62006TJ0197[1]
A Törvényszék (kibővített hatodik tanács) 2011. június 16-i ítélete. FMC Corp. kontra Európai Bizottság. Verseny - Kartellek - Hidrogén-peroxid és nátrium-perborát - Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat - A jogsértő magatartás betudhatósága - Védelemhez való jog - Indokolási kötelezettség. T-197/06. sz. ügy
T-197/06. sz. ügy
FMC Corp.
kontra
Európai Bizottság
"Verseny - Kartellek - Hidrogén-peroxid és nátrium-perborát - Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat - A jogsértő magatartás betudhatósága - Védelemhez való jog - Indokolási kötelezettség"
Az ítélet összefoglalása
1. Intézmények jogi aktusai - Indokolás - Kötelezettség - Terjedelem - A versenyszabályokat alkalmazó határozat
(EK 81. cikk és EK 253. cikk)
2. Verseny - Közösségi szabályok - Jogsértések - Betudhatóság - Anyavállalat és leányvállalatok - Gazdasági egység - Értékelési szempontok
(EK 81. cikk)
3. Verseny - Kartellek - Bizonyítás - Adott vállalkozás alkalmazottainak kizárólag e vállalkozás érdekében tett nyilatkozatai
(EK 81. cikk)
4. Verseny - Közigazgatási eljárás - A védelemhez való jog tiszteletben tartása - Iratbetekintés - Terjedelem - A Bizottság által a vállalkozás felelősségének megerősítéseképpen hivatkozott tényező közlésének elmulasztása - A felelősség megállapításának jogszerűségére gyakorolt hatás - Hiány
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
1. Amennyiben az EK 81. cikk alkalmazásában hozott határozat több címzetthez szól, és a jogsértés betudhatóságának kérdését veti fel, e határozatnak megfelelő indokolást kell tartalmaznia a címzettek mindegyikére, és különösen azokra nézve, amelyeknek a határozat értelmében e jogsértés terhét viselniük kell. Ekképpen a leányvállalata jogsértő magatartásáért felelősnek talált anyavállat tekintetében egy ilyen határozatnak részletesen ki kell fejtenie azon indokokat, amelyek igazolhatják a jogsértés e társaságnak való betudhatóságát.
A Bizottságnak azonban nem kell állást foglalnia az érdekeltek által elé terjesztett minden érvet illetően, hanem elég, ha a határozat tartalma tekintetében alapvető fontossággal bíró tényeket és jogi érveket ismerteti.
(vö. 45., 59. pont)
2. Az anyavállalatnak lehet betudni a leányvállalat magatartását, ha - jóllehet külön jogi személyiséggel rendelkezik - nem önállóan határozza meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat ad a számára, különös tekintettel az említett két jogi személy közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra. Ilyen helyzetben ugyanis az anyavállalat és leányvállalata ugyanazon gazdasági egység részét képezi, és ezáltal az EK 81. cikk értelmében egyetlen vállalkozásnak minősül.
Abban a különös esetben, ha az anyavállalat 100%-os részesedéssel rendelkezik az uniós versenyjog szabályaiba ütköző jogsértést elkövető leányvállalat tőkéjében, egyrészről ezen anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat az említett leányvállalat magatartására, másrészről pedig fennáll azon vélelem, amely szerint az említett anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalata magatartására.
E körülmények között elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tagja, ahhoz, hogy arra következtethessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat felelősségét megállapítani a szóban forgó jogsértést illetően, kivéve ha a fenti vélelem megdöntésére köteles anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő annak bizonyításához, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ. E tekintetben a szóban forgó vélelem megdöntéséhez nem elegendő egy bizonyítékkezdemény.
Így, ha az anyavállalat olyan bizonyítékok összességét terjeszti elő, amelyek alkalmasak a leányvállalat önállóságának alátámasztására, amellyel bizonyítja, hogy utóbbi lényegében nem hajtja végre az általa adott utasításokat, és ennélfogva önálló piaci magatartást követ, a Bizottság ezen ellenbizonyítás megcáfolása nélkül nem tudhatja be az anyavállalatnak a leányvállalata magatartását.
Annak értékelése érdekében, hogy a leányvállalat önálló módon határozza-e meg piaci magatartását, figyelembe kell venni az említett leányvállalat és az anyavállalat közötti valamennyi releváns gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatot, amelyek az adott esettől függően változhatnak, ezért nem képezhetik kimerítő felsorolás tárgyát. Többek között nem lehet ezt az értékelést egyedül a leányvállalat szoros értelemben vett üzletpolitikájával összefüggő bizonyítékokra, például a forgalmazási és árstratégiára korlátozni. Különösen nem lehet a meghatározó befolyás gyakorlásával kapcsolatos vélelmet kizárólag annak a bizonyításával megdönteni, hogy a leányvállalat anélkül irányítja az üzletpolitikájának e meghatározott aspektusait, hogy utasításokat kapna e tekintetben. Ebből következik, hogy nem bizonyítható a leányvállalat önállósága annak egyszerű bemutatásával, hogy az a jogsértéssel érintett termékek forgalmazásával kapcsolatos üzletpolitikájának egyes meghatározott vonatkozásait önállóan irányítja. Ugyanígy, mivel a leányvállalat önállóságát nem kizárólag a vállalkozás működésének vonatkozásában kell vizsgálni, önmagában az a tény, hogy a leányvállalat az érintett piacon soha nem alkalmazott az anyavállalat javára sajátos információs politikát, nem elegendő az előbbi önállóságának bizonyításához.
Egyébként azon tény, hogy az anyavállalat tevékenységéből arra lehet következtetni, hogy az holdingnak minősül, amelynek létesítő okirata szerinti feladata a más társaságok tőkéjében fennálló részesedések kezelése, önmagában nem elegendő a szóban forgó vélelem megdöntéséhez.
A vállalkozás működésének irányításában részt vevő személyzet átfedésének hiánya sem tanúsítja a leányvállalat önállóságát, mivel ezen önállóság értékelése nem csupán a vállalkozás stricto sensu üzletpolitikájára irányul.
Ezzel szemben az érintett társaságok igazgatótanácsaiban részt vevő személyek azonossága a leányvállalat önállósága hiányára utaló releváns bizonyíték. Ugyanez igaz az érintett személyek egyikének a jogellenes kapcsolatfelvételekben való közvetlen részvételére is. Az anyavállalat személyzete egyik tagjának jelenléte az összejátszásra irányuló kapcsolatfelvételeken ugyanis olyan bizonyíték, amely alkalmas lehet annak bizonyítására, hogy az anyavállalat tudott a leányvállalatnak a jogsértésben való részvételéről, következésképpen aktívan érintett volt a versenyellenes tevékenységekben, ez a bizonyíték tehát a fortiori felhasználható a leányvállalata feletti meghatározó befolyására utaló bizonyítékként.
(vö. 96-100., 104-106., 108-109., 117-118., 130., 143., 145. pont)
3. A versenyjog területén az, hogy esetről esetre bizonyító erőt tulajdonítanak az engedékenységi kérelem keretében tett nyilatkozatoknak, abból a megfontolásból ered, amely szerint ezekben az esetekben a jogsértés elismeréséről van szó, így főszabály szerint ezek a nyilatkozatok ellentétesek a nyilatkozó érdekével. Ennélfogva, amennyiben a vállalkozás alkalmazottai a nyilatkozataikat kizárólag e vállalkozás érdekében tették, azok nem rendelkeznek az engedékenységi kérelmet benyújtó vállalkozások által tett bizonyos nyilatkozatokhoz hasonló, különösen jelentős bizonyító erővel, mivel e nyilatkozatokat nem ugyanabban az összefüggésben tették, mint amelyben az ilyen engedékenységi kérelmet előterjesztették.
(vö. 156-157. pont)
4. Amennyiben a felperesnek a versenyszabályok megsértése miatti közigazgatási eljárás során nem volt lehetősége a Bizottság által az őt terhelő egyetemleges felelősség megállapításának alátámasztása érdekében hivatkozott tényezőkkel kapcsolatban észrevételeket benyújtani, e tényezőket nem lehet bizonyítékként figyelembe venni. Mindazonáltal a védelemhez való jog megsértésével összefüggésben a felperes kötelezettsége annak bizonyítása, hogy azon következtetés, amelyre a Bizottság a határozatában jutott, eltérő lett volna, ha terhelő bizonyítékként nem kellett volna figyelembe venni ezen, nem közölt tényezőket.
A Bizottság által kizárólag megerősítésképpen hivatkozott tényezőket illetően az a tény, hogy azokat bizonyítékként nem lehet figyelembe venni, nem lehet hatással a felperes felelőssége megállapításának jogszerűségére, amennyiben az jogilag megkövetelt módon következik a Bizottság határozatában foglalt egyéb megfontolásokból.
(vö. 162-166. pont)
A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített hatodik tanács)
2011. június 16.(*)
"Verseny - Kartellek - Hidrogén-peroxid és nátrium-perborát - Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat - A jogsértő magatartás betudhatósága - Védelemhez való jog - Indokolási kötelezettség"
A T-197/06. sz. ügyben,
az FMC Corp. (székhelye: Philadelphia, Pennsylvania [Amerikai Egyesült Államok], képviselik: C. Stanbrook QC és Y. Virvilis ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: F. Arbault, később: V. Di Bucci, Bottka V. és X. Lewis, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Gray barrister)
alperes ellen
elsődlegesen a[z EK 81. cikk] és az EGT-Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2006. május 3-án hozott C (2006) 1766 végleges bizottsági határozat (COMP/F/38.620 "hidrogén-peroxid és perborát"-ügy) a felperest érintő részében történő részleges megsemmisítésére, másodlagosan a kiszabott bírság csökkentésére irányuló keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hatodik tanács),
tagjai: V. Vadapalas elnökként eljárva (előadó), A. Dittrich és L. Truchot bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
ekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. május 19-i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita alapjául szolgáló tényállás
1 A felperes FMC Corp. az Amerikai Egyesült Államokban székhellyel rendelkező társaság, amely az FMC Chemicals Netherlands BV - korábban FMC Chemical Holding BV - útján a spanyol jog szerint alapított FMC Foret SA társaság tőkéjének 100%-át ellenőrzi. Utóbbi a tényállás megvalósulása idején hidrogén-peroxidot (a továbbiakban: HP) és nátrium-perborátot (a továbbiakban: NP) forgalmazott.
2 2002 novemberében a Degussa AG tájékoztatta az Európai Bizottságot, hogy a HP és az NP piacán kartell áll fenn, és a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.) alkalmazását kérte.
3 A Degussa tárgyi bizonyítékokat nyújtott a Bizottság részére, amelyek alapján az utóbbi 2003. március 25-én és 26-án helyszíni vizsgálatokat folytathatott egyes vállalkozások helyiségeiben.
