BH 2005.3.91 A bűncselekmény elkövetésén tetten ért személy, - aki a hatóság tagjai előtt a testvére személyi adatainak bemondásával igazolja magát - a testvér sérelmére hamis vád bűntettét követi el, annak ellenére, hogy a személyazonosságát utóbb megállapítják és a testvére ellen a büntetőeljárás nem indul meg [Btk. 233. §].

A kerületi bíróság a 2000. szeptember 29. napján meghozott ítéletével - melyet a másodfokú bíróság a 2002. március 1. napján kelt ítéletével csak az egyik cselekmény megnevezését illetően érintett - M. G. I. r. terheltet 1 rendbeli bűnszövetségben, üzletszerűen, nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettében mint társtettest, 4 rendbeli lopás bűntettében, melyből 3 rendbeli kísérlet, 2 esetben mint társtettest, 2 esetben mint bűnsegédet, 1 rendbeli lopás vétségének kísérletében mint társtettest, 1 rendbeli hamis vád bűntettében és 1 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért őt mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 4 év 3 hónap fegyházbüntetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte annak megállapításával, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ítéleti tényállás lényege szerint az I. r. terhelt - és az ügyben még felelősségre vont három társa - 1999. év elején több alkalommal, előzetes megbeszélés alapján abból a célból, hogy bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonra tegyenek szert, a város különböző kerületeiben, a III. r. terhelt által vezetett gépkocsival, az I. r. terhelt által megjelölt helyeken betöréses lopásokat követtek el, illetve kíséreltek meg.

Az egyik alkalommal az I. r. terhelt és a IV. r. terhelt az utcán figyeléssel biztosította a II. és III. r. terhelteket, akik először a második emelet 1. szám alatti lakásba igyekeztek behatolni, de eredménytelenül. Ezt követően a VI. emelet 1. szám alatti lakásba próbáltak bejutni, hogy onnan tulajdonítsanak el ingóságokat, de az egyik ajtószárny megfeszítése ellenére a bejutás itt is eredménytelen maradt.

Az időközben értesített rendőrkapitányság járőre a terhelteket elfogta oly módon, hogy a bejárati kapu előtt az I. r. terheltet és a IV. r. terheltet, a ház második emeletén a II. r. terheltet, míg harmadik emeletén a III. r. terheltet érték tetten. A II. r. terhelt zsebében a ruházat átvizsgálása során egy speciális módon meghajlított telefonkártyát, egy csavarhúzót, egy bicskát és egy ollós-fogós csipeszt foglaltak le.

Az ítéleti tényállás szerint a terheltekkel szemben 1999. március 1-jén 13 óra 30 perckor került sor a fenti intézkedésre. Az igazoltatás során az I. r. terhelt testvérének, M. I.-nek a pontos személyi adatait és nevét adta meg, mivel ellