BH 1995.7.380 A büntetőtörvény időbeli hatályának az érvényesülése szempontjából a bűnhalmazatban álló több bűncselekmény esetében elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az elbírálás időpontjában fennálló újabb büntetőjogi rendelkezés az elkövetéskor valamely bűncselekményként értékelhető magatartást bűncselekményként büntetni rendeli-e;

ha az újabb törvényi rendelkezés értelmében az elkövetés időpontjában bűncselekményt megvalósító magatartás már nem büntethető: felmentő, illetőleg az eljárást megszüntető rendelkezés meghozatalának van helye, és csak a fennmaradó bűncselekmény (bűncselekmények) vonatkozásában vizsgálható, hogy a terhelt számára az elkövetéskor vagy az elbíráláskor fennálló törvényi rendelkezés biztosít-e enyhébb elbírálási lehetőséget [Btk. 2. §].

A városi bíróság ítéletével az V. r. terheltet társtettesként, folytatólagosan elkövetett, jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette, valamint társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntette miatt halmazati büntetésül 1 év 2 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte, ugyanakkor a vele szemben lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatt indult eljárást megszüntette, és a terheltet figyelmeztetésben részesítette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

1. Az V. r. terhelt - a társaival együtt - 1992. február 24-én, majd 1992. március 25-én éjszaka betörés útján behatolt a városi kórházban levő gyógyszertárba, és onnan jelentős mennyiségű, kábítószernek minősülő, összesen 25 808 forint értéket kitevő gyógyszert tulajdonított el.

2. Az V. r. terhelt az egyik üzletből egy pár - 2150 forint értékű - férficipőt tulajdonított el.

A megyei bíróság ítéletével az V. r. terhelt vagyon elleni cselekményeinek a jogi minősítését érintően az ítéletet megváltoztatta, nevezetesen a tényállás I. pontjában jelzett bűncselekményt folytatólagosan, társtettesként, nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntetteként, míg a tényállás 2. pontjában foglalt cselekményt lopás vétségeként értékelte, ugyanakkor a szabálysértésre és annak jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben viszont az V. r. terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerinti az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a kábítószerrel visszaélés bűntette kapcsán az elkövetés időpontjában hatályos büntető anyagi jogi szabályt alkalmazta, ellenben tévedett, amikor a vagyon elleni cselekmények minősítését az 1993. május 15. napján hatályba lépett 1993. évi XVII. törvényre alapozta. A Btk. 2. §-ában rögzített időbeli hatály ugyanis akként értelmezendő: először azt kell eldönteni, hogy összhatásában melyik törvény kedvezőbb a vádlottra, majd e - kedvezőbb - jogszabály irányadó valamennyi cselekményre. A két jogszabály együttes vagy kombinatív alkalmazása tehát kizárt, következésképpen nincs lehetőség arra, hogy a bíróság az egyik cselekménynél az elkövetéskori, a másiknál viszont az elbíráláskor hatályba lépett új büntetőtörvényt vegye figyelembe. Tekintettel pedig arra, hogy az új - az 1993. évi XVII. törvényben rögzített - büntetőjogi szabályok értelmében a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény lényegesen súlyosabban lenne büntetendő, a vagyon elleni cselekmények enyhébb büntetőjogi megítélésével összefüggő büntető anyagi jogi rendelkezések alkalmazására sem kerülhet sor, ennélfogva a tényállás 2. pontjában részletezett cselekményt is az elkövetéskor hatályban levő törvénynek megfelelően, vagyis lopás vétségeként kell értékelni.

A megyei bíróság ítélete ellen az V. r. terhelt terhére lopás vétségeként felrótt cselekmény elbírálásával kapcsolatos rendelkezés miatt - a terhelt javára - a megyei főügyész nyújtott be felülvizsgálati indítványt.