3505/2023. (XII. 1.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.VIII.10.099/2022/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Érd és Térsége Közműfejlesztési és Beruházási Önkormányzati Társulás indítványozó (meghatalmazással igazolt jogi képviselője, dr. Szeiler Erika ügyvéd útján) alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.

[2] Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal élt, melyben kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.VIII.10.099/2022/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességégnek megállapítását, és a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.026/2022/9. számú, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 35.M.70.801/2020/43. számú ítéletére is kiterjedő hatályú - az Abtv. 43. § alapján történő - megsemmisítését.

[3] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege a következő: az indítványozó és a perbeli felperes közös megegyezéssel megszüntették a közöttük fennállt közalkalmazotti jogviszonyt. A felperes keresetet nyújtott be a bírósághoz, melyben 133 munkanap ki nem adott szabadság címén szabadságmegváltás megfizetésére kérte kötelezni az alperest/indítványozót, melynek indítványozó részbeni megváltására vállalkozott. Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítéletével kötelezte az indítványozót a szabadságmegváltás megfizetésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

[4] Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyben a Kúria ítélete, illetve az azt megelőző eljárás alaptörvény-ellenességét az I. cikk (3), (4) bekezdése, a II. cikk, a XVII. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése - tisztességes eljáráshoz való jog, fegyveregyenlőség elve - sérelmére tekintettel állította. Ezen túlmenően hivatkozott az Alaptörvény B) cikke (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvének sérelmére is. Érvelése alátámasztásául hivatkozott az általa relevánsnak tartott alkotmánybírósági gyakorlatra.

[5] Az indítványozó nézete szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát sérti a bíróság helytelen anyagi pervezetése, a tények helytelen értelmezése. A bíróság szerinte nem tárta fel, hogy "a felperes kinevezése szabályos volt-e vagy nem, és ha szabályos, annak mi a következménye, ha pedig nem, annak mi a következménye. A jelen ügyhöz tartozik ezen kérdés tisztázása is, mert a kinevezés időpontot jelent, kategóriát jelent, szabadságot jelent, illetve annak számítását is befolyásolja. Nem mindegy, hogy létezett-e munkaviszony szabályos kinevezéssel, vagy csak ráutaló magatartás volt." Sérelmezte továbbá, hogy a bíróságok a felperes felróható, rosszhiszemű magatartását előnyére értékelték. Álláspontja szerint a bíróságok az anyagi jogi pervezetést rosszul alkalmazták, a jogalapot nem tisztázták, a tényállást nem tárták fel maradéktalanul, a feltáratlan tényállásnál elfogadták a felperes rosszhiszemű állítását, azáltal pedig, hogy az indítványozó bizonyítási indítványait elutasították és a bizonyítékokat egyoldalúan értékelték, sérült a fegyverek egyenlőségének elve. Ezen túlmenően sérelmezte a szabályozás hiányosságát is, mivel az visszaélésre adott lehetőséget a felperes számára, ezért kérte az Alkotmánybíróságot, hogy - az Abtv. 41. § (1) bekezdése alapján - az alaptörvény-ellenességet úgy szüntesse meg, hogy "a Munka Törvénykönyvét egészítse ki arra a speciális helyzetre amikor a vezető, illetve vezető tisztségviselő és munkavállaló egy személyben ugyanaz."

[6] Hiánypótlásra felhívást követően az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti panasz indokolását kiegészítette, azonban nem terjesztett elő határozott kérelmet az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján, hanem a jogszabállyal összefüggésben jogalkotói mulasztás megállapítását, illetve a jogszabály szövegének kiegészítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

[7] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében, tanácsban eljárva megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.

[8] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírósági döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[9] Az indítványozó a sérelmezett ítélettel zárult ügyben alperes volt, így érintettsége fennáll.

[10] Az indítványozói jogosultságot illetően az egyes igazságügyi tárgyú törvényeknek a magyar helyreállítási és ellenállóképességi tervhez kapcsolódó módosításáról szóló 2023. évi X. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 2023. június 1-jei hatállyal módosította az Abtv. 27. §-át, amelynek következtében a közhatalmi jogkörben eljáró indítványozók indítványozói jogosultsága az Abtv. 27. §-át illetően megszűnt. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény főszabály szerint tehát nem terjeszti ki a folyamatban lévő ügyekre a módosítás alkalmazhatóságát, arra akkor van lehetőség, ha a módosítás kifejezetten így rendelkezik. Mivel jelen esetben a Módtv. erről nem rendelkezik, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a módosított szabályozást csak a hatálybalépését követően az Alkotmánybírósághoz érkezett indítványok esetén kell alkalmaznia, vagyis az csak a 2023. június 1-jét követően érkezett indítványokra vonatozik (3442/2023. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [13]-[15]). Tekintettel arra, hogy a jelen indítványt 2023. február 5. napján terjesztették elő, a panasz tekintetében az indítványozó jogosultsággal rendelkezik. Az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.

[11] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Kúria sérelmezett döntését 2022. december 8. napján a jogi képviselő vette át. Az alkotmányjogi panaszt a fentiekre is figyelemmel határidőben terjesztették elő az első fokon eljárt bíróságon. Az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás nincs folyamatban.

