BH 1976.2.61 Ha a gépkocsit a tulajdonosa olyan személynek engedi át használatra, akinek nincs gépkocsivezetői jogosítványa, károkozás esetén a tulajdonos terhére a KRESZ szabályainak a megsértése miatt kármegosztásnak van helye [Ptk. 339., 340. §, 344. § (3) bek., 584. § (2) bek.].

A felperes átadta a gépkocsiját használatra az I. r. alperesnek, aki továbbadta a II. r. alperesnek.

Útközben a II. r. alperes a gépkocsi felett az uralmát elvesztette és egy útmenti lámpaoszlopnak ütközött. Ennek következtében a kocsi súlyosan megrongálódott, a II. r. alperes nőismerőse pedig nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.

A peres felek ellen szabálysértési eljárás indult, és a szabálysértési hatóság jogerős határozatában a felperest 1200 Ft, az I. r. alperest 1600 Ft, a II. r. alperest pedig 1800 Ft pénzbírsággal sújtotta. A gépkocsi a baleset időpontjáig kb 77 000 km-t futott, értéke 60 000 Ft volt.

A felperes keresetében 65 000 Ft kárának megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. A II. r. alperes 10 000 Ft erejéig kártérítési felelősségét elismerte, ezt az összeget a felperesnek ki is fizette. Egyébként az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az első fokú bíróság a korábban teljesített 10 000 Ft beszámításával az alpereseket egyetemlegesen 52 160 Ft kártérítés, ennek 1972. december 1-től járó kamata, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte. Az első fokú bíróság ítélete szerint a felperes és az I. r. alperes között haszonkölcsön-szerződés jött létre. Bár a haszonkölcsönbe vevő az I. r. alperes volt, a kárt azonban a II. r. alperes okozta, akinek a kocsit az I. r. alperes a Ptk. 584. §-ának (2) bekezdésében foglaltak ellenére adta használatba. Ezért a járásbíróság mindkét alperes kártérítési kötelezettségét a Ptk. 339, §-a és 344. §-a értelmében megállapította, s őket egyetemlegesen kötelezte a kár megtérítésére.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperesek egyetemleges marasztalását mellőzte. Egyidejűleg a felperes és az I. r. alperes közreható magatartását 15-15 %-os arányban, a II. r. alperes közreható magatartását pedig 70%-ban állapította meg. Ehhez képest az I. r. alperest 9324 Ft, a II. r. alperest pedig 33 512 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte. Az első fokú bíróság által megállapított tényállástól eltérően a megyei bíróság azt állapította meg, hogy a felperes mindkét alperessel haszonkölcsön-szerződést kötött. Az I. r. alperes terhére vette figyelembe, hogy a szerződés megkötésében félként maga is részt vett, s köteles lett volna a gépkocsit a vendéglőhöz történt visszatéréskor a felperesnek az indítókulccsal együtt visszaszolgáltatni. Álláspontja szerint mulasztás terheli az I. r. alperest azért is, mert - a felpereshez hasonlóan - ő sem győződött meg arról, hogy a II. r. alperes rendelkezett-e vezetői jogosítvánnyal és van-e gyakorlata a gépkocsivezetésben. Az ítélet indokolása szerint: "ha az I. r. alperes együttműködési kötelezettségének eleget tesz, nem fordulhatott volna elő, hogy a II. r. alperes az utat egyedül tovább folytassa és vezetői jártasság hiányában balesetet okozzon." Megállapította, hogy az II. r. alperesnek a baleset időpontjában nem volt és ma sincs gépkocsivezetői jogosítványa.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás - az alábbiak szerint - megalapozott.

Azt helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, amikor nem győződött meg arról, hogy az I. r. alperesnek van-e vezetői jogosítványa, illetve jártassága a járművezetésben. A felperesnek ez a mulasztása KRESZ szabályt sértett, így a másodfokú bíróságnak az az ítéleti döntése, amellyel 15%-os arányban a felperes közreható magatartását megállapította - jogszerű és helyes.