4 2005. január 26-án a Bizottság kifogásközlést küldött a felperesnek és az érintett vállalkozásoknak.
5 Az érintett vállalkozások meghallgatását követően a Bizottság a[z EK 81. cikk] és az EGT-Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.620 "hidrogén-peroxid és perborát"-ügy) az Akzo Nobel NV-vel, az Akzo Nobel Chemicals Holding AB-val, az EKA Chemicals AB-val, a Degussával, az Edison SpA-val, a felperessel, az FMC Forettal, a Kemira Oyj-jal, az Air liquide SA-val, a Chemoxal SA-val, az SNIA SpA-val, a Caffaró Srl-lel, a Solvay SA-val, a Solvay Solexis SpA-val, a Total SA-val, az Elf Aquitaine SA-val és az Arkema SA-val szemben 2006. május 3-án meghozta a C(2006) 1766 végleges határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelynek összefoglalóját az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2006. december 13-án tették közzé (HL L 353., 54. o.). A felperes a megtámadott határozatot egy 2006. május 8-i levélben kapta kézhez.
A megtámadott határozat
6 A Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy annak címzettjei egységesen és folyamatosan megsértették az EK 81. cikket és az EGT-Megállapodás 53. cikkét a HP és származéka, az NP tekintetében, az EGT teljes területére kiterjedően (a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdése).
7 A megállapított jogsértés abból állt, hogy a versenytársak kereskedelmileg fontos és titkos piaci és vállalati információkat cseréltek ki, korlátozták és ellenőrizték a termelést, valamint a potenciális és tényleges kapacitást, elosztották egymás között a piaci részesedést és az ügyfeleket, valamint rögzítették és ellenőrizték a (cél)árakat.
8 A Bizottság megállapította a felperes és az FMC Foret "egyetemleges" felelősségét a jogsértésért (a megtámadott határozat (389)-(395) preambulumbekezdése).
9 A bírságok összegének kiszámítása során a Bizottság a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban (HL 1998. C 9., 3. o., a továbbiakban: iránymutatás) meghatározott módszert alkalmazta.
10 A Bizottság a bírságok alapösszegét a jogsértés súlya és időtartama alapján határozta meg (a megtámadott határozat (452) preambulumbekezdése), és azt különösen súlyosnak minősítette (a megtámadott határozat (457) preambulumbekezdése).
11 A Bizottság a felperest eltérően kezelte, azáltal hogy a felperest és az FMC Foretet azon harmadik, utolsó előtti csoportba sorolta, amelynek tekintetében a bírság kiindulási összegét 20 millió euróban határozta meg (a megtámadott határozat (460)-(462) preambulumbekezdése).
12 Mivel a Bizottság szerint a felperes és az FMC Foret 1997. május 29-től 1999. december 13-ig, vagyis két éven és hét hónapon át vett részt a jogsértésben, a Bizottság a bírság kiindulási összegét 25%-kal növelte (a megtámadott határozat (467) preambulumbekezdése).
13 A Bizottság a felperes tekintetében egyetlen enyhítő vagy súlyosító körülményt sem állapított meg.
14 A megtámadott határozat 1. cikkének f) pontja úgy rendelkezik, hogy a felperes megsértette az EK 81. cikkének (1) bekezdését és az EGT-Megállapodás 53. cikkét azzal, hogy 1997. május 29-től 1999. december 13-ig részt vett a jogsértésben.
15 A Bizottság a megtámadott határozat 2. cikkének d) pontjában a felperessel és az FMC Forettel szemben egyetemlegesen 25 millió euró bírságot szabott ki.
Az eljárás és a felek kérelmei
16 A Törvényszék Hivatalához 2006. július 18-án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
17 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hatodik tanácsba osztották be, miután a feleket meghallgatta, következésképpen a jelen ügyet a hatodik kibővített tanács elé utalták.
18 Mivel a tanács egyik tagja nem tudott részt venni a jelen ügy elbírálásában, a Törvényszék elnöke a tanács létszámának kiegészítése érdekében a Törvényszék eljárási szabályzata 32. cikkének 3. §-át alkalmazva másik bírót jelölt ki.
19 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát. A felek előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait a 2010. május 19-én megtartott tárgyaláson hallgatták meg.
20 Az eljárási szabályzat 32. cikkének megfelelően, mivel a tanács egyik tagja akadályoztatva volt a tanácskozáson való részvételben, az eljárási szabályzat 6. cikke értelmében a rangsorban leghátul álló bíró következésképp a tanácskozáson nem vett részt, és a Törvényszék tanácskozását az a három bíró folytatta, akiknek az aláírása szerepel a jelen ítéleten.
21 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
- semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben rá vonatkozik;
- másodlagosan csökkentse a vele szemben kiszabott bírság összegét; továbbá
- kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.
22 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
- utasítsa el a keresetet;
- a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A megsemmisítés iránti kérelemről
23 Megsemmisítés iránti kereseti kérelmének támogatása végett a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első az indokolási kötelezettség megsértésén, a második téves jogalkalmazáson és mérlegelési hibán alapul, amely érinti a szóban forgó jogsértésért való felelősségének megállapítását is.
Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított első jogalapról
- A felek érvei
24 A felperes azt állítja, hogy egy társaságnak egy másik társaság tevékenységéért való felelősségét megállapító határozat esetében - különösen, ha erre a megállapításra a leányvállalat tőkéjének az anyavállalat általi ellenőrzéséhez kapcsolódó vélelem alkalmazásával kerül sor - az indokolásnak különösen részletesnek kell lennie.
25 A Bizottság tehát nem szorítkozhatott volna csupán a vélelem említésére, hanem köteles lett volna megfelelő indokolást fűzni ahhoz, amelyben kifejti, hogy a felperes által előadott ellenkező érvelés és ellenbizonyítás miért nem döntötték meg a vélelmet.
26 Márpedig a Bizottság által a megtámadott határozatban előadott indokok e tekintetben "egyértelműen nem kielégítőek", és nem felelnek meg az EK 253. cikkben foglalt követelményeknek.
27 Bár a Bizottság hivatkozott az érintett társaságok közötti kapcsolatokra, amelyek összefüggtek azokkal a tisztségekkel, amelyeket a felperes társaság, az FMC Foret és az FMC Chemical Holding keretei között három személy betöltött (a megtámadott határozat (391) és (394) preambulumbekezdése), azonban nem fejtette ki, hogy ezek a körülmények mennyiben cáfolják a felperes által hivatkozott ellenérveket.
28 Ezen túlmenően a felperes olyan érvekre hivatkozott, amelyek a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdésében kifejtett körülmények megcáfolására irányultak. A megtámadott határozat (394) preambulumbekezdésében a Bizottság - az elutasítás indoklásának pontosítását mellőzve - ezen érvek elutasítására szorítkozott.
29 Azzal, hogy pusztán megismételte a két fél által előadott bizonyítékokat, a Bizottság nem fejtette ki azokat a megfontolásokat, amelyekből arra következtetett, hogy a felperes a szóban forgó vélelmet nem döntötte meg.
30 Egyébiránt a Bizottság által a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdésében előadott indokok nem elegendők a felperes egyetemleges felelősségének megállapításához.
31 Először, a felperes elkülönült szervezeti struktúrák fennállására hivatkozott, ami azt bizonyítja, hogy az anyavállalat és leányvállalata a jogsértéssel összefüggő tevékenységi területeken önállóan működött. Márpedig a Bizottság nem fejtette ki, hogy a jelen esetben ez a tényező miért nem elegendő a szóban forgó vélelem megdöntéséhez.
32 Másodszor, a felperes benyújtotta alkalmazottainak nyilatkozatait, amelyek szerint az FMC Foret önállóan végezte tevékenységét. A Bizottság maga is elismerte a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdésében, hogy ezek a nyilatkozatok az FMC Foret független jogállását bizonyítják. Mindazonáltal a megtámadott határozat ezek elutasításának alátámasztására nem tartalmaz egyetlen indokot sem.
33 Harmadszor, a Bizottság azon megállapítása, amely szerint a felperes is részt vett a HP és az NP gyártásában (a megtámadott határozat (394) preambulumbekezése) egyrészt pontatlan, másrészt nem elegendő annak a megállapításához, hogy a felperes meghatározó befolyást gyakorolt az FMC Foretre. A puszta tény, hogy egyes társaságok ugyanazt a terméket gyártják, nem jelenti közös üzletpolitika elfogadását. A Bizottság nem vitatta a felperes által ezen túlmenően előterjesztett ellenbizonyítást a piacok elkülönült földrajzi jellegével, a gyártási helyek eltérő elhelyezkedésével, az üzlet történelmi fejlődésével és a vásárlók profiljával kapcsolatban.
34 Negyedszer, a Bizottság azon megállapítása, amely szerint az FMC Foret a felperes európai leányvállalata (a megtámadott határozat (394) preambulumbekezése), nem változtat azon a tényen, hogy az egy 100%-ban ellenőrzött leányvállalat. A felperes által benyújtott bizonyítékok alátámasztják, hogy a két társaság HP-t érintő tevékenységeire vonatkozóan sem egyeztetés, sem együttműködés nem folyt.
35 A megtámadott határozat indokolása nemcsak hogy "nem kielégítő", az ezen túl nem tartalmaz semmilyen más magyarázatot sem a felperes által benyújtott bizonyítékok elutasításával kapcsolatban. Bár a Bizottság védekezése keretében előadja, hogy ezek a bizonyítékok a szóban forgó vélelem megdöntéséhez nem voltak elégségesek, ez a megállapítás a megtámadott határozatban nem szerepel.
36 A Bizottság által a megtámadott határozat (391) preambulumbekezésében hivatkozott bizonyítékok tekintetében a felperes rámutatott különösen arra, hogy bár az FMC Foret alkalmazottainak egyikét, A. B.-t a társaság alelnökévé nevezték ki, ez nem jelentett irányító szerepet, feladata a felperes társaságban és az FMC Foreten belül pusztán adminisztratív jellegű volt. A. B. feladata a vállalkozás kereskedelmi és átfogó stratégiájának felügyelete volt, és nem kapcsolódott be a vállalkozás napi irányításába. Hasonlóképpen, az a tény, hogy korlátozott ideig másik két személy volt az igazgatója mind az FMC Foretnek, mind az FMC Chemical Holdingnak, nem jelentős, mivel utóbbi társaság egyetlen célja a részesedésszerzésre irányult, nem pedig bármiféle kereskedelmi tevékenység gyakorlására.
37 Ezen ellenbizonyítás előterjesztésével a felperes a bizonyítás terhét áthárította a Bizottságra. Márpedig a megtámadott határozat nem tartalmaz egyetlen indokot sem ezen érvek elutasításával kapcsolatosan.