[12] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata a tekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének valószínűsítésére alapítható (3386/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14]; 3550/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [10]; 3138/2022. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [10]). A jelen indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában többek között állította az Alaptörvény I. cikke, valamint B) cikk (1) bekezdése sérelmét. Az Alaptörvény I. cikke önmagában nem alapjogot rögzít, hanem az alapjogok alkotmányossági vizsgálatára vonatkozik, így alkotmányjogi panasz e tekintetben nem terjeszthető elő (3292/2022. (VI. 10.) AB végzés, Indokolás [22]; 3367/2022. (VII. 25.) AB végzés, Indokolás [20]). Az Alaptörvénynek az indítványban megjelölt B) cikk (1) bekezdésére az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint csak a kellő felkészülési idő hiányával, illetve a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával összefüggésben alapítható alkotmányjogi panasz (pl. 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [86]-[91]; 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]). Az indítványozó azonban alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményének sérelmét a szabályozás hiányosságára tekintettel állította.

[13] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltételeként az Abtv. 52. §-a kifejezetten rögzíti a határozott kérelem követelményét, amelynek részét képezi az indokolás előterjesztésének a kötelezettsége is [52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]: "Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség." (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]) Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében az indítvány akkor tartalmaz határozott kérelmet, ha bemutatja az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét és egyértelmű indokolást ad elő arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény felhívott szabályával. Az indítvány e követelménynek az Alaptörvény alkotmányjogi panaszban hivatkozott II. cikke és XVII. cikk (1) bekezdése vonatkozásban nem felel meg, mivel az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz alapjogi érveléssel ellátott indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések, amelyek szabadságmegváltás tárgyában születtek miért, milyen módon sértik, illetve korlátozzák az élethez és emberi méltósághoz való jogot, valamint a XVII. cikk (1) bekezdését, miszerint "[a] munkavállalók és a munkaadók - a munkahelyek biztosítására, a nemzetgazdaság fenntarthatóságára és más közösségi célokra is figyelemmel - együttműködnek egymással". Ezek mellett az indítványozó feltüntette a XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét is, azonban arra vonatkozóan, hogy a jogorvoslathoz való joga miképpen sérült, szintén nem tartalmaz indokolást a beadvány.

[14] Az alkotmányjogi panaszban szereplő - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében állított - alapjogi sérelmet illetően az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratokból (alkotmányjogi panasz beadvány, bírósági ítéletek) megállapította, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel. Azt sérelmezte, hogy az eljáró bíróságok a felperesi állításokat fogadták el, szemben az indítványozó érvelésével, és annak ellenére kötelezték a szabadságmegváltás megfizetésére, hogy szerinte a felperes azt igénybe vette.

[15] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz eljárás keretében az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatra van hatásköre. A hatalmi ágak megosztásának garanciális elvéből eredően azonban az Alkotmánybíróság nem vonhatja el a rendes bíróságok jogértelmezési hatáskörét, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]; 3204/2021. (V. 19.) AB végzés, Indokolás [27]). Önmagában az, ha az indítványozó az eljáró bíróság téves jogértelmezését sérelmezve a számára kedvezőtlen döntés megváltoztatását kívánja elérni nem tekinthető az Abtv. 29. § szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, illetve a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek (3241/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [15]), továbbá azt is több határozatában kimondta az Alkotmánybíróság: az, hogy "a jogerős határozatot hozó bíróság nem osztotta [jogi] álláspontját egy konkrét kérdésben, nem teszi az eljárást tisztességtelenné, emiatt nem válik az eljárás és a döntés önkényessé sem" (148/D/2011. AB határozat, ABH 2011, 2347, 2352; 3172/2015. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [20]; 3063/2018. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [28]; 3290/2018. (VII. 20.) AB végzés, Indokolás [20]).

[16] A bírósági döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz ugyanis nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott (3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]). Ebből következően az Alkotmánybíróság a döntés irányának, a bizonyítékok körének, bírói mérlegelésének és értékelésének felül bírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]; 3448/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [12]; 3367/2022. (VII. 25.) AB végzés, Indokolás [22]). A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az eljáró bíróságok részletesen foglalkoztak a tényállást képező körülmények feltárásával, annak jogi megítélésével. Az alkotmányjogi panaszban támadott bírósági döntések indokolásukban külön kitérnek arra, hogy a felperes milyen foglalkoztatási jogviszonyban végezte tevékenységét, valamint azon belül milyen címeken volt szabadságra jogosult, annak igénybevétele, és nyilvántartása hogyan történt.

[17] Ezen túlmenően az indítványozó alkotmányjogi panasz beadványában a szabályozás hiányosságát is sérelmezte, ezért - szövegszerű javaslattal - kérte az Alkotmánybíróságot, hogy a vonatkozó jogszabályt egészítse ki. Az Abtv. - indítványozó által felhívott - 41. § (1) bekezdése a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés megsemmisítésének esetét rögzíti, azonban sem az Alaptörvény, sem az Abtv. nem ad felhatalmazást az Alkotmánybíróságnak jogszabály szövegének kiegészítésére. Az alkotmányjogi panasz ezen része tartalmilag a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására utal, azonban ez önállóan nem kezdeményezhető, az Abtv. 46. § (1) bekezdése alapján, amennyiben az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását állapítja meg, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére.

[18] 3. Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára figyelemmel, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján rövidített indokolással ellátott végzésben visszautasította.

Budapest, 2023. november 14.

Dr. Czine Ágnes s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

előadó alkotmánybíró

Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/384/2023.