A Kecskeméti Törvényszék B.156/2010/46. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 13. §, 20. §, 42. §, 47. §, 53. §, 55. §, 77. §, 99. §, 166. §, 167. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 111. §, 112. §, 155. §, 292. §, 338. §] Bírók: Feleky István, Juhász Mária, Keserű Károlyné

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság a Kecskeméten 2010. szeptember 22, 23, 24, 29. és október 19. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A 2009. augusztus 24-25. napjai között őrizetben, majd 2009. augusztus 26. napjától előzetes letartóztatásban lévő

vádlott

bűnös:

emberölés bűntettében [Btk. 166. § (1) és (2) bekezdés a) és d) pont].

Ezért a vádlottat 20 (húsz) év fegyházbüntetésre, mint főbüntetésre és mellékbüntetésül 10 (tíz) év közügyektől eltiltásra ítéli.

A szabadságvesztés tartamába beszámítja a vádlott által 2009. augusztus 24. és 2010. október 19. napjai között előzetes fogvatartásban töltött időt.

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság bűnjelnyilvántartásában Bny. 93/2010. szám alatt kezelt 6. tételű kést elkobozza; a 19. tételű CD lemez lefoglalását megszünteti és az iratokhoz csatolja; az 1-4. tételű négy darab lábnyomtöredék, az 5. tételű hajtincs, a 7. tételű DNS minta, a 8. tételű kés, a 9. tételű kés, a 10. tételű blúz, a 11. tételű trikó, a 12. tételű melltartó, a 13. tételű bugyi, a 14. tételű szoknya, a 15. tételű anyagmaradvány, a 16. tételű anyagmaradvány, a 17. tételű anyagmaradvány és a 18. tételű melegítőalsó lefoglalását megszünteti és elrendeli megsemmisítésüket.

A vádlott köteles 591.158.- (ötszázkilencvenegyezer-százötvennyolc) forint bűnügyi költséget a Bács-Kiskun Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalának külön felhívására az államnak megfizetni.

I N D O K O L Á S:

(Vád)

A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség a B. 3686/2009/27-I. számú vádiratában a vádlottal szemben a Btk. 166. § (1) és (2) bekezdés a) és d) pontjai szerinti előre kitervelten, különös kegyetlenséggel - tettesként - elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat.

A vádat a tárgyaló ügyész a végindítványában változatlanul fenntartotta.

A megyei bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg.

(Személyi körülmények)

A vádlott neki elsőként kötött házasságot a neki másodikként a sértettel. A sértettnek a korábbi házasságából 3.számú tanú külön gyermeke született, akinek a vádlott volt a nevelőapja egytől tizennyolc éves koráig. Házasságukból egy közös gyermekük született: 1. számú tanú. A gyermekek elköltözése után 2005-től kettesben élt a vádlott és a sértett. A sértett 1992-től élelmiszerkereskedéssel foglalkozó vállalkozó volt, utóbb a Kecskemét, szám alatti Csemege üzletet működtette, nettó havi kb. 250-300 ezer forint jövedelemmel. A vádlott az általános iskola elvégzése után esztergályosnak tanult ipari iskolában, de csak egy évet végzett. Hivatásos rendőri állományába 1977. július 1-én lépett. A rendőrségnél kétszer egyenként tíz hónapos szaktanfolyamot végzett. Mindvégig a Kecskeméti Rendőrkapitányság állományában szolgált, körzeti megbízott volt. Rendőr törzszászlós rendfokozatban 2002. július 1. napjával került szolgálati nyugdíjba, miután súlyos depresszióval 2001-ben kórházban kezelték és 2001-ben harmincszázalékos munkaképesség-csökkenését és a hivatásos szolgálatra alkalmatlanságát állapították meg. Szolgálati nyugdíjának havi összege 141.000 forint. A vádlott a nyugdíj mellett biztonsági őrként dolgozott egy távközlési cégnél Kecskeméten. A sértettel Kecskemét város Katonatelep városrészében laktak. A ház és egy lakás fele-fele arányban közös tulajdonukban állt. A házat és a korábban a vádlott tulajdonát képező Ford Focus személygépkocsit a nyomozás során eladták, a lakás 3. számú tanúé lett. A vádlott vagyona jelenleg 15 millió forint készpénz és egy Kecskemét városföldi építési telek 1 millió forint értékben. Büntetőjogi és szabálysértési jogi értelemben egyaránt büntetlen előéletű.