38 A felperes szerint el kell utasítani azokat az indokokat, amelyeket a Bizottság először a Törvényszék előtt adott elő, és amelyek szerint A. B. felelőssége a leányvállalat kereskedelmi és átfogó stratégiájának felügyeletéért a meghatározó befolyás tényleges gyakorlását tanúsítja. Mindenesetre ezek az új indokok csupán arra vonatkoztak, hogy a felperes elméletileg képes volt az FMC Foret feletti meghatározó ellenőrzés gyakorlására, míg a felperes érve az, hogy az érintett személy, A. B., valójában nem gyakorolt meghatározó ellenőrzést sem a napi működés felett, sem pedig az állítólagos jogsértéssel összefüggő területeken.
39 A meghatározó befolyás kérdését a jogsértéssel összefüggő tevékenységgel kapcsolatban kell elemezni. A napi irányítás működtetésében való részvétel hiánya annak a jele, hogy ilyen tevékenységgel kapcsolatban semmiféle meghatározó befolyást nem gyakoroltak. Ennek megfelelően egy, a vállalkozás kereskedelmi és átfogó stratégiájának felügyeletével megbízott alkalmazott egyszerű felelőssége nem elegendő ahhoz, hogy abból meghatározó befolyás gyakorlására lehessen következtetni.
40 A. B. a leányvállalat elnök-vezérigazgatójaként nem vett részt szükségszerűen az annak napi irányításával kapcsolatos tevékenységekben. A jelen ügyben a felperes által benyújtott bizonyítékokból világosan kiderül, hogy feladata pusztán a vállalkozás kereskedelmi és átfogó stratégiájának felügyelete volt. W. B., az FMC Chemical Holding igazgatótanácsa tagjának beosztása sem releváns, mivel ennek a társaságnak egyetlen célja, hogy az FMC Foretben részesedéssel rendelkezzen. G. W., az FMC Chemical Holding igazgatóinak egyike nem volt a felperes alkalmazottja.
41 A felperes álláspontja szerint amennyiben a jogsértést megállapító határozat egy vállalkozásnak egy másik vállalkozás felett gyakorolt ellenőrzési viszonyán alapul, a Bizottság köteles kifejteni azokat a megfontolásokat, amelyek alapján az ellenőrzés fennállására következtetett. A jelen ügyben a Bizottság ennek a követelménynek nem tett eleget, mivel egyszerűen megismételte a kifogásközlésben foglalt álláspontot, annak kifejtése nélkül, hogy miért utasítja el a felperes által hivatkozott ellenérveket és ellenbizonyítást.
42 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
- A Törvényszék álláspontja
43 Az első jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem fejtette ki kellőképpen a szóban forgó jogsértésben való felelősségével kapcsolatos indokait, különösen nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyek alapján elutasította az azon a tényen alapuló vélelem megdöntése érdekében benyújtott bizonyítékokat, hogy a felperes rendelkezett teljes egészben a jogsértésben részt vevő leányvállalata tőkéjével.
44 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikkben előírt indokolásnak igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus természetéhez, és világosan és egyértelműen ki kell fejtenie a jogi aktust megalkotó intézmény érvelését úgy, hogy az érintettek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson. Az indokolásnak nem kell megjelölnie az összes vonatkozó ténybeli és jogi elemet, mivel azt, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel-e az EK 253. cikkben felsorolt követelményeknek, nemcsak a szövege, hanem a háttere, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni (lásd a Bíróság C-367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben 1998. április 2-án hozott ítéletének [EBHT 1998., I-1719. o.] 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
45 Amennyiben - a jelen ügyhöz hasonlóan - az EK 81. cikk alkalmazásában hozott határozat több címzetthez szól, és a jogsértés betudhatóságának kérdését veti fel, e határozatnak megfelelő indokolást kell tartalmaznia a címzettek mindegyikére, és különösen azokra nézve, amelyeknek a határozat értelmében e jogsértés terhét viselniük kell. Ugyanis, amennyiben valamely anyavállalat egyetemlegesen felelős a jogsértésért, egy ilyen határozatnak részletesen ki kell fejtenie azon indokokat, amelyek igazolhatják az e társasággal szemben megállapított jogsértés betudhatóságát (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-327/94. sz., SCA Holding kontra Bizottság ügyben 1998. május 14-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-1373. o.] 78-80. pontját).
46 A jelen ügyben a megtámadott határozat (370)-(379) preambulumbekezdésében a Bizottság, hivatkozva az uniós ítélkezési gyakorlatra, összefoglalta azokat az alapelveket, amelyeket alkalmazni szándékozott a határozat címzettjeinek azonosítása érdekében.
47 Egyrészt emlékeztetett arra, hogy egy anyavállalatot felelősnek lehet tekinteni leányvállalata jogellenes magatartásáért, amennyiben a leányvállalat nem önálló módon határozta meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében az anyavállalat által adott utasításokat követte. Rámutatott arra, hogy lényegében vélelmezheti, hogy egy 100%-os leányvállalat lényegében az anyavállalat által adott utasításokat alkalmazza, valamint arra, hogy utóbbi ezt a vélelmet ellenkező bizonyítékok előterjesztésével megdöntheti (a megtámadott határozat (374) preambulumbekezdése).
48 A felperesnek a szóban forgó jogsértésért való felelőssége megállapításával kapcsolatban a Bizottság előadta, hogy a kifogásközlésben ezt a következtetést abból a tényből vonta le, hogy az FMC Foret a felperesnek, bár közvetetten, de 100%-ban ellenőrzött leányvállalata volt (a megtámadott határozat (390) preambulumbekezdése).
49 A Bizottság kifejtette, hogy ebben a kifogásközlésben az érintett társaságok egyes vezetőinek azonosságára is támaszkodott, ami az A. B., W. B. és G. W. által által betöltött tisztségekből következett. Ezen túlmenően rámutatott A. B. szerepére, aki egyszerre volt az FMC Foret elnök-vezérigazgatója és a felperes alelnöke, és aki részt vett a kartell egyes találkozóin (a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdése).
50 A Bizottság hivatkozott továbbá a felperes által a leányvállalat önállóságára vonatkozóan előadott bizonyítékokra (a megtámadott határozat (392) és (393) preambulumbekezdése). Rámutatott, hogy a felperes érvei nem elfogadhatóak, mivel a szóban forgó meghatározó befolyás gyakorlása nem kizárólag a leányvállalat tőkéjének 100%-os tulajdonlásából ered, hanem az érintett társaságok közötti, a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdésében hivatkozott kapcsolatokból is, hogy a felperes érvelése nem elegendő a leányvállalat önállóságának bizonyításához, valamint hogy a birtokában levő információk összessége mindenképpen megerősítette azt a következtetését, amely szerint a felperes ilyen befolyást gyakorolt a leányvállalatára (a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdése).
51 Végül a Bizottság rámutatott, hogy e megfontolásokra figyelemmel fenntartja a felperesnek a szóban forgó jogsértésért való egyetemleges felelősségével kapcsolatos következtetését (a megtámadott határozat (395) preambulumbekezdése).
52 Meg kell állapítani, hogy a fent hivatkozott indokokból világosan és egyértelműen kitűnik az az okfejtés, amelynek következményeként a felperes jogsértésért való felelősségét megállapították.
53 Először, a felelősségének megállapítására vezető okfejtés kétértelműségére alapozott felperesi kifogással kapcsolatban rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozat (390)-(395) preambulumbekezdéséből világosan kiderül, hogy a Bizottság fenntartotta a kifogásközlésben kifejtett következtetést, amely szerint a felperes által a leányvállalata felett gyakorolt meghatározó befolyás az utóbbi felett gyakorolt 100%-os ellenőrzésen alapuló vélelemből következik, mivel a felperes által a közigazgatási eljárás során előadott bizonyítékok nem voltak elegendők a leányvállalat önállóságának bizonyításához, következésképpen ennek a vélelemnek a megdöntéséhez sem.
54 Ezenfelül a Bizottság a megtámadott határozat (391) és (394) preambulumbekezdésében bizonyos kiegészítő bizonyítékok létére is emlékeztetett, amelyekből az érintett társaságok közötti személyes kapcsolat következik, így különösen A. B. beosztása, aki rész vett a jogellenes kapcsolatfelvételekben is.
55 Meg kell állapítani, hogy ezek az indokok elégségesen fejtik ki azokat a feltételeket, amelyek alapján a Bizottság megállapította a felperes jogsértésért való felelősségét.
56 Másodszor, a felperes által a szóban forgó vélelem megdöntése érdekében előadott bizonyítékok elutasítására vonatkozó elégtelen indokolással kapcsolatos kifogás tekintetében mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (392)-(394) preambulumbekezdéséből világosan kiderül, hogy a Bizottság a szóban forgó bizonyítékokat figyelembe vette.
57 A Bizottság ugyanis, miután a megtámadott határozat (392) és (393) preambulumbekezdésében ismertette a felperes által a kifogásközlésre adott válaszában előadott érvelést, a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az ebben az érvelésben található bizonyítékok nem elegendők a leányvállalat önállóságának bizonyítására, és hogy ezen túlmenően a megszerzett információk összessége megerősítette a szóban forgó vélelmen alapuló következtetést, amely következtetést tehát fenn kell tartani.
58 Mindezen indokok alapján meg kell állapítani, hogy a Bizottság válaszolt a felperes érveinek lényeges pontjaira, figyelembe véve az utóbbi által benyújtott bizonyítékokat.
59 A Bizottságnak nem róható fel, hogy nem adott pontos választ a felperes által hivatkozott minden egyes érvre. A Bizottságnak ugyanis nem kell állást foglalnia az érdekeltek által elé terjesztett minden érvet illetően, hanem elég, ha a határozat rendszerét illetően alapvető fontossággal bíró tényeket és jogi érveket ismerteti (a Törvényszék T-349/03. sz., Corsica Ferries France kontra Bizottság ügyben 2005. június 15-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-2197. o.] 64. pontja, lásd továbbá ebben az értelemben a fenti 44. pontban hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben hozott ítéletének 64. pontját).
60 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a felperesnek a szóban forgó indokolás "nem kielégítő" jellegére alapított kifogása részben azon az érvén alapul, amely szerint sikeresen megdöntötte a szóban forgó vélelmet.
61 Márpedig ez az érv a megtámadott határozat érdemi jogszerűségét érinti, és azt nem lehet az indokolás felülvizsgálatának keretében figyelembe venni.
62 Ennek megfelelően, amennyiben a felperes érdemben vitatja a szóban forgó vélelem megdöntése érdekében előadott érvek és bizonyítékok elutasítását, az érvelését a második jogalap keretében kell elemezni, amely a téves jogértelmezésen és a mérlegelési hibán alapul.
