A Kúria Mfv.10997/2011/11. számú precedensképes határozata fegyelmi büntetés tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 11. §] Bírók: Stark Marianna, Szatinszky Andrea, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.II.10.997/2011/11.szám

A Kúria a dr. Papp Antal ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Poprádi Péter ügyvéd által képviselt Pest Megyei Kormányhivatal (1052 Budapest, Városház u. 7., mint a Budakörnyéki Földhivatal jogutóda) alperes ellen jogellenes fegyelmi büntetés jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 10.M.3060/2004. szám alatt megindított, majd 10.M.5715/2009. szám alatt folytatott és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.638.860/2010/2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2012. október 17. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Bíróság 49.Mf.638.860/2010/2. számú ítélete azon rendelkezését, mellyel az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az emelt összegű végkielégítésre vonatkozó felperesi keresetet elutasította, nem érinti. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (egyszázezer) forint és 27.000 (huszonhétezer) forint Áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 1993. augusztus 16-tól állt az alperessel közszolgálati jogviszonyban. Az alperes fegyelmi tanácsa 2003. november 13-án vele szemben megindított fegyelmi eljárás eredményeként 2004. május 26-án kelt határozatával hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta, amely határozat jogellenességét a felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2005. november 4-én kelt és 2005. december 22-én jogerőre emelkedett 10.M.3060/2004/22. számú közbenső ítéletével megállapította.

A jogellenesség jogkövetkezményei tárgyában folytatott perben a felperes - többek között - a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 60.§ (4) bekezdése alapján 12 havi átlagkeresetnek megfelelő átalány-kártérítés, valamint a Ktv. 60. § (6) bekezdése alapján nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Nem vagyoni kártérítés iránti igényét a felperes egyrészt egészségkárosodására hivatkozva terjesztette elő, és igényét havi 18.000 forint járadékban jelölte meg. Másrészt a jogellenes fegyelmi határozattal és az alperes által megindított további fegyelmi eljárásokkal összefüggésben személyiségi jogsértésre, becsülete, jóhírneve és emberi méltósága, valamint az egyenlő bánásmód következményeinek megsértésére, életkörülményei elnehezülésére hivatkozva 3x850.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 10.M.5715/2009/17. számú ítéletével 893.200 forint - felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képező - végkielégítés és kamata megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes a jogellenesség jogkövetkezményeként kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalány-kártérítést megfizetett a felperes részére. Ezt meghaladó mértékű átalány-kártérítés megítélését nem találta megalapozottnak, figyelemmel arra, hogy a fegyelmi határozat jogsértő voltát a bíróság a vizsgálóbiztos kijelölésének helytelensége, tehát formai ok miatt állapította meg.

A felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét vizsgálva a munkaügyi bíróság igazságügyi orvosszakértőt rendelt ki. Minthogy a szakvéleményben foglaltak és annak kiegészítése is kizárta a felperes által megélt stresszhelyzetek és a nála kialakult cukorbetegség közötti közvetlen ok-okozati összefüggést, a munkaügyi bíróság a felperes e körben előterjesztett keresetét elutasította.

Mindkét fél fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.638.860/2010/2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezett részében - részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek átalány-kártérítés címén további négyhavi illetménynek megfelelő 893.200 forintot és annak 2005. december 22-től a kifizetésig járó törvényes kamatát. Az emelt összegű végkielégítésre vonatkozó felperesi keresetet elutasította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és a felperest 150.000 forint másodfokú részperköltség megfizetésére kötelezte az alperes részére.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt rögzítette, hogy az elsőfokú ítéletet a fellebbezett részében bírálta felül, így a másodfokú eljárás tárgyát nem képezte a 2005. évre elmaradt jutalom iránti elutasított igény, továbbá a magasabb összegű átlagilletménnyel számítás iránti igény.

Az alperes személyével kapcsolatos felperesi fellebbezés körében a másodfokú bíróság megerősítette a Budakörnyéki Körzeti Földhivatal jogi személyiségét és munkáltatói minőségét, ezen túlmenően rámutatott, miszerint a munkaügyi bíróság a felperes által egyedüli alperesként megjelölt Budakörnyéki Körzeti Földhivatal vonatkozásában hozott közbenső ítéletet, amely határozatot a felek, így a felperes sem támadta meg fellebbezéssel, így ezen közbenső ítélet jogerőssé vált. E tényen túllépni és változtatni nem lehet, a fegyelmi intézkedés jogellenessége miatti jogkövetkezmények is a jelen per tárgyát képező ítélet szerint a Budakörnyéki Körzeti Földhivatallal, mint megjelölt alperessel szemben kerültek vizsgálatra.

Az átalány-kártérítés mértéke tekintetében a másodfokú bíróság a felperesi fellebbezést részben megalapozottnak találta, és az alperes által kifizetett kéthavi illetményen felül értékelte a felperes több mint 20 éves közszolgálati jogviszonyát, melyet az alperes jogellenesen szüntetett meg, valamint azt, hogy a felperes az életkora folytán elhelyezkedési nehézségekkel küzdött. A felperes által igényelt maximális 12 havi mértéket ugyanakkor eltúlzottnak találta, minthogy felperes időközben nyugdíjra szerzett jogosultságot, így nem maradt hosszú ideig ellátatlan.

Ami a nem vagyoni kártérítés iránti igény egészségkárosodással kapcsolatos részét illeti, a másodfokú bíróság sem tartotta szükségesnek további bizonyítást szakértő bevonásával, megítélése szerint ugyanis kétséget kizáróan bizonyítani az okozati összefüggést a felperes időskori cukorbetegségének kialakulása és az alperes magatartása között nem lehet. A kirendelt orvosszakértő belgyógyász szakorvos is, így abban a kérdésben is tudott nyilatkozni, hogy a cukorbetegség kialakulása felperesnél természetes kór-okokra vezethető vissza.

Ami a nem vagyoni kártérítés egyéb részeit, a személyiségi jogsértéssel kapcsolatos sérelmeket illeti, a másodfokú bíróság utalt arra, hogy a felperes a 2010. január 28-ai 4. sorszámú beadványa 4., illetve 8. oldalán tett csak részben ezzel kapcsolatos tényállítást, illetve nyilatkozott úgy, hogy majd a tárgyaláson szóban fogja kifejteni a részletes nyilatkozatát, azonban ezt felperes szóban sem tette meg, illetve később írásban is megtehette volna, de elmulasztotta, kizárólag a fellebbezésben nyilatkozott részletesen.