BH 2001.11.518 Ha az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás helyességét a fellebbezési eljárás során felvett bizonyítás adatai megerősítik, vagyis a másodfokú bíróság eltérő tényállást nem állapít meg, felmentő ítéleti rendelkezés kizárólag anyagi jogi okra alapítható, ha pedig ennek a kifejtése elmaradt, a felülvizsgálati eljárás során a másodfokon hozott felmentő ítélet hatályon kívül helyezésének van helye [Be. 284. § (1) bek. a) pont, 291. § (1) bek. a) pont].

A városi bíróság az 1998. március 27. napján kelt ítéletében a terhelt bűnösségét több ember halálát eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg, ezért őt 2 évi fogházbüntetésre, a közúti járművezetéstől 3 év 6 hónapi eltiltásra és 50 000 forint pénzbüntetésre ítélte, a fogházbüntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

Az ügyben másodfokon eljárt megyei bíróság az 1999. július 5. napján kelt jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a vádlottat az ellene emelt vád alól - bebizonyítottság hiányában - felmentette.

A jogerős másodfokú határozat ellen a legfőbb ügyész felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a terhelt terhére, anyagi jogszabálysértés miatt. Indítványozta a határozat hatályon kívül helyezését, és - más tanács kijelölése mellett - a megyei bíróságnak új eljárásra utasítását.

A törvényes határidőben előterjesztett legfőbb ügyészi felülvizsgálati indítvány a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt anyagi jogszabálysértést sérelmezett.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt 1996. október 23-án délelőtt a főútvonalon haladt nyerges vontatóból és a hozzákapcsolt fél pótkocsiból álló járműszerelvényével. A községet elhagyva a járműszerelvény sebességét 66 km/órától fokozatosan, enyhén növelte. A szerelvény mögött közlekedett személygépkocsijával T. L., aki elhatározta a terhelt által vezetett szerelvény megelőzését, és ezt gyorsítva, 84 km/óra sebességgel hajtotta végre akként, hogy a szerelvény előtt mintegy 23 méterrel tért vissza a saját sávjába.

Az előzés befejezése után a terhelt "figyelmetlensége folytán a járműszerelvény fölött elvesztette az uralmát, és fokozatosan áttért a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba". Sebessége ekkor mintegy 73 km/óra volt. Ebben a sávban szembehaladt a terhelt járművével a sértett által vezetett személygépkocsi, amelyben a vezetőn kívül három személy foglalt helyet. Ennek a gépkocsinak a haladási sebessége 81-84 km/óra volt. A sértett a terhelt járművének mozgását látva hatékony fékezésbe kezdett, járműve 15,4 m gördülő és 4,2 állóra fékezett nyomot hagyott maga után, ám a terhelt baloldalra áthaladó járművével a frontális összeütközést már nem tudta elkerülni.

A terhelt járművének az ütközési sebessége a haladási sebességével volt egyenlő (kb. 73 km/óra), a megállásáig értékelhető féknyom nem maradt utána.

Az ütközés következtében a sértett és további két utas azonnal meghalt, a harmadik utas maradandó testi fogyatékosságot szenvedett.

Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást - a vádlott védekezésének elvetésével - az elsőfokú eljárásban közreműködő két igazságügyi közlekedési szakértő lényegileg egybehangzó véleményére és a meghallgatott tanúk vallomásaira alapította. Az így megállapított tényállásból vonta le azt a következtetést, hogy a balesetben részes járműveknek műszaki hibája nem volt, a közlekedési helyzet - beleértve T. L. korábban végrehajtott előzését is - a terhelt számára veszélyhelyzetet nem teremtett, így a terhelt járműszerelvényének mintegy 104 méteren keresztül tartó balra kormányzása a terhelt vezetés közben tanúsított figyelmetlenségére, ekként gondatlanságára volt visszavezethető. A KRESZ 3. §-ának c) pontjában foglaltak megszegése miatt a terhére rótt vétségben a bűnössége ekként megállapítható volt.