63 Az előzőekben kifejtettekre való tekintettel az első jogalapot el kell utasítani.
A téves jogértelmezésen és mérlegelési hibán alapuló második jogalapról
- A felek érvei
64 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat abban a részében, amelyben a Bizottság az ő felelősségét megállapítja, mind jogilag, mind ténybelileg hibás.
65 Először, a Bizottság tévesen értékelte a bizonyítékokat, mivel eltérő súllyal vette figyelembe a felperes által előadott nyilatkozatokat, valamint az engedékenységi kérelmet benyújtó vállalkozások nyilatkozatait. Másodszor, a felperes által a leányvállalata fölött gyakorolt ellenőrzés értékelése keretében téves kritériumot vett alapul. Harmadszor, a releváns időszakhoz nem kapcsolódó bizonyítékokat fogadott el. Negyedszer, olyan bizonyítékokat vett figyelembe, amelyeket a felperessel nem közöltek, megsértve ezzel a védelemhez való jogát.
66 A Bizottság tévesen értékelte egyenként az egyes bizonyítékokat azok összességének értékelése helyett.
67 A Bizottság elmulasztotta figyelembe venni azt a tényt, hogy a meghatározó befolyás gyakorlását a jogsértéssel összefüggő tevékenységekkel összefüggésben kell értékelni. A felperes által benyújtott bizonyítékok rámutatnak, hogy az FMC Foret maga volt felelős a saját HP és NP forgalmazásáért, amely utóbbi terméket egyébként a felperes nem forgalmazta.
68 A megtámadott határozat (394) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság elismerte, hogy a leányvállalat 100%-os ellenőrzését meghaladó körben kell bizonyítást lefolytatnia. A legfontosabb kérdés tehát annak a megállapítása, hogy más bizonyítékok is igazolják-e azt a következtetést, hogy a felperes meghatározó befolyást gyakorolt az FMC Foret-re.
69 E tekintetben először a Bizottság tévesen mutatott rá, hogy az a tény, miszerint a felperes "elkülönült szervezeti egységet tartott fenn az amerikai piacra szánt [HP] gyártására, nem [volt] elegendő annak bizonyítására, hogy semmilyen ellenőrzést nem gyakorolt európai leányvállalata fölött" (a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdése). A felperes nem állítja, hogy elkülönült "szervezeti egységgel" rendelkezett, hanem azzal érvelt, hogy a HP "gyártása és eladása céljából két teljesen elkülönített szervezeti struktúrával" rendelkezett.
70 A Bizottság tehát elferdítette a felperes érvét, és téves megállapításra alapozott, amelyet bizonyíték nem támaszt alá.
71 A felperes előadja, hogy tevékenységeit részekre bontotta, és az e részek által kiszolgált piacokat a termék elhelyezkedése és jellege határozta meg. A HP esetében a gyártott terméket helyben adták el, a szállítás logisztikája ugyanis nem tette lehetővé annak az Amerikai Egyesült Államokból Európába vagy fordítva történő szállítását. Az FMC Foret nem volt a felperes "szervezeti egysége", és nem is rendelkezett olyan struktúrával, amelynek segítségével tevékenységeiről beszámolhatott volna a felperesnek. Az ügy irataiban semmilyen bizonyíték nem utal a felperes és az FMC Foret HP-val kapcsolatos tevékenységei közötti "szervezeti elkülönülés" létére.
72 A felperes által benyújtott alkalmazotti nyilatkozatokból kitűnik, hogy az FMC Foret a felperestől teljesen függetlenül alakította tevékenységeit és termékkínálatát. A területek többségén nincs átfedés a két társaság termékei között. A HP tekintetében a termék sajátos jellegzetességei és a gyártás helyének eltérései miatt a piacok és a vásárlók is eltérőek. A felperes benyújtotta a társaság alkalmazottainak névjegyzékét, amely azt mutatja, hogy a releváns időszakban semmilyen területen és semmilyen időpontban nem volt átfedés a személyzet tekintetében a felperes és az FMC Foret között. Ezek a tanúvallomások bizonyítják az FMC Foret működésének független és önálló jellegét.
73 Tekintettel a HP forgalmazásának szempontjából teljesen elkülönült két szervezeti struktúrára, nem volt semmilyen ok azt feltételezni, hogy ezen struktúrák egyikének irányítói meghatározó befolyást gyakoroltak a másik irányítására. Márpedig a Bizottság elmulasztotta bizonyítani, hogy a két elkülönült struktúra ellenére a felperes a HP forgalmazása tekintetében ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt az FMC Foretre.
74 Másodszor, a Bizottság nyilvánvaló hibát vétett, amikor megállapította, hogy az FMC Foret kereskedelmi tevékenysége "szerves részét" képezte a felperes tevékenységének, mivel az utóbbi "is részt [vett] a [HP] és [az] NP gyártásában", valamint hogy az FMC Foret "e tekintetben annak európai leányvállalataként [működött]" (a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdése).
75 A gyártás átfedése alapján nem lehet meghatározó befolyás fennállására következtetni. Nem feltételezhető, hogy két különböző országban két független gyártó ellenőrzi egymást, vagy hogy az egyik meghatározó befolyást gyakorol a másikra, pusztán azon az alapon, hogy az általuk gyártott termékek egyike ugyanaz.
76 Mindenesetre a gyártás átfedése csak a HP tekintetében áll fenn, az NP tekintetében nem. Ezt a felperes által benyújtott tanúvallomások megerősítik.
77 Annak a megállapítása során, hogy a felperes mind HP-t, mind NP-t gyárt, a Bizottság valószínűleg a felperes egyik alkalmazottjának, T. B.-nek a tanúvallomására alapozott, amely a következőképpen szól:
"Az [FMC] Foret ráadásul a [felperesétől] eltérő termékskálát árul. [A felperes] például ténylegesen gyárt [NP-t] az Amerikai Egyesült Államokban, míg az [FMC Foret] hosszú évek óta Európában ad el és gyárt [NP-t]."
78 A felperes szerint ez a nyilatkozat nyilvánvaló "nyomdahibát" tartalmaz, és azt véleménye szerint a következőképpen kell érteni: "[A felperes] például ténylegesen [nem] gyárt [NP-t]" A Bizottság az ellenkezőjét bizonyító tanúvallomások figyelmen kívül hagyásával tévesen alapozott erre a nyilvánvalóan "nyomdahibás" nyilatkozatra.
79 A felperes szerint az a tény, hogy az egyedüli olyan termék, amelyet mindkét szóban forgó társaság gyártott, a HP volt, valamint az, hogy nem ugyanazon a földrajzi piacon működtek, elegendő ahhoz a következtetéshez, hogy nem kellett tevékenységüket összehangolni.
80 A Bizottság megállapítása, miszerint az FMC Foret a felperes leányvállalataként működött, szintén nem releváns, mivel egyes leányvállalatokat - mint az FMC Foretet is - "befektetésnek" tekintenek, amelyek nem részei az anyavállalat tevékenységének.
81 Az a tény, hogy egy olyan nagy társaság, mint a felperes, kizárólag befektetési céllal megszerez egy másik társaságot, azt jelzi, hogy nem áll szándékában annak napi irányításába beavatkozni. A felperes és az FMC Foret közötti kapcsolat tipikus példája az olyan eseteknek, mint a befektetési alapok általi megvásárlás, ahol egy társaság anélkül szerzi meg egy másik társaság tőkéjének 100%-át, hogy meghatározó befolyást gyakorolna annak irányítására.
82 Harmadszor, annak megállapításával, hogy a felperes maga mutatta be úgy az FMC Foret tevékenységét, mint amely "[szerves részét] képezi a saját tevékenységének" a Bizottság tévesen alapozott új terhelő bizonyítékokra, tudniillik a felperes honlapjáról szerzett információkra (a megtámadott határozat (379) preambulumbekezdése).
83 Egyrészt a 2005. és 2006. évekkel kapcsolatos információk nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a felperes az FMC Foretre 1997 és 1999 között meghatározó befolyást gyakorolt. Másrészt a felperesnek a közigazgatási eljárás során nem volt lehetősége ezekkel a bizonyítékokkal kapcsolatban nyilatkozni. A Bizottság ezeknek a bizonyítékoknak a felhasználásával új terhelő bizonyítékot terjesztett elő, amely egyébiránt a jogsértést követő időszakra vonatkozik.
84 Negyedszer, a Bizottság azzal, hogy jelezte, hogy a felperes alkalmazottainak nyilatkozatai alapján nem bizonyítható, hogy az FMC Foret önállóan működött (a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdése), pusztán azon az alapon utasította el ezeket a bizonyítékokat, hogy azok a felperes alkalmazottainak nyilatkozataiból származnak. Ez az elutasítás érthetetlen, mivel az FMC Foret önállóságával kapcsolatos bizonyítékok mindenképpen azoktól kell, hogy származzanak, akik részt vettek annak irányításában.
85 Egyébiránt annak megállapításával, hogy az FMC Foret önálló jogállását "csak a [szóban forgó] nyilatkozatok" bizonyítják, a Bizottság elismerte, hogy ezek a nyilatkozatok ténylegesen bizonyítják az FMC Foret önállóságát, vagyis azok elegendők a vélelem megdöntéséhez.
86 Ezen túlmenően a szóban forgó bizonyítékok elutasítása pusztán azon indok alapján, hogy azok alkalmazotti nyilatkozatokból származnak, nem egyeztethető össze azzal a ténnyel, hogy a Bizottság az engedékenységi kérelmet benyújtó vállalkozások alkalmazottainak nyilatkozatait felhasználta.
87 Ezért a Bizottság a felperes által benyújtott bizonyítékok tekintetében "hátrányosan megkülönböztető" bánásmódot alkalmazott azáltal, hogy nem ugyanazokat a szabályokat alkalmazta, mint a már korábban engedékenységi kérelmet benyújtó vállalakozások által előterjesztett tanúvallomások esetében. A Bizottságnak a felperes alkalmazottaitól származó nyilatkozatokat különösen hitelesnek kellett volna tekintenie, tekintettel arra a tényre, hogy azok közvetlen tanúktól származtak, akik az érintett vállalkozás magas rangú tisztségviselői voltak, hogy az információt alapos megfontolást követően szolgáltatták, valamint hogy a bizonyítékok összessége egybehangzó volt.
88 A Bizottság elmulasztotta objektíven értékelni a szóban forgó tanúvallomások értékét, és többek között figyelembe venni azt a tényt, hogy közvetlen bizonyítékokról van szó, hogy a tanúk a tanúvallomásuk tekintetében személyes felelősséget vállaltak, és hogy rendelkezésre álltak abból a célból, hogy a tárgyaláson a nekik feltett kérdésekre választ adjanak.
