom töredéket rögzítettek. Ezt összehasonlították az ő tenyérnyomatával, az eredmény nem egyező lett.

Mindezekre tekintettel a IV. és az V. tényállás vonatkozásában a felmentését kérte bizonyítékok hiányában.

A főügyészi indítványra utalva kiemelte, hogy szemben a főügyészség azon álláspontjával, hogy minden büntetést befolyásoló körülmény feltárásra került, az elsőfokú bíróság nem tárta fel a bűncselekmények mögött megbúvó motivációt.

Most érezte elérkezettnek az időt arra, hogy előadja azokat az okokat, amelyek miatt a rablásokat elkövette. Üzleti balfogásai és egy jobb üzlet reményében 10 millió forint kölcsönt kellett kérnie egy embertől, aki, miután a pénzt nem tudta visszafizetni, pisztollyal többször mellé lőve megöléssel fenyegette meg őt és családját is. Annyira megfélemlítették, hogy nem mert a rendőrséghez fordulni és csak miután elhunyt ez a személy, merte feltárni, hogy a rablásokat azért követte el, hogy a kölcsönt vissza tudja fizetni.

Az elkövetést előidéző súlyos fenyegetettségét, az igen hosszú időn át tartó előzetes letartóztatást, az időmúlást és a beismerését, megbánását kérte figyelembe venni.

Egyúttal érthetetlennek tartotta a főügyészi indítványnak a középmértékre utalását, mivel az elsőfokú bíróság az 1978. évi IV. törvényt alkalmazta, melyben az arra való utalás nem szerepel.

Büntetése csökkentését, méltányos és mérsékelt ítélet meghozatalát kérte.

Az ítélőtábla a kitűzött nyilvános ülésen a Be. 363. § (2) bekezdés b) pontja alapján tárgyalásra tért át és bizonyítást vett fel, melynek során levetítésre kerültek a tényállás III., IV., V. és VI. pontja tekintetében a biztonsági kamerák által készített felvételek, valamint a tényállás III. pontja tekintetében a helyszíni szemle során készült fényképfelvételek.