A vádlott elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban nem szenved, azaz nem kóros elmeállapotú és az elkövetéskor sem szenvedett, beszámítási képessége ép. A vádlott az elkövetéskor a korábbi történésekre visszavezethető sorozatos konfliktushelyzetek következtében érzelmileg túlfűtött, nagyfokú indulati feszültségben, élettani (fiziológiás) tudatszűkült állapotban volt. A cselekmény szokványos indulat következménye, ami szélsőséges, agresszív kisüléshez vezetett. Cselekményében a tartós feszültség, harag játszott szerepet. Ez a tudatszűkült állapot minden érzelmileg hangsúlyos esemény velejárója, beszámítási képességet korlátozó tényezőként nem értékelhető. Kóros indulat a cselekmény idejére vonatkozóan nem állapítható meg. A vizsgálatakor is észlelt hangulati nyomottsággal járó ideggyengeségi tünetei reaktív jellegűek, a vele történt események következtében alakult ki.

A vádlottnál depressziós tünetek a fogvatartása alatt is jelentkeztek.

(Történeti tényállás)

A volt rendőrként már szolgálati nyugdíjban lévő, biztonsági őrként dolgozó vádlott és a még dolgozó sértett házassága az utóbbi időben megromlott.

A vádlott azzal gyanúsította a sértettet, hogy az általa működtetett Csemege üzlet bevételét "ellopja" és abból az előző házasságából született fiát, 3. számú tanút támogatja. A vádlott neheztelt a sértett barátnői környezetére, őket okolta a kapcsolatuk megromlásáért, s különös ellenszenvvel tekintett a sértettet "kiokító" legjobb barátnőjére, 5. számú tanúra, és szerinte a sértettet a barátnői "levették pénzzel".

A sértett "rettenetesen félt" a 100 kg. súlyú erőteljes vádlottól, környezetében többeknek panaszolta, hogy a 2006 előtti időben őt a vádlott gyakorta tettlegesen bántalmazta, továbbá állította, hogy a vádlott rendszeresen italozik. A vádlott korábban valóban bántalmazta a sértettet, például 1988-ban tányérral tarkón ütötte, 2000-ben sósavval akarta leönteni, megrugdosta és a haját rángatta. A vádlott italozása azonban eseti és mérsékelt mértékű volt.

A sértett a környezetének elmondta még, hogy őt a vádlott telefonon és személyesen többször kérte a korábbi kapcsolatuk helyreállítására, azzal fenyegetőzve, hogy ellenkező esetben a sértettet megöli, és magát felakasztja. Volt, hogy a vádlott 5. számú tanú jelenlétében is öléssel fenyegette meg a sértettet. A vádlott a sértettet korábban akként is fenyegette, hogy "én rendőr voltam, nekem semmi bajom sem lehet, ha megöllek".

A sértett közben a vádlottal együtt lakott kecskeméti házukat, majd az üzletét kifestő 4. számú tanúval került 2009 júniusa körül kapcsolatba, aki időnként az üzletben is megfordult.

A vádlott és a sértett kapcsolatát formálisan tetézte, hogy 2009. június 10-én a sértett nem ment el a vádlott unokahúgának a ballagására.

A szülők viszályában az apa pártján álló, vele szorosabb kapcsolatot ápoló fia, 1. számú tanú a vádlotthoz önakasztást állítva 2009. június 24-én kihívta a mentőt, de a mentőszemélyzet a vádlott önakasztásának a nyomát sem észlelte. 1. számú tanú mégis önakasztásként beszélt erről az üzletben a sértettnek, aki ezen egy barátnőjével csak nevetett.