89 Egyébiránt az FMC Foret önállóságának bizonyítéka nem kizárólag a felperes alkalmazottainak nyilatkozataiból származik, hanem az annak alátámasztása céljából hivatkozott bizonyítékokból is következik:
- az a tény, hogy az FMC Foret igazgatótanácsának valamennyi jegyzőkönyve spanyol nyelven készült, ami a felperes szervezetén belül egyedülálló, valamint, hogy ezeknek a jegyzőkönyveknek a tartalma arra is rámutat, hogy működési kérdéseket soha nem vitattak meg, mivel az FMC Foret tényleges és gyakorlati ellenőrzését annak vezetői végezték;
- az a tény, hogy az egyes társaságok névjegyzékei, amelyet minden szóban forgó évben a felperes készített el, azt mutatják, hogy nem volt olyan alkalmazott, aki ugyanabban az időpontban mindkét társaságnak dolgozott volna, így tehát nem volt olyan terület, amelyben a két társaság intézményesen együttműködött volna;
- az a tény, hogy az FMC Foret tevékenységét és termékkínálatát a felperesétől függetlenül fejlesztették, valamint hogy azok az FMC Foret saját lehetőségeinek, valamint ügyfélköre igényeinek felelnek meg: az FMC Foret jóval azt megelőzően kezdett NP-t gyártani, hogy a felperes részvényessé vált volna az előbbi társaságban, következésképen egyedi termékkínálattal rendelkezik, amely csak nagyon kis mértékben egyezik meg a felperes termékkínálatával, ezeknek a termékeknek a fejlesztése tehát nem a két társaság közti együttműködés gyümölcse volt, és az FMC Foret belső iratai (corporate brochure) igazolják a működés függetlenségét;
- az a tény, hogy a két társaság ügyfélköre földrajzilag eltér.
90 A megtámadott határozatban a Bizottság elmulasztott megvizsgálni egyes, a felperes által eladott érveket. Még csak meg sem említette ugyanis azt a tényt, hogy az FMC Foret igazgatótanácsának jegyzőkönyvei spanyol nyelven készültek, hogy egyetlen alkalmazott sem dolgozott ugyanabban az időben mindkét társaságnak, hogy az FMC Foret tevékenységét a felperestől függetlenül alakította ki, valamint hogy termékkínálatát önállóan fejlesztette, és hogy a két társaság földrajzilag elkülönült piacokon működött. Ezeket a kérdéseket első alkalommal az ellenkérelemben vizsgálta meg.
91 Végül a bizonyítási teher tekintetében a felperes előadja, hogy a vélelem megdöntéséhez nem volt köteles azt bizonyítani, hogy nem gyakorolt meghatározó befolyást a leányvállalatára. Elegendő, ha bizonyítja, hogy a vélelem alapulvétele nem felel meg a jogbiztonság elvének, olyan bizonyítékok benyújtásával, amelyekből "kitűnik, hogy teljesen ésszerű következtetés lenne" az, hogy nem gyakorolt meghatározó befolyást.
92 Ezen túlmenően a Bizottság nem utasíthatja el az ellenbizonyítást azzal az indokkal, hogy nem elegendő azt bizonyítani, hogy a felperes "semmilyen" ellenőrzést nem gyakorolt európai leányvállalata fölött. Az ellenőrzés bizonyos típusai, mint például az elszámolási kötelezettség vagy a megfelelő irányításra vonatkozó bizonyos szabályok alkalmazása, nincsenek összefüggésben a felperes tevékenységének irányításával.
93 E tekintetben a felperes egyrészt azt állítja, hogy a szóban forgó vélelem megdöntéséhez elegendő bizonyítékot nyújtott be, másrészt azzal érvel, hogy a Bizottság a meghatározó befolyás gyakorlásának megállapításához nem a megfelelő jogi szempontot használta.
94 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
- A Törvényszék álláspontja
95 Előzetesen emlékeztetni kell az anyavállalatnak a leányvállalat jogsértő magatartásáért való felelősségével kapcsolatos uniós ítélkezési gyakorlatban megállapított feltételekre.
96 Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az anyavállalatnak lehet betudni a leányvállalat magatartását, ha - jóllehet külön jogi személyiséggel rendelkezik - nem önállóan határozza meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat ad a számára, különös tekintettel az említett két jogi személy közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra (lásd a Bíróság C-97/08. P. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítéletének [EBHT 2009., I-8237.o.] 58. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
97 Hasonló esetben ugyanis az anyavállalat és leányvállalata ugyanazon gazdasági egység részét képezi, és ily módon az EK 81. cikk értelmében egyetlen vállalkozást alkot (a fenti 96. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 59. pontja).
98 Abban a különös esetben, ha az anyavállalat rendelkezik az uniós versenyjog szabályaiba ütköző jogsértést elkövető leányvállalat tőkéjének 100%-ával, egyrészről ezen anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat e leányvállalat magatartására, másrészről pedig fennáll azon megdönthető vélelem, amely szerint az említett anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalata magatartására (lásd a fenti 96. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 60. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
99 Ilyen körülmények között elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa, ahhoz, hogy arra következtethessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a szóban forgó jogsértést illetően, kivéve ha az e vélelem megdöntésére köteles anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő annak bizonyításához, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ (lásd ebben az értelemben a fenti 96. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 61. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
100 Annak értékelése érdekében, hogy a leányvállalat önálló módon határozza-e meg piaci magatartását, figyelembe kell venni az említett leányvállalat és az anyavállalat közötti valamennyi releváns gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatot, amelyek az adott esettől függően változhatnak, ezért nem képezhetik kimerítő felsorolás tárgyát (lásd ebben az értelemben a fenti 96. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 74. pontját, lásd továbbá ebben az értelemben a Törvényszék T-112/05. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2007. december 12-én hozott ítélet [EBHT 2007., II-5049. o.] 65. pontját).
101 Meg kell jegyezni, hogy a felperes nem vitatja azt, hogy a Bizottság jogosult a jelen ügyben alkalmazni az azon tényből eredő vélelmet, hogy a szóban forgó jogsértésben részt vevő leányvállalata tőkéjének egészével rendelkezik.
102 Mindazonáltal előad bizonyos, ennek a vélelemnek az alkalmazásával kapcsolatos érveket, amelyeket elsőként kell megvizsgálni.
103 Egyrészt, a felperes azt állítja, hogy az anyavállalat által a leányvállalat magatartására gyakorolt befolyást a szóban forgó jogsértéssel érintett vállalkozás kereskedelmi tevékenységének irányítása szempontjából kell megvizsgálni.
104 Emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 100. pontban hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlat értelmében annak megállapításához, hogy egy leányvállalat önállóan határozza-e meg magatartását a piacon, figyelembe kell venni az érintett társaságok közötti szervezeti, gazdasági és jogi kapcsolattal összefüggésben hivatkozott bizonyítékok összességét, amelyek jelentősége esetenként változó.
105 Többek között nem lehet ezt az értékelést egyedül a leányvállalat stricto sensu üzletpolitikájával összefüggő bizonyítékokra, például a forgalmazási és árstratégiára korlátozni. Különösen nem lehet a szóban forgó vélelmet kizárólag annak a bizonyításával megdönteni, hogy a leányvállalat anélkül irányítja az üzletpolitikájának e meghatározott aspektusait, hogy utasításokat kapna e tekintetben (lásd ebben az értelemben a fenti 96. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet 65. és 75. pontjában megerősített, a fenti 100. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2007. december 12-én hozott ítélet 63. és 64. pontját).
106 Ebből következik, hogy a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében nem bizonyítható a leányvállalat önállósága annak egyszerű bemutatásával, hogy az a jogsértéssel érintett termékek forgalmazásával kapcsolatos üzletpolitikájának egyes meghatározott vonatkozásait önállóan irányítja.
107 Másrészt a felperes előadja, hogy a szóban forgó vélelem megdöntése érdekében elegendő olyan természetű bizonyítékokat benyújtania, amelyek "kételyt ébresztenek" az e vélelemből eredő következtetéssel kapcsolatban, rámutatva, hogy "teljesen ésszerű következtetés", hogy nem gyakorolt meghatározó befolyást a leányvállalatára.
108 Márpedig a fenti 99. pontban hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szóban forgó vélelmet csak azzal lehet megdönteni, ha az anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő a leányvállalat önállóságának bizonyításához. Következésképpen, ellentétben a felperes érvével, a vélelem megdöntéséhez nem elegendő egy bizonyítékkezdemény.
109 Így, ha az anyavállalat olyan bizonyítékok összességét terjeszti elő, amelyek alkalmasak a leányvállalat önállóságának alátámasztására (a Törvényszék T-314/01. sz., Avebe kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3085. o.] 136. pontja, valamint a T-69/04. sz., Schunk és Schunk Kohlenstoff-Technik kontra Bizottság ügyben 2008. október 8-án hozott ítéletének [EBHT 2008., II-2567. o.] 56. pontja), amellyel bizonyítja, hogy utóbbi lényegében nem hajtja végre az általa adott utasításokat, és ennélfogva önálló piaci magatartást követ (a fenti 100. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2007. december 12-én hozott ítélet 62. pontja), a Bizottság ezen ellenbizonyítás megcáfolása nélkül nem tudhatja be az anyavállalatnak a leányvállalat magatartását.
110 E megfontolások fényében kell megvizsgálni a felperes által a jelen jogalap alátámasztására felhozott érveket.
111 Először is, a felperes vitatja a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdésében megállapított, az érintett társaságok közötti személyes kapcsolatokra vonatkozó körülmények relevanciáját.
112 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperes felelőssége megállapításának alátámasztásaként a Bizottság nem szorítkozott arra, hogy a felperes által az FMC Chemical Holdingon keresztül az FMC Foret fölött gyakorolt teljes ellenőrzéssel kapcsolatos vélelemre hivatkozzon, hanem más körülményeket is előadott.
113 A Bizottság a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdésében rámutatott többek között arra, hogy a tényállás megvalósulásának idején három személy több érintett társaságban viselt hivatalt. A. B., aki közvetlenül részt vett egyes jogellenes kapcsolatfelvételekben, a tényállás megvalósulásának idején egyszerre volt a felperes alelnöke és az FMC Foret elnök-vezérigazgatója is. W. B. a jogsértéssel érintett időszak egy részében az FMC Foret és az FMC Chemical Holding igazgatótanácsának tagja, valamint a felperes ügyvezető alelnöke volt. G. W. a jogsértéssel érintett időszak egy részében az FMC Foret és az FMC Chemical Holding igazgatótanácsának tagja volt.
114 Meg kell jegyezni először is, hogy a felperes megalapozatlanul állítja, hogy e további körülményekre hivatkozással a Bizottság elismerte volna, hogy a vélelmet megdöntötték.
