EH 2004.1171 Az erdővédelmi bírság mellett a vadkárt is meg kell téríteni [1996. évi LIV. tv. 103. §; 1996. évi LV. tv. 75. §].
Az alperesi hatóság illetékes erdőfelügyelője a felperesi erdőgazdálkodó területén erdei vadkárt állapított meg. Az emiatt az elsőfokú szerve által - megismételt eljárásban - erdészeti bírságot kiszabó határozatot az alperes határozatával helybenhagyta. A felperes keresetében e határozat felülvizsgálatát kérte. Előadta, hogy az általa kezelt területhez képest a mennyiségi kárral érintett terület jelentéktelen, az erdőgazdákat teljes mértékben kártalanította, így a kártérítésen felüli erdővédelmi bírság kiszabása jogszerűtlen és méltánytalan is. Állította, hogy esetében a hosszú távra kiható kár nem lett volna megállapítható, továbbá, hogy az alperes alkalmazásában lévő erdészek megállapításai nem szolgálhatnak alapul sem a hosszú távú károk, sem az erdővédelmi bírság összegének megállapítására.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy jelen ügyben nem a vad által alkalmanként okozott károk megtérítéséről van szó, hanem az erdő állapotára hosszú távon kiható kár fedezésére, illetőleg a további károkozás megelőzésére kell a bírságot fizetni. Rámutatott arra is, hogy az eljáró közigazgatási szerv megfelelő szakértelemmel rendelkező dolgozója bevonása folytán szükségtelen az ügyben a kár pontos összegének meghatározására más szakértőt kirendelni.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, mely a jogszabályokkal összhangban álló új határozat hozatalára, nevezetesen az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezésére, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján megvizsgálva megállapította, hogy az megfelel a Pp. 270. § (2) bekezdésében foglaltaknak. A jogerős ítélettel kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdésként merült fel - és a Legfelsőbb Bíróság a határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon még nem hozott döntést e jogkérdést illetően -, hogy hogyan értelmezhető erdővédelmi bírságra alapot adó ügyben a vad által okozott kár hosszú távra kihatása. Emiatt a Legfelsőbb Bíróság elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
Helyes döntést hozott a megyei bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította. Az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Evt.) 103. §-a (3) bekezdése szerint az erdészeti hatóság hivatalból vagy a természetvédelmi hatóság, illetőleg az erdő tulajdonosának, használójának kezdeményezésére a természetvédelmi, valamint a vadászati hatóság egyetértésével hozott határozata alapján a vadászatra jogosult erdővédelmi bírságot köteles fizetni, ha vadászterületén a vad olyan hosszú távra kiható kárt okoz, amely a külön törvényben szabályozott kártérítési eljárás során nem érvényesíthető.
A megyei bíróság ítélete elfogadta az alperesi határozatnak azt a hivatkozását, mely szerint a telepítésben olyan hosszú távú károsodások következtek be, amelyek nem az egyszeri vadrágástól származtak, hanem a több éve folyamatosan zajló károsítástól. A hosszú táv fogalmának meghatározásánál szempont lehet az is, hogy a vadkárnak van-e nehezen pótolható élettani hatása az erdőre vonatkozóan. A jelen esetben okkal lehetett ilyen megállapítást tenni. Ennélfogva a vad által okozott hosszú távra kiható károsodás a perbeli esetben megállapítható volt.
A felperes által becsatolt szakvéleménnyel és az alperesi felülvizsgálati kérelemmel szemben a Legfelsőbb Bíróságnak a hosszú táv idejével kapcsolatosan az az álláspontja, hogy azt valamely időtartamot megjelölve megadni nem lehet. A károsodás adott esetben eltérő időszakra vonatkozhat, és annak mértéke az egyes ügyekben az eset összes körülményét megvizsgálva határozható csak meg.
A felperes másik felülvizsgálati álláspontja szerint az erdővédelmi bírság alapjaként említett kár gyakorlatilag nem létezik, mert a vadkárt a vad védelméről, vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 75. §-a alapján kell megtéríteni. Ez a felperes szerint a hosszú távra kiható károk megtérítését is jelenti. A Legfelsőbb Bíróság értelmezésében az erdővédelmi bírság a kártérítéstől annyiban nem független, hogy az Evt. szerint csak a kártérítési eljárásban érvényesíthető kár fölötti veszteség okozása képezheti a bírság tárgyát. E körben az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan érvelt azzal, hogy az erdészeti hatóságnak az eljárás során nem az erdőt ért mérhető, pénzben kifejezhető, materiális kár fennállását kell bizonyítani, hanem hogy ezenfelül fennáll-e az immateriális javakban esett kár.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 32. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt szabályok szerint a különleges szakértelmet igénylő tény, vagy egyéb körülmény megállapításához szakértőként az eljáró közigazgatási szerv megfelelő szakértelemmel rendelkező dolgozóját kell az eljárásba bevonni. A megyei bíróság ítéletében kiemelte, hogy jelen perbeli "esetben szakértő kirendelésére nem került sor, hiszen… megfelelő szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkező személyek vettek részt az eljárásban, akik a szakkérdés megítéléséhez kellő ismerettel rendelkeznek." A Legfelsőbb Bíróság is osztja ezt a megállapítást azzal, hogy kárszakértőt a vadkár összegére vonatkozóan kell kirendelni. Az erdővédelmi bírságot azonban az ezt meghaladó kár fejében kell kiszabni, mely bírság összegének meghatározása alapulhat szakemberek becslésén. Ennek a becslésnek ki kell terjednie az eset összes körülményeire. Ha, mint az alperesi határozatból megállapíthatóan mindezekre kiterjed, az erdővédelmi bírság jogalapja nem támadható eredményesen.
Ami a felperesnek a bírság etikai megalapozottságát és az Evt., valamint a végrehajtási rendeletének ellentmondását felhozó kifogását illeti, ezekkel a Legfelsőbb Bíróság érdemben a felülvizsgálati eljárásban nem foglalkozhat, mert a per tárgya nem a jogszabály etikai megalapozottsága, illetőleg a jogszabályok közötti ellentmondás, hanem a jogszabálysértés. A jogszabályok ellentmondását illetően elbírálásra az Alkotmánybíróságnak van hatásköre.
Tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-a (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.133/2004. sz.)