3376/2024. (X. 18.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 1.Pkf.51.424/2023/4. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszát elsődlegesen az Abtv. 27. §-a alapján a Budakörnyéki Járásbíróság 20.Pk.50.173/2023/5. számú végzésével és a Budapest Környéki Törvényszék 1.Pkf.51.424/2023/4. számú végzésével szemben terjesztette elő, és kérte a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Másodlagosan kérte az Alkotmánybíróságot, hogy "amennyiben a bírói döntés megsemmisítésével nem tudja orvosolni az alapjogsértést, a fennálló emberi jogi sérelem összhatásának indokával folytasson le normakontrollt az alkalmazott jogszabályok tekintetében." Az Abtv. 26. § (1) bekezdésére hivatkozó kérelmében azonban konkrétan nem jelölt meg egyetlen sérelmezett jogszabályi helyet sem, és nem kezdeményezte konkrétan egyetlen jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését sem. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó kérte továbbá az Alkotmánybíróságot, hogy amennyiben "úgy ítéli hatékonyabbnak az alapjog megsértésének orvoslását, mondja ki jogkövetkezményként mulasztásban megnyilvánuló Alaptörvény-ellenesség megállapítását, és egy, az Indítványozó számára kedvező lex specialis megalkotásának kötelezettségét".

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint a kérelmező apa kapcsolattartás végrehajtása iránti kérelmet nyújtott be az indítványozóval közös gyermekével - 2022. augusztus 4. napja 16:00 óra és 2022. augusztus 5. napja 8:00 óra között - elmaradt folyamatos kapcsolattartás végrehajtása iránt. E kérelem alapján a Budakörnyéki Járásbíróság 2022. december 8. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2022. június 1. napján kelt és jogerős 54.Pf.631.256/2022/14. számú ítéletének végrehajtását, és felhívta az indítványozót az elmaradt kapcsolattartás pótlására. Az eljáró bíróság felhívta egyúttal a kérelmezőt, hogy a pótlásra megszabott határidő leteltét követő 30 napon belül értesítse a bíróságot annak teljesítéséről vagy elmaradásáról. A kérelmező pedig arról értesítette a bíróságot, hogy az indítványozó nem tett eleget a felhívásban foglaltaknak a pótlás végső határidejéig sem.

[3] Ezt követően a Budakörnyéki Járásbíróság - jelen alkotmányjogi panasszal támadott - 20.Pk.50.173/2023/5. számú végzésével tényként állapította meg, hogy a kapcsolattartás pótlása nem történt meg, és ennek következtében az elmaradt kapcsolattartás elrendelt pótlása végrehajtásának elmulasztása miatt pénzbírsággal sújtotta az indítványozót. Végzésében továbbá a bíróság úgy rendelkezett, hogy megkeresi az illetékes kormányhivatal gyámügyi osztályát annak érdekében, hogy a család- és gyermekjóléti intézményrendszer bevonásával a kérelmező és a gyermek közötti kapcsolattartás megvalósuljon. Az indítványozó fellebbezése nyomán eljáró Budapest Környéki Törvényszék 1.Pkf.51.424/2023/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az indítványozó olyan körülményre nem hivatkozott, amely a kapcsolattartás elmaradása pótlásának körében az önhiba hiányát megalapozná. Miután az indítványozó önként nem teljesítette a végrehajtást elrendelő határozatban foglaltakat, a másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeként elrendelhető intézkedést, amelynek módját és mértékét is szükségesnek és célravezetőnek tartotta.

[4] Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívása nyomán kiegészített alkotmányjogi panaszában az indítványozó mindenek előtt azt sérelmezte, hogy a Budakörnyéki Járásbíróság 20.Pk.50.173/2023/5. számú végzése, illetve a Budapest Környéki Törvényszék 1.Pkf.51.424/2023/4. számú végzése ellentétes a Fővárosi Törvényszék 54.Pf.631.256/2022/14. számú - a kapcsolattartást rendező - ítéletével. Ezért a támadott bírói döntéseket, a vele szemben alkalmazott joghátrányt jogszerűtlennek, több tekintetben alapjogsértőnek tartotta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény megsértett rendelkezéseiként a következőket jelölte meg: B) cikk, L) cikk, II. cikk, VI. cikk, XV. cikk, XVI. cikk, XXII. cikk, XXIV. cikk, XXVII. cikk, XXVIII. cikk, XXX. cikk, 27. cikk és 28. cikk.

[5] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendben meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[6] Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett jogerős végzéssel zárult ügyben kérelmezett volt, jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A magánszemély kérelmezett ekként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.

[7] Az indítvány részben megfelel továbbá az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott - a határozott kérelemre vonatkozó - törvényi feltételeknek. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont], illetve e vonatkozásban az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Indítványának benyújtását részben indokolta, kifejtve az érintett Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó kifejezett kérelmet fogalmazott meg a támadott bírói döntés megsemmisítésére nézve [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].

[8] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában ugyanakkor konkrétan nem jelölt meg sérelmezett jogszabályi rendelkezést, és nem kezdeményezte egyetlen konkrét jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését sem. Az indítvány így a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményének csak részben tett eleget. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett kérelem nem felelt meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak érdemi elbírálására ezért nem volt lehetőség (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]; legutóbb például: 3446/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [6]; 3165/2023. (IV. 6.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]).

[9] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben (a jogerős végzést 2023. december 12-én töltötte le, alkotmányjogi panaszát az indítványozó postai úton, az ügyben eljáró elsőfokú bíróságon 2024. február 12-én terjesztette elő; mivel a határidő utolsó napja, 2024. február 10-e munkaszüneti napra esett (szombat), a határidő 2024. február 12-én járt le) terjesztette elő. Az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás nincs folyamatban.

[10] Az Abtv. 27. § szerint csak az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet alkotmányjogi panasszal élni. Az alkotmányjogi panasszal támadható érdemi döntésnek minősülő bírósági döntések körét az Abtv. taxatíve nem határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak esetről esetre, a konkrét ügy egyedi körülményeire tekintettel kell vizsgálnia, hogy a támadott bírósági döntés az Abtv. 27. § tárgyi hatálya alá tartozik-e, azaz az ügy érdemében hozott, vagy a bírósági eljárást - egyéb határozattal - befejező bírói döntések körébe tartozik-e (3002/2014. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [13]; 3168/2018. (V. 16.) AB végzés, Indokolás [40]; 3364/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [21]-[25]).

[11] Az indítványozó beadványában azt sérelmezte, hogy az elmaradt kapcsolattartás végrehajtásának ismételt elmaradása miatt, mint kérelmezettel szemben pénzbírságot szabtak ki, és szerinte nem kellően értékelték a bíróságok a kapcsolattartás elmaradásának indokait.

[12] A végrehajtási eljárás alapvetően az alapügyhöz kapcsolódó járulékos jelleggel bír. Célja valamely döntés végrehajtásának a kikényszerítése. A jelen nemperes eljárás lényegét tekintve a kapcsolattartást rendező ítélet nem teljesítése esetén kezdeményezhető végrehajtási eljárás, megindításának előfeltétele a végrehajtható okirat, amely a jogi kérdés - a kapcsolattartás mikénti rendezése - tekintetében a jogerős érdemi döntést tartalmazza. Az Alkotmánybíróság az érdemi határozatok körének megállapításakor - a végrehajtási eljárás terén - korábban például a végrehajtási kifogás intézményével foglalkozott, és megállapította, hogy mivel az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panaszt csak az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés - azaz csak a jogalkotó által meghatározott döntések, és nem minden döntés - ellen lehet előterjeszteni, az általában nem kifogásolható alkotmányjogi panasz útján (3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [9]; 3252/2014. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [5]; 3168/2018. (V. 16.) AB végzés, Indokolás [43]; 3364/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [24]).

[13] A jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyet illetően a kapcsolattartás végrehajtása iránti nemperes eljárásban kiszabott pénzbírságról szóló végzés alkotmányjogi panasszal támadhatósága vonatkozásában az Alkotmánybíróság osztja az eljáró bíróságok által elfoglalt azon álláspontot, miszerint a kapcsolattartás végrehajtása iránti nemperes eljárásban hozott végzés során nem vizsgálható az ügy érdemére tartozó kérdés, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz tekintetében megállapította, hogy az indítványozó kötelezettségét gyermeke apjával való kapcsolattartására vonatkozóan nem a jelen panasszal támadott végzések határozták meg, az eljáró bíróságok csak az indítványozó mulasztásának jogkövetkezményét vonták le, azaz pénzbírság megfizetésére kötelezték. A jelen esetben ennek a bírságnak a célja a kötelezettség teljesítése kikényszerítése. A nemperes eljárásban kibocsátott, pénzbírság kiszabásáról rendelkező végzés következtében az eljárás nem fejeződött be, az a kapcsolattartás módjára, részleteire, vagyis az indítványozóra vonatkozó kötelezettségekre nincs hatással, viszont ismételten kiszabható, amennyiben a kapcsolattartás ismét meghiúsul. Ezért a jelen esetben a nemperes eljárásban pénzbírságot kiszabó végzés ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdésének, így érdemi vizsgálata nem lehetséges (3422/2022. (X. 21.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]; 3197/2024. (V. 31.) AB végzés, Indokolás [17]; 3230/2024. (VI. 25.) AB végzés, Indokolás [17]).

[14] 3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - mivel nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában, továbbá 52. § (1b) bekezdés c) pontjában rögzített törvényi feltételeknek - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

[15] Az indítványozó kérelme kapcsán az Alkotmánybíróság utal végül arra, hogy mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítása nem kezdeményezhető; az Abtv. 46. § (1) bekezdése alapján, amennyiben az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását állapítja meg, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére (3505/2023. (XII. 1.) AB végzés, Indokolás [17]).

Budapest, 2024. október 8.

Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/483/2024.