115 A megtámadott határozat (391), (394) és (395) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság fenntartotta a kifogásközlésben kifejtett következtetését, amely szerint a felperes felelősségének megállapítása az FMC Foret felett gyakorolt teljes, bár közvetett ellenőrzésből eredő vélelmen alapult.
116 Ennek a következtetésnek semmilyen módon nem mond ellent az a tény, hogy a Bizottság további körülményeket is kifejtett a felperesnek a leányvállalata fölött gyakorolt befolyásával kapcsolatosan, nevezetesen a jelen ügyben az érintett társaságok közötti személyes kapcsolatokat, valamint A. B. szerepét az összejátszásra irányuló kapcsolatfelvételekben (lásd ebben az értelemben a fenti 96. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet 62. pontját).
117 Ezenkívül a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdésében bemutatott körülmények relevanciájával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az érintett társaságok igazgatótanácsaiban részt vevő személyek azonossága a leányvállalat önállóságának hiányára utaló releváns bizonyíték (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-54/03. sz., Lafarge kontra Bizottság ügyben 2008. július 8-án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 550-558. pontját).
118 Ugyanez igaz az érintett személyek egyikének a jogellenes kapcsolatfelvételekben való közvetlen részvételére is. Az anyavállalat személyzete egyik tagjának jelenléte az összejátszásra irányuló kapcsolatfelvételeken olyan bizonyíték, amely alkalmas lehet annak bizonyítására, hogy az anyavállalat tudott a leányvállalatnak a jogsértésben való részvételéről, következésképpen aktívan érintett volt a versenyellenes tevékenységekben (a Törvényszék T-309/94. sz., KNP BT kontra Bizottság ügyben 1998. május 14-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-1007. o.] 47. és 48. pontja), ez a bizonyíték tehát a fortiori felhasználható a leányvállalata feletti meghatározó befolyására utaló bizonyítékként (lásd ebben az értelemben a fenti 117. pontban hivatkozott, Lafarge kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 546. pontját).
119 A felperes e tekintetben nem vitatja a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdésében kifejtett tények pontosságát, azt állítja azonban egyrészt, hogy a szóban forgó személyek, különösen A. B. tisztán adminisztratív feladatokat láttak el, és nem vettek részt a vállalkozás napi irányításában, másrészt, hogy a W. B. és G. W. által azon a holdingon belül betöltött tisztségek, amelyen keresztül a felperes az FMC Foret felett ellenőrzést gyakorolt, nem relevánsak, mivel a holding egyetlen célja a részesedésszerzés volt.
120 Márpedig ezek az érvek nem alkalmasak a leányvállalat önállóságának értékelése keretében a szóban forgó bizonyítékok relevanciájának megcáfolására.
121 Egyrészt ugyanis a felperesnek az érintett személyek tisztán adminisztratív jellegű feladataira alapított érve téves előfeltevésen alapul, amely szerint az anyavállalat befolyását a társaság "napi irányításával" összefüggésben kell vizsgálni, és utóbbi "üzleti stratégiájának [egyszerű] felügyelete" e tekintetben nem releváns.
122 Tekintettel arra, hogy a vállalkozás tág értelemben vett üzletpolitikájára, nem pedig kizárólag annak "napi" irányítása egyes különös vonatkozásaira figyelemmel kell a szóban forgó befolyást értékelni (lásd a fenti 104. és 105. pontot), a személyzet szóban forgó tagjainak azonossága releváns bizonyíték, még azt feltételezve is, hogy szerepük csupán a vállalkozás üzleti stratégiájának összehangolására és ellenőrzésére korlátozódott.
123 Másrészt azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy W. B. és G. W. az FMC Chemical Holdingon belül is hivatalt viselt, meg kell jegyezni, hogy bár ezt a körülményt a befolyás gyakorlása tekintetében nem lehet erős bizonyítéknak tekinteni, mindazonáltal az nem irreleváns a holdinggal összefüggésben, amelyen keresztül a felperes az FMC Foretet ellenőrizte. Nem vitatott továbbá, hogy W. B. mindhárom érintett társaságban viselt hivatalt.
124 Mindezek alapján a felperes megalapozatlanul állítja, hogy a Bizottság nem vehette volna figyelembe a szóban forgó vélelem megerősítése érdekében a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdésében hivatkozott további bizonyítékokat. A Bizottság tehát a megtámadott határozat (392)-(394) preambulumbekezdésében megalapozottan utasította el a felperesnek a közigazgatási eljárás során hivatkozott, a szóban forgó bizonyítékok relevanciájának hiányával kapcsolatos hasonló érveit.
125 Másodszor, a felperes jelzi, hogy a kifogásközlésre adott válaszában olyan bizonyítékokat nyújtott be, amelyek összessége elegendő a leányvállalata önállóságának bizonyítására, és azt állítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és mérlegelési hibát követett el, amikor ennek az ellenkezőjére következtetett.
126 Az ügy irataiból kitűnik, hogy a kifogásközlésre adott válaszában a felperes lényegében előadta, hogy a részesedése a leányvállalat tőkéjében, amelyet 1966 és 1992 között folyamatosan szerzett meg, pusztán pénzügyi befektetés volt, amely az utóbbi vállalat önállóságát nem érintette. Többek között azt állította, hogy nem gyakorolt semmilyen befolyást az FMC Foretre, mivel az utóbbi vállalat ügyeit annak saját vezetői önállóan intézték.
127 Ezt az elméletet a felperes szerint a következő bizonyítékok támasztják alá, amelyeket mind a kifogásközlésre adott válaszához, mind a keresetlevélhez csatolt: először, az érintett társaságok belső névjegyzékei a jogsértéssel érintett időszakban, amelyek a felperes álláspontja szerint tanúsítják, hogy közöttük a személyzet vonatkozásában nem volt átfedés, másodszor, az érintett társaságok négy alkalmazottja, tudniillik T. B., A. B., G. W. és S. S. nyilatkozatai, amelyek a felperes szerint tanúsítják a két társaság tevékenysége összehangolásának - különösen a szóban forgó termékek forgalmazását illető - hiányát, harmadszor, az FMC Foret belső iratai (corporate brochure), amelyekből következik, hogy utóbbi történetileg azt megelőzően fejlesztette a termékeit, hogy a felperes részesedést szerzett volna benne, és azt követően is önállóan működött, negyedszer, a leányvállalat igazgatótanácsának jegyzőkönyveiből készült kivonatok, amelyek a felperes szerint bizonyítják, hogy annak találkozói spanyol nyelven zajlottak, és hogy azokon az irányítás működését soha nem vitatták meg. Ezenkívül az ügy irataiból kitűnik, hogy a felperes benyújtotta a Bizottságnak az 1995. évi éves beszámolóját, amely bizonyítékra a Törvényszék előtt nem hivatkozik.
128 A felperesnek a szóban forgó bizonyítékokra hivatkozó érveit a fenti 96-109. pontban meghatározott kritériumok alapján kell megvizsgálni.
129 Először, rá kell mutatni, hogy a felperes azon érvelése, miszerint leányvállalatát, amelyet egy köztes holdingon keresztül ellenőrzött, pusztán befektetésként kezelte, egyszerű állítás, és önmagában az önállóságnak nem elegendő bizonyítéka.
130 Azon tény ugyanis, hogy az anyavállalat társasági célja lehetővé teszi azt a következtetést, hogy az holdingnak minősül, amelynek alapszabály szerinti szerepe a más társaságok tőkéjében részesedések kezelése, önmagában nem elegendő a szóban forgó vélelem megdöntéséhez (lásd ebben az értelemben a fenti 109. pontban hivatkozott Schunk és Schunk Kohlenstoff-Technik kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 70. pontját). Ez a bizonyíték annál is inkább elégtelen, mivel a jelen ügyben a felperes nem állítja, hogy társasága holding lett volna, csupán azt, hogy leányvállalatát egy holdingon keresztül ellenőrizte, ez utóbbi szerepének tanúsítása érdekében egyébiránt semmilyen bizonyítékot nem ad elő.
131 Másodszor, a felperesnek azon - T. B., A. B., G. W és S. S. nyilatkozatai által is megerősített - állítására vonatkozóan, amely a csoporton belül a "HP gyártása és eladása céljából két teljesen elkülönített szervezeti struktúra" létezésén alapult, rá kell mutatni, hogy az a körülmény, hogy az anyavállalat nem ugyanazon a piacon tevékenykedik, mint a leányvállalat, nem tanúsítja utóbbi önállóságát.
132 A szóban forgó meghatározó befolyást ugyanis az anyavállalatot és a leányvállalatot összekötő valamennyi gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolat összességére tekintettel kell értékelni, figyelemmel arra, hogy még ha bizonyítottnak is vesszük, hogy az utóbbi látta el a jogsértéssel összefüggő tevékenységének napi irányítását, az nem elegendő bizonyíték önállóságának megállapításához (lásd a fenti 105. pontot). Mivel a feladatok megosztása a jelen ügyben érintetthez hasonló csoporton belül általános jelenség, semmilyen következtetést nem lehet levonni abból a tényből, hogy az anyavállalat és a leányvállalat két külön piacon tevékenykedik, és nem áll egymással beszállítói kapcsolatban.
133 Ezek a megfontolások alkalmazandók a fortiori a jelen ügyre is, tekintettel arra, hogy a felperes, bár elkülönült földrajzi piacon, de forgalmazta a szóban forgó termékek egyikét, a HP-t, amely körülmény annyit mindenképpen jelent, hogy lehetősége volt befolyásolni az ugyanezen a területen tevékenykedő leányvállalatának üzletpolitikáját.
134 Ezért el kell utasítani a felperes érvelését, amely annak bizonyítására irányul, hogy az FMC Foret a HP gyártásával és eladásával kapcsolatos európai tevékenységét a felperesnek az Amerikai Egyesült Államokban, a szállításból fakadó kötöttségek miatt elkülönült piacon végzett hasonló tevékenységétől függetlenül szervezte meg, hogy a szóban forgó társaságok eltérő termékkínálattal rendelkeztek, és hogy nem volt semmilyen átfedés az ügyfélköreik között.
135 Mindezek a körülmények még akkor sem alkalmasak a leányvállalat önállóságának bizonyítására, ha feltételezzük azok bizonyítottságát, ezért tehát a Bizottság a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdésében megalapozottan utasította el a szóban forgó bizonyítékokra alapított érvelést, mint amely nem elegendő az FMC Foret önállóságának bizonyítására.
136 Egyébiránt a felperes tévesen állítja, hogy a Bizottság elferdítette az érvét, egyrészt azt úgy bemutatva, mint amely "külön szervezeti egységet tartott fenn az amerikai piacra szánt [HP] gyártására", másrészt annak kijelentésével, hogy a felperes "is részt vett a [HP] [...] gyártásában" (a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdése).
