A Székesfehérvári Törvényszék Bf.18/2012/10. számú határozata közokirat-hamisítás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 27. §, 274. §] Bírók: Malkovits Judit, Nyíri Zoltán, Pospis Emőke

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Járásbíróság B.950/2009/73., *Székesfehérvári Törvényszék Bf.18/2012/10.*, Kúria Bfv.393/2013/16. (BH 2014.1.1)

***********

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság

1.Bf.18/2012/10. szám

A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság, a Székesfehérváron, 2012. évi szeptember hó 11. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A közokirat-hamisítás bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Székesfehérvári Városi Bíróság 2011. évi szeptember hó 14. napján kihirdetett 14.B.950/2009/73. számú ítéletét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetése után felmerült 309.671,- (háromszázkilencezer-hatszázhetvenegy) Ft bűnügyi költséget is az állam viseli.

I n d o k o l á s

A városi bíróság a vádlottat az ellene közokirat-hamisítás bűntette (Btk. 274. § (1) bekezdés c./ pont) miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. A felmentés jogcíme a Btk. 27. § (2) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok a tévedés volt.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, bűnösségének megállapítása, és vele szemben pénzbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. Fellebbezésének lényege az volt, hogy a városi bíróság tévedett, amikor elfogadta a vádlottnak azt a nyilatkozatát, hogy a jövőre nézve szándékában állt S. településen letelepedni, életvitelszerűen ott lakni. Úgy látta, hogy a vádlott ezzel a nyilatkozatával megtévesztette a polgármesteri hivatal dolgozóit, ők ezért működtek közre az ügyintézésben.

A vádlott és védője ugyancsak fellebbeztek az elsőfokú ítélet ellen. A felmentés jogcímének megváltoztatását indítványozták, mert álláspontjuk szerint a vád tárgyává tett magatartás nem bűncselekmény. A védő írásban is indokolta a fellebbezését. Ebben azt az álláspontját hangoztatta, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a lakcímbejelentésnek feltétele egy már megtörtént beköltözés. Utalt arra, hogy az alapvető jogok biztosa vizsgálta a lakcímbejelentéssel kapcsolatos jogszabályokat, jogi hátteret. Idézett dr. Sz. M. megállapításaiból, és hangsúlyozta azt, hogy a biztos arról is tájékoztatást adott, hogy felkéri a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztert a jelentésében tett megállapításokra figyelemmel, vizsgálja felül a lakcímnyilvántartás-szabályozási rendszerét, és intézkedjen annak átfogó módosítása érdekében.

A Fejér Megyei Főügyészség fenntartotta az ügyészi perorvoslatot. Maga is azt hangsúlyozta, hogy tévedett a bíróság, amikor elfogadta a vádlottnak azt a nyilatkozatát, hogy a jövőre nézve szándékában állt S. településen életvitelszerűen lakni. Úgy látta, hogy a hatóságoknak az eljárásban való aktív segítségnyújtása nem a vádlott tévedésben létének alaposságát erősítette, nem is a vádlott tévedésben tartását eredményezte, hanem éppen ellenkezőleg, a vádlott egy valós (és általa is tudottan jelentőséggel bíró) tény elhallgatásával, miszerint nem él a helységben, és arra belátható időn belül szándéka sincs, megtévesztette a hivatal dolgozóit, akik jóhiszeműen emiatt segítettek a vádlottnak az adminisztrációs feladatok lebonyolításában.

Miután a nyilvános ülésen a védő indítványára dr. V. B., M. G. és V. Zs. valamint B. O. tanúk vallomásainak védő által meghatározott részleteit is ismertette a törvényszék, a főügyészség képviselője megfontolandónak látta, indítványozta dr. V. B. ismételt tanúkénti meghallgatását a másodfokú eljárás során.

A törvényszék a Be. 361. § (1) bekezdés alapján nyilvános ülésen vizsgálta meg az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást.

A városi bíróság eljárása törvényes, perrendszerű volt.