A Legfelsőbb Bíróság Bfv.636/2007/5. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 310. §, 312. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 426. §] Bírók: Belegi József, Mészár Róza, Szabó Péter

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Járásbíróság B.2128/2004/24., Nyíregyházi Törvényszék Bf.579/2006/4., *Kúria Bfv.636/2007/5.* (BH+ 2008.5.201, BH 2008.10.264)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.I.636/2007/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, 2008. évi január hó 15. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az adócsalás bűntette és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nyíregyházi Városi Bíróság 34.B.2128/2004/24. számú ítéletét és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Bf.579/2006/4. számú végzését hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s:

A Nyíregyházi Városi Bíróság a 2006. április 27-én kihirdetett 34.B.2128/2004/24. számú ítéletével a terheltet 2 rb adócsalás bűntette miatt halmazati büntetésül 400 napi tétel - napi tételenként 1000 Ft - pénzbüntetésre ítélte, és rendelkezett annak meg nem fizetés esetén történő átváltoztatásáról is. Kötelezte a felmerült 37.040 Ft bűnügyi költség megfizetésére.

A személyi körülmények körében rögzítette, hogy a terhelt 2004. január 31. napján történt szolgálati nyugállományba vonulásáig a rendőrség állományában teljesített szolgálatot.

2002. és 2003. években a terhelt nem kért és nem is kapott engedélyt munkavégzéssel járó egyéb jogviszony létesítésére.

A terhelt 2002-ben és 2003-ban "külföldről, több alkalommal a nyíregyházi Kft-n keresztül sajátjaként, haszonszerzési céllal személygépkocsikat hozott be Magyarországra, majd azokat a vámkezelést követően belföldön értékesítette.

A Kft. és a terhelt között az autók behozatalára, vámkezelésére, értékesítésére vonatkozóan megbízási szerződés nem jött létre.

A terhelt összesen 3 személygépkocsit vásárolt Németországban. Az egyaránt 1992-es évjáratú Opel Astra személygépkocsi vételára 350 euró, a Volswagen Vento típusú személygépkocsi vételára 450 euró, míg az 1994-es évjáratú Opel Astra Caravan típusú személygépkocsi vételára 550 euró volt.

A belföldi magánszemély vevőknek a terhelt ezeket a gépjárműveket sorrendben 700.000 forintért, 1.100.000 forintért, illetve 1.420.000 forintért értékesítette.

A személygépkocsik értékesítéséből terheltnek 2002. évben 526.200 Ft, míg 2003. évben 2.060.700 Ft adóköteles jövedelme származott, melyeket sem a 2002., sem pedig a 2003. adóévekre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásában nem tüntetett fel.

A terhelt a 2002. és 2003. évi személyi jövedelemadó bevallásakor arról nyilatkozott, hogy ezen években csak olyan jövedelme volt, amelyre nézve a munkáltatónak az adó-megállapítási és elszámolási kötelezettsége fennáll. Így személyi jövedelemadóját mindkét adóévben a munkáltatója állapította meg és számolta el. A munkáltató a 2002-es adóévre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallást 2003. március 24. napján, míg a 2003. adóévre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallást 2004. március 26. napján nyújtotta be az adóhatósághoz. A terhelt fenti magatartásával az állami adóbevételt személyi jövedelemadó adónemben a 2002. adóévben 210.480 Ft-al, míg a 2003-as adóévben 824.280 Ft-al csökkentette.

Az ítélet ellen - amelyet az ügyész tudomásul vett - a terhelt és védője fellebbezett felmentés érdekében.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 2006. december 6-án kihirdetett 2.Bf.579/2006/4. számú végzésével a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.

A tényállást a Be.352.§-ának (1) bekezdése alapján azzal egészítette ki, hogy az Opel Astra típusú személygépkocsit 2002. szeptember 5-én, a Volkswagen Vento típusú személygépkocsit 2002. december 5-én, míg az Opel Astra Caravan típusú gépjárművet 2002. december 8-án hozta be a terhelt az ország területére.