137 Egyrészt ugyanis, bár a Bizottság nem ugyanazokkal a pontos kifejezésekkel adta elő a felperesnek a két külön szervezeti struktúrán alapuló érvét, mint amelyekkel azt megfogalmazták, ennek ugyanakkor nem lehetett hatása az értékelésre, mivel olyan bizonyítékról van szó, amely semmiféleképpen sem alkalmas az FMC Foret önállóságának bizonyítására.
138 Másrészt, az arra történő utalással kapcsolatban, hogy a felperes NP-t forgalmazott, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság elismeri, hogy ez tévedés, kifejti ugyanakkor, hogy ez a hiba T. B. nyilatkozatából ered, amelyet a felperes nyújtott be, és utóbbi ezt nem vitatja.
139 Meg kell jegyezni, hogy tekintettel a szóban forgó nyilatkozat megfogalmazására, amelyet a fenti 77. pont tartalmaz, a felperes nem állíthatja, hogy nyilvánvalóan "nyomdahibáról" van szó.
140 Ennek megfelelően nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy olyan bizonyítékra hivatkozott, amely, bár téves, de a felperes által benyújtandó ellenbizonyítás körében szolgáltatott információkból származik. Mindenesetre mivel abból a körülményből semmilyen következtetést nem lehet levonni, hogy a két társaság két elkülönült piacon működött, a megtámadott határozat jogszerűségét ez nem érintheti.
141 Harmadszor, nem minősül a leányvállalat önállóságára vonatkozó jelentős bizonyítéknak a szóban forgó társaságok személyzete közötti átfedés állítólagos hiányára alapított felperesi érv, amelyet egyrészt a névjegyzékeikben található neveken, másrészt T. B.-nek azon a nyilatkozatán alapul, amely szerint ezek a társaságok megőrizték "saját kereskedelmi igazgatójukat, ellenőreiket, a humánerőforrás vezetőit, a kereskedelem és marketing vezetőit, a gyártás vezetőit, a technológia vezetőit, valamint a működésüket biztosító munkaerőt".
142 Egyrészt, amint azt a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdése tartalmazza, a szóban forgó érvet cáfolják az érintett társaságok közötti, igazgatótanácsaik egyes tagjainak azonosságából adódó kapcsolatok.
143 Másrészt a vállalkozás működésének irányításában érintett személyzet átfedésének hiánya, amelyre a felperes hivatkozik, nem tanúsítja a leányvállalat önállóságát, mivel a szóban forgó értékelés nem csupán a vállalkozás stricto sensu üzletpolitikájára irányul (lásd a fenti 105. pontot).
144 Negyedszer, a felperes a közte és az FMC Foret közötti információs rendszer és kapcsolatok hiányával érvel, kivéve a pénzügyi kapcsolatokat és más, az egyszerű befektető számára adott információhoz hasonló információkat, és hivatkozik egyrészt ebben az értelemben A. B. és G. W. nyilatkozataira, másrészt arra a tényre, hogy a felperes más leányvállalataitól eltérően az FMC Foret igazgatótanácsának jegyzőkönyvei kizárólag spanyol nyelven készültek, tartalmuk továbbá megerősíti, hogy a vállalkozást érintő "működési" kérdéseket nem vitattak meg.
145 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy figyelemmel arra, hogy a leányvállalat önállóságát nem kizárólag a vállalkozás működésének vonatkozásában kell vizsgálni, önmagában az a tény, hogy a leányvállalat az érintett piacon soha nem alkalmazott az anyavállalat javára sajátos információs politikát, nem elegendő előbbi önállóságának bizonyításához.
146 Ezen túlmenően a felperes azon érve, amely a külön információs rendszer hiányának bizonyítására irányul, irreleváns a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdésében foglalt azon tényre tekintettel, miszerint A. B., az FMC Foret elnök-vezérigazgatója egyben a felperes alelnöke is volt, abban a helyzetben volt tehát, hogy információkkal szolgálhatott utóbbi számára a leányvállalat üzletpolitikájáról.
147 Mindezen megfontolásokból az következik, hogy a Bizottság helyesen járt el, amikor megállapította, hogy a felperes által hivatkozott bizonyítékok összességében nem bizonyították elégségesen az FMC Foret önállóságát, valamint hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok csoportja, többek között a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdésében bemutatott bizonyítékok ennek ellenkezőjéről tanúskodnak (a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdése).
148 Ezt a megállapítást nem cáfolják a felperes azon érvei sem, amelyeket - általánosabb jelleggel - a Bizottságnak a szóban forgó érvekkel és bizonyítékokkal kapcsolatos megfontolásaival szemben adott elő.
149 E tekintetben először, figyelemmel arra, hogy a leányvállalat önállóságát az érintett társaságok közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra vonatkozó releváns bizonyítékok összességére tekintettel kell értékelni, a Bizottság megalapozottan hivatkozhatott ezen értékelés keretében a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdésében bemutatott további bizonyítékokra.
150 Különösen, a felperes állításával ellentétben a Bizottság nem volt köteles részletesen megcáfolni a felperesnek a személyzetbeli átfedés hiányán, valamint az információs rendszer és kapcsolatok hiányán alapuló érvelését, következésképpen a Bizottság a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdésében helyesen állapította meg, hogy ezt az érvelést az említett határozat (391) preambulumbekezdésében bemutatott, az érintett társaságok közötti személyes kapcsolatokkal és A. B.-nek az összejátszásra irányuló kapcsolatfelvételben játszott szerepével kapcsolatos bizonyítékok cáfolják.
151 Másodszor, a felperes nem megalapozottan állítja, hogy a Bizottság hibákat vétett az általa a közigazgatási eljárás során benyújtott alkalmazotti nyilatkozatok értékelése keretében.
152 Először is, ellentétben a felperes állításával, a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdése nem tartalmazza annak a ténynek az elismerését, hogy a szóban forgó nyilatkozatok az FMC Foret önállóságának elegendő bizonyítékai. Az említett preambulumbekezdésben ugyanis a Bizottság rámutatott, hogy "ettől eltekintve az FMC Foret »önálló jogállása« nem [volt] bizonyított, csak az alkalmazottak nyilatkozatai által". Márpedig mind ennek - a felperes érveinek értékelése keretébe illeszkedő - mondatnak az összefüggéseiből, mind az idézőjelek alkalmazásából kiderül, hogy a Bizottság csak ismertette a felperes érveit, úgy, ahogyan azokra a felperes hivatkozott, anélkül hogy megállapította volna, hogy az valóban bizonyította az FMC Foret "önálló jogállását".
153 Ezen túlmenően a felperes szintén helytelenül vitatja, hogy a Bizottság a szóban forgó nyilatkozatokat kizárólag azon indok alapján utasította el, hogy azok az érintett társaságok alkalmazottaitól származnak, és hogy nem tulajdonított ezeknek a bizonyítékoknak az engedékenységi kérelmet benyújtó vállalkozások alkalmazottainak nyilatkozataihoz hasonló bizonyító erőt.
154 A megtámadott határozat (394) preambulumbekezdéséből ugyanis annak egészét tekintve kitűnik, hogy a Bizottság megalapozottan értékelte a szóban forgó nyilatkozatokat úgy, hogy azok bizonyítékokat tartalmaznak, azonban a releváns információk összességének értékelése eredményeképpen megállapította, hogy azok nem elegendők az FMC Foret önállóságának bizonyítására.
155 Következésképpen a felperes nem állíthatja érvényesen, hogy a Bizottság nem tulajdonított a szóban forgó nyilatkozatoknak bizonyító erőt.
156 Egyébiránt a felperes ugyanezen érvvel tévesen érvel a szóban forgó nyilatkozatok bizonyos más, engedékenységi kérelmet benyújtó vállalkozás által tett nyilatkozatokhoz hasonló, különösen jelentős bizonyító ereje mellett.
157 Az ugyanis, hogy esetről esetre jelentős bizonyító erőt tulajdonítanak egy engedékenységi kérelem keretében tett nyilatkozatoknak, abból a megfontolásból ered, amely szerint ezekben az esetekben a jogsértés elismeréséről van szó, így főszabály szerint ezek a nyilatkozatok ellentétesek a nyilatkozó érdekével (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-67/00., T-68/00., T-71/00. és T-78/00. sz., JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-2501. o.] 211. pontját). Márpedig ezeket a felperes által benyújtott alkalmazotti nyilatkozatokat a jelen esetben kizárólag a felperes érdekében tették, azokat tehát nem ugyanabban az összefüggésben kell értelmezni, mint egy engedékenységi kérelem esetében.
158 Harmadszor, a felperes azt állítja, hogy a Bizottság elmulasztott figyelembe venni egyes bizonyítékokat, nevezetesen a társaságok névjegyzékeit, az FMC Foret belső iratait (corporate brochure), valamint utóbbi igazgatótanácsának jegyzőkönyveit.
159 Rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozat (392)-(394) preambulumbekezdéséből következik, hogy a Bizottság a hozzá benyújtott bizonyítékok összességére figyelemmel értékelte a felperesnek a leányvállalata önállóságára hivatkozó érvelését.
160 E tekintetben, figyelemmel arra, hogy a megtámadott határozat (392)-(394) preambulumbekezdéséből következő értékelés jogilag megkövetelt módon választ ad a felperes egészében vett érvelésére, az az egyszerű tény nem vezethet ezen értékelés cáfolatára, hogy a Bizottság bizonyos, a felperes által benyújtott bizonyítékokat nem említ meg.
161 Negyedszer, a felperes bírálja a Bizottság által a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdésében a 379. lábjegyzet előtt bemutatott bizonyíték felhasználását, amely szerint a felperes 2004. évi éves beszámolójában, valamint 2006. február 6-i sajtóközleményében "[maga] mutat[ta] be az FMC Foretet úgy, mint tevékenységeinek [szerves részét]", és amelyből a Bizottság szerint következik, hogy az "FMC e tekintetben európai leányvállalataként működ[ött]".
162 Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a tárgyaláson az ezzel kapcsolatos kérdésre elismerte, hogy a felperesnek a közigazgatási eljárás során nem volt lehetősége a megtámadott határozat 379. lábjegyzetében foglalt bizonyítékokkal kapcsolatban észrevételeket benyújtani.
163 A szóban forgó bizonyítékokat ezért bizonyítékként nem lehet figyelembe venni.
164 Mindazonáltal a védelemhez való jog megsértésével összefüggésben a felperes kötelezettsége annak bizonyítása, hogy azon következtetés, amelyre a Bizottság a határozatában jutott, eltérő lett volna, ha terhelő bizonyítékként nem kellett volna figyelembe venni a nem közölt bizonyítékokat (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-204/00. P., C-205/00. P., C-211/00. P., C-213/00. P., C-217/00. P. és C-219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-123. o.] 73. pontját).
