BH+ 2014.9.408 Joghatósági kikötést nem lehet kiterjesztően értelmezni, az kizárólag csak az azt rögzítő megállapodásban meghatározott jogviták tekintetében alapozza meg az adott bíróság eljárási kötelezettségét [Pp. 130. § (1) bek. b) pontja, 157. § a) pontja; 44/2001/EK rendelet 1. cikk. 1. pontja, 5. cikk 1.a) pontja; 1987. évi 20. törvényerejű rendelettel kihirdetett Bécsi Vételi Egyezmény 1. cikk (1) bekezdés, 57. cikk (1) bek. a) pontja].

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes 2005. május 4-től szerződéses kapcsolatban állt az alperessel, rendszeresen rendelt tőke autóalkatrészeket. Az alperes által e megrendelések tekintetében alkalmazott általános szerződési feltételek (ÁSzF) 12. § (1) bekezdése szerint amennyiben a megrendelő kereskedelmi tevékenységgel foglalkozó személy, úgy az alperes székhelye szerinti bíróság illetékes eljárni. Az ÁSzF. 12. § 2. pontja rögzítette: amennyiben a rendelés visszaigazolásából más nem tűnik ki, a székhely a teljesítés helye.

Az alperes 2008. február 26-án arról tájékoztatta a felperest, hogy a továbbiakban az alperes termékeit egy másik cégen keresztül rendelheti meg. A felperes 2009. május 11-én felszólította az alperest a tőle rendelt, de a felperesnél megmaradt árukészlet visszavásárlására. A peres felek egyeztetéseinek eredményeként 2009. szeptember 2-án a felperes irodájában memorandum megnevezéssel megállapodást kötöttek (a továbbiakban: memorandum). Ebben kijelentették, hogy a disztribútori szerződést békés módon szüntetik meg, a felperes elfogadja az alperes korábban előterjesztett nettó 208 347,40 euró összegű ajánlatát az egyes alkatrészekre, feltéve, hogy mennyiségük 5%-nál többet nem változik és ezen alkatrészek minősége nem elértéktelenedett állapotú, csökkent használati értékű. A megállapodás alapján a felperes vállalta az alkatrészek "összeszedését", az alperes pedig az összeg átutalását a felperesnek. Rendelkeztek az áru elszállításának feltételéről. A felek kijelentették, hogy 2009. október 31-ig kell mindezt lebonyolítaniuk.

Az alperes 2009. október 25-én arról tájékoztatta a felperest, hogy a készlet átvizsgálásának eredményeként az átveendő árukészlet összértékét 52 970,90 euróban állapítja meg annak állapota miatt. Az alperes 2009. november 2-án azt közölte a felperessel, hogy 40 000 euró fizetését vállalja egyösszegben, vagy lehetőséget biztosít a felperesnek, hogy a készletet megtartsa és azt egyéb módon értékesítse.

A felperes az alperes ajánlatát nem fogadta el és felszólította - a memorandumra hivatkozással - 208 347,40 euró megfizetésére, aminek az alperes nem tett eleget.

A felperes a módosított keresetében 208 347,40 euró vételár és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a memorandumban foglaltakra tekintettel.

Az alperes joghatósági kifogást terjesztett elő, arra hivatkozva, hogy a felek között az alperes ÁSzF-jének alkalmazásával jött létre a szerződés, az ÁSzF rendelkezései irányadók a memorandumra is. A magyar bíróságok az ÁSzF 12. §-a alapján nem rendelkeznek joghatósággal, ezért a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján meg kell szüntetni.

Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette. Megítélése szerint a memorandumban foglalt megállapodás a felek között korábban létrejött jogviszony keretében történt, az alperes által gyártott termékekre kötött adásvételi szerződésekből ered, az áruszállításokkal összefüggött. Ezt támasztja alá a memorandumnak az a megállapítása is, hogy a felek közötti disztribútori szerződést békés módon szüntetik meg. A felek a közöttük fennállt jogviszony alapján kívántak elszámolni, ezért a memorandum alapján érvényesített igénynél a felek által korábban a szállítási szerződések során kikötött feltételek alkalmazandók. Ez utóbbiak között szerepelt a német bíróság joghatóságát megállapító kikötés, ezért a magyar bíróságok joghatósága a kereseti követelés elbírálására nem áll fenn. Mindezekre tekintettel a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: Nmjtvr.) 62/F. § (1) bekezdése és a 44/2001/EK rendelet 23. cikk (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján - a magyar bíróság joghatóságának hiányában - a pert a Pp. 157. § a) pontja és a 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a felperes által az alperesnek fizetendő ügyvédi munkadíj összege tekintetében megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: az alperes joghatósági kifogásának elbírálása körében azt kellett vizsgálni, hogy az ÁSzF rendelkezései a peres felek által megkötött memorandumnak is a részét jelentik-e. Az elsőfokú eljárás során kihallgatott tanuk, illetve a peres felek nyilatkozatai alapján arra a megállapításra jutott: a felperes tévesen hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy az értékesítési feltételek csak azokra a jogügyletekre vonatkoznak, amelyben az alperes szerepel eladóként. Az ÁSzF 12. § 1. pontja szerint, miután a felperes kereskedelmi tevékenységgel foglalkozik, az alperes székhelye szerinti bíróság illetékes eljárni a perbeli jogvita elbírálása során. Mindezek alapján az Nmjtvr. 62/F. § (1) bekezdése szerint kikötött bíróság joghatóságára tekintettel a magyar bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal, ezért a pert a Pp. 157. § (1) bekezdés a) pontja alapján meg kellett szüntetni.

A jogerős végzés ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására utasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok az Nmjtvr. 55. §-ába, 56/A. §-ába, 62/F. § (1) bekezdésébe, valamint a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző módon állapították meg a magyar bíróságok joghatóságának hiányát és rendelkeztek a per megszüntetéséről. Arra hivatkozott, hogy a memorandum a felek között létrejött önálló megállapodás, amelyre nem terjed ki a felek között korábban megkötött adásvételi szerződések ÁSzF-jében rögzített joghatósági kikötés.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül szüntették meg a pert, helyesen állapítva meg a magyar bíróságok joghatóságának hiányát.

A Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az abban hivatkozott indokok alapján jogszabálysértőnek találta.

A másodfokú bíróság az Nmjtvr. rendelkezéseit vizsgálva állapította meg joghatóságának hiányát. A Kúria utal arra, hogy a perbeli kereseti kérelem elbírálására a joghatóság kérdését kizárólag a 44/2001/EK rendelet alapján kell vizsgálni. Az Nmjtvr. és a rendelet tárgyi hatálya részben megegyezik, de a rendelet mint uniós jogforrás elsődlegességére tekintettel az Nmjtvr.-t kizárólag akkor lehet alkalmazni, ha az adott kérdést uniós rendelet nem szabályozza.

A felperes által az alperessel szemben előterjesztett vagyonjogi igény olyan polgári jogi igénynek minősül, amely a 44/2001/EK rendelet 1. cikk (1) bekezdése alapján egyértelműen a rendelet tárgyi hatálya alá tartozik, ezért a joghatóság kérdését kizárólag e jogszabály alapján kellett elbírálni.