Azok vámkezelése sorrendben 2002. november 13-án, 2003. március 19-én és 2003. március 25-én történt meg.

Az Opel Astra Caravan típusú gépjárművet a valós vevő előtt "papíron" több személynek is értékesítették.

A jogerős határozatok ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt anyagi jogszabálysértéssel történt elítélése miatt, felmentés végett, másodsorban abszolút eljárásjogi szabálysértésre tekintettel történő hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében /Be.416.§ (1) bekezdés a) és c) pontja/.

Az indítvány indokolásának lényege szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a Btk.2.§-ában és 10.§-ában foglaltak megsértésével, bűncselekmény hiányában került sor.

A jogerős határozatokban megállapított tényállásból ugyanis - a tényállás részének tekintve az elsőfokú bíróságnak az ítélet indokolása körében tett azon megállapításait is, (ítélet 10. oldala) miszerint a gépjárművek vámértékének igazolására "igen alacsony" árakat tartalmazó számlák bemutatásával került sor, illetőleg, hogy ezen számlák "bemutatásának az volt a célja, hogy az autók vételárának minél alacsonyabb összegben történő megállapítása a vámterhek csökkentését eredményezze", továbbá, hogy a kérdéses gépjárműveket csak "papíron vette meg a Kft." (másodfokú végzés indokolásának 4. oldala) - a terhelt cselekménye helyesen a Btk.312.§-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott, de a (2) bekezdés a) pontja szerinti csempészet bűntettének minősül. A terhelt ugyanis a vámáru tulajdonosának személye, illetőleg a vámkiszabás alapjául szolgáló érték tekintetében valótlan nyilatkozatot tett. Egyébként a vámáru tulajdonosára vonatkozó hamis nyilatkozat önmagában is megalapozná az adott minősítést. A csempészet bűntettével érintett dolgok eladásából származó haszon az adóhatóságnak bevallására pedig a terhelt nem volt köteles, mivel az önfeljelentést jelentett volna. Miután Magyarország 2004. május 1-jével csatlakozott az Európai Unióhoz, és az adott vámáruk az Európai Unióból származtak, a Btk.2.§-ára figyelemmel az elbíráláskor hatályos jogszabályok alkalmazásával a csempészet bűntettének vádja alól a terhelt felmentése lett volna az indokolt.

A csempészet és adócsalás látszólagos halmazata tekintetében ezen álláspontot erősíti meg a vámorgazdaságról hozott 2/2002. számú Büntető Jogegységi Határozat indokolása is, míg a csempészet bűntette miatt emelt vád alóli felmentés indokoltságát illetően a Btk.2.§-ának alkalmazásával kapcsolatos 2/1999. számú Büntető Jogegységi Határozat.

Az adócsalások vonatkozásában anyagi jogszabályt is sért a minősítés, mert az eljárt bíróságoknak becsléssel, /Art.108.§-a/ nem pedig tételesen kellett volna megállapítaniuk a cselekmény minősítésére kiható adóhiány mértékét.

Másodlagosan, - amennyiben felmentésre nem kerülhet sor - az első- és a másodfokú határozatnak a Be.373.§ (1) bekezdés III/a. pontjában foglalt abszolút eljárásjogi szabálysértés miatti hatályon kívül helyezése indokolt. Az elsőfokú bíróság ugyanis döntően olyan bizonyítékokra alapozta a terhelt bűnösségének megállapítását - az ügyben bizonyítékként értékelt telefon-lehallgatások anyaga - amelyek a Be. 201.§-ának (1) bekezdésére és 206.§-ának (4) bekezdésére figyelemmel bizonyítékként nem voltak felhasználhatók, s ezt eljárásjogilag a másodfokú bíróság is törvényesnek tekintette. Fenti bizonyítékok kirekesztése esetén azonban az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása oly mértékben hiányos, amelyre tekintettel az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Ezt a másodfokú bíróságnak is észlelnie kellett volna, s emiatt az ítéletet hatályon kívül kellett volna helyeznie.