165 E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a szóban forgó megfontolásokat érintő hibák szükségszerűen hatással voltak a megtámadott határozat tartalmára, tekintettel a Bizottság által a felperest terhelő egyetemleges felelősség megállapításának alátámasztása érdekében hivatkozott más bizonyítékok gyengeségére.
166 Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy a Bizottság által kizárólag megerősítésképpen hivatkozott bizonyítékokkal összefüggésben - amint az a megtámadott határozat (394) preambulumbekezdésének utolsó mondatából is kitűnik -, az a tény, hogy azokat bizonyítékként nem lehet figyelembe venni, nem lehet hatással a felperes felelőssége megállapításának jogszerűségére, amely jogilag megkövetelt módon következik a megtámadott határozatban megfogalmazott egyéb megfontolásokból.
167 A Bizottság által kifejtett megfontolások, nevezetesen a 100%-ban ellenőrzött leányvállalat felett a felperes által gyakorolt meghatározó befolyásra vonatkozó vélelem ugyanis - mivel azt a felperes nem döntötte meg, valamint azt más, a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdésében bemutatott ténybeli bizonyítékok is megerősítették -, elegendők voltak a szóban forgó felelősség megállapításához.
168 Végül, mivel a megtámadott határozat (391)-(394) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság helyesen indult ki a felperesnek a leányvállalata felett gyakorolt meghatározó befolyásából, a felperes nem állíthatja érvényesen, hogy a Bizottság téves szempontot alkalmazott, pusztán azon tény alapján, hogy az említett határozat (394) preambulumbekezdésének negyedik mondatában arra a tényre hivatkozik, hogy a felperes egy bizonyos érve nem elegendő annak bizonyításához, hogy "semmilyen ellenőrzést" nem gyakorolt leányvállalata felett.
169 E megfontolások összességének fényében meg kell állapítani, hogy a Bizottság helyesen vélte úgy, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok összességükben nem voltak alkalmasak az FMC Foret önállóságának bizonyítására, következésképpen a felperes által a leányvállalatára gyakorolt meghatározó befolyás - vélelemből következő - megállapításának megcáfolására.
170 Ezenfelül ezt a megállapítást megerősítik az érintett társaságok közötti személyes kapcsolatok, valamint A. B.-nek a jogsértésben játszott szerepén alapuló további bizonyítékok (a megtámadott határozat (391) preambulumbekezdése), amelyeket a felperes szintén nem vont kétségbe.
171 Egyébiránt a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság hibát követett el a vélelem megdöntése érdekében benyújtott bizonyítékok bizonyító erejének vagy tartalmának értékelése keretében, valamint azt sem, hogy elmulasztotta volna összességükben értékelni a bizonyítékokat (lásd a fenti 153-155. és 158-160. pontot).
172 Nem bizonyította azt sem, hogy a védelemhez való jognak - a nem közölt bizonyítékok felhasználásából fakadó - állítólagos megsértése bármiféle hatással lehetett volna a megtámadott határozatban megállapított következtetésekre (lásd a fenti 166. és 167. pontot).
173 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen jogalap megalapozatlan, következésképpen a megsemmisítésre irányuló kérelmeket el kell utasítani.
A bírság összegének csökkentésére irányuló kérelmekről
A felek érvei
174 A felperes vitatja a vele szemben kiszabott bírság összegének megállapítását. Előadja, hogy a jogsértés jellege, következésképpen annak súlya értékelése keretében a Bizottság a megtámadott határozat címzettjeit egyetlen és ugyanazon csoportba sorolta, jelezve, hogy összejátszásra irányuló titkos és intézményesített terv kialakítása érdekében - tetteik jogellenességének teljes tudatában - összehangolták magatartásukat (a megtámadott határozat (454) preambulumbekezdése).
175 Semmilyen bizonyíték nem támasztja alá azt a megállapítást, hogy az FMC Foret intézményesített összejátszás kialakítása érdekében összehangolta volna magatartását a többiekkel. A megtámadott határozatban kifejtett bizonyítékok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy az FMC Foret részt vett az összejátszásra irányuló terv kialakításában, legfeljebb arra, hogy a legnagyobb vállalkozások bevonták őt egy intézményesített összejátszásba, nagymértékben saját érdekeivel ellentétesen. Szerepe lényegében passzív volt, és a találkozókon való részvétele jellegénél fogva ritka.
176 A felperes azt állítja, hogy az FMC Foret - a Bizottság szerint is - egyszerűen csatlakozott a kartellhez, hozzávetőleg három évvel annak kezdetét követően. A kartell többi tagja már korábban részt vett ugyanazon a piacon egy ezzel azonos kartellben.
177 Mint újonnan csatlakozó, az FMC Foret semmit sem nyerhetett a kartellben való részvétellel, nagyon sokat nyerhetett azonban a versenyben való részvétellel. A Bizottság maga is elismerte, hogy a kartell többi tagja és az FMC Foret között különbség volt, jelezve, hogy utóbbi részvétele "gyakran más formában nyilvánul[t] meg, mint a többi vállalkozásé" (a megtámadott határozat (323) preambulumbekezdése).
178 Az FMC Foret passzív szerepe nyilvánvaló az összejátszásra irányuló találkozókon való sokkal ritkább részvételéből is, mivel képviselői a kartell egész időtartama alatt tartott 73 találkozót tekintve az 1997 májusa és 1999 decembere közötti 30 találkozóból 14-en vettek részt személyesen. Bizonyos más találkozók keretében az FMC Foretet állítólag telefonon keresték meg vagy tájékoztatták, így nem befolyásolhatta a megbeszéléseket.
179 A felperes vitatja a Bizottság állítását, amely szerint mivel az FMC Foret jogsértésben való részvételének időtartamát a megtámadott határozat (467) preambulumbekezdésében figyelembe vették, ezért azt annak súlya értékelésénél nem szükséges újból figyelembe venni. Az a körülmény, hogy a vállalkozás később lépett a piacra, bizonyíthatja a jogsértésben való kevésbé aktív részvételét, és ugyanezt az elvet kell alkalmazni azokra a helyzetekre is, amelyben egy vállalkozás jóval a kartell kialakítása után lép be abba. Egy vállalkozás jogsértésben való részvételének időtartama és az általa játszott aktív vagy passzív szerep két különböző kérdés (a Törvényszék T-220/00. sz., Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben 2003. július 9-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-2473. o.] 171-174. pontja).
180 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
A Törvényszék álláspontja
181 A bírság összegének csökkentésére irányuló kérelme alátámasztásául a felperes leányvállalatának a jogsértésben való részvétele körülményeire hivatkozik, azt állítva egyrészt, hogy annak a jogsértésben való részvételének súlya kevésbé jelentős, mint más vállalkozásoké, másrészt, hogy a Bizottságnak enyhítő körülményként kellett volna értékelnie a jogsértésben való passzív részvételét.
182 Először, a jogsértés súlyának értékelése keretében és a bírság kiindulási összegének meghatározásakor a szóban forgó körülmények figyelembevételének állítólagos elmulasztásával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az említett értékelést annak a jogsértésnek az egészére tekintettel kell lefolytatni, amelyben valamennyi vállalkozás részt vett.
183 Következésképpen az FMC Foret szóban forgó jogsértésben való részvételének körülményeire alapított felperesi érv csak az enyhítő körülmények értékelésével kapcsolatos kifogások vizsgálata keretében vizsgálható (lásd a Törvényszék T-73/04. sz., Carbone-Lorraine kontra Bizottság ügyben 2008. október 8-án hozott ítéletének [EBHT 2008., II-2661. o.] 102. és 104. pontját).
184 Ezt követően az azzal kapcsolatos kifogás tekintetében, hogy az FMC Foretnek a jogsértésben való állítólagosan passzív szerepével összefüggésben nem állapítottak meg enyhítő körülményt, rá kell mutatni, hogy a Törvényszék ugyanezen a napon hozott T-191/06. sz., FMC Foret kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének (az EBHT-ban még nem tették közzé) 334-341. pontjában megállapította, hogy az olyan - a felperes által a jelen ügyben hivatkozottakhoz hasonló - bizonyítékok összessége, mint többek között az összejátszásra irányuló találkozókon való részvételének állítólagos ritkasága, e részvétel sajátos módja, valamint az állítólagos piaci versenystratégiájával kapcsolatos tényezők, nem tanúsítják az FMC Foret kizárólag passzív vagy követő szerepét a kartellben.
185 Emlékeztetni kell különösen arra, hogy az FMC Foret a megtámadott határozattal érintett összejátszásra irányuló találkozók többségén az 1997. május 29. és 1999. december 13. közötti időszakban vagy képviseltette magát, vagy tájékoztatták azokról. A felperes így nem állíthatja érvényesen ezzel kapcsolatban, hogy az FMC Foret részvétele a kartell többi tagjához képest jelentősen ritkább volt. Amennyiben a felperes bizonyos összejátszásra irányuló találkozók tekintetében az FMC Foret részvételének sajátos módjára hivatkozik, nevezetesen arra, hogy a felperes fizikailag nem vett részt egyes találkozókon, de azokról telefonon tájékoztatták, ez megfelel e találkozók titkos lebonyolításának, és egyáltalán nem a felperes kizárólag passzív vagy követő szerepéről tanúskodik.
186 Egyébiránt az FMC Foret kartellben való részvételének időtartamára alapított felperesi érvvel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy ezt a bizonyítékot a Bizottság a bírság összegének a meghatározása során figyelembe vette (a megtámadott határozat (467) preambulumbekezdése).
187 Ezenkívül a felperes érvényesen nem hivatkozhat a fenti 179. pontban hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 171. pontjára, amelyben a Törvényszék a passzív szerep értékelésekor figyelembe vette az érintett vállalkozás későbbi piacra lépését. Az említett ítélethez vezető ügy körülményeitől eltérően a jelen ügyben az FMC Foret már a kartell kezdetétől fogva jelen volt az érintett piacokon, és az a tény, hogy a kartellben való részvétele csak 1997. május 29-től bizonyított, a jelen ügy más körülményeire is figyelemmel nem tanúsítja passzív szerepét.
188 A fentiekre tekintettel az FMC Foret kartellben való részvétele kizárólag passzív vagy követő jellegével kapcsolatos enyhítő körülményre alapított kifogás nem elfogadható.
189 Következésképpen a bírság összegének csökkentésére irányuló kérelmeket, ebből következően a jelen kereset teljes egészét el kell utasítani.
A költségekről
190 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az FMC Corp.-t kötelezi a költségek viselésére.
Vadapalas Dittrich Truchot
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. június 16-i nyilvános ülésen.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: angol.
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 62006TJ0197 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:62006TJ0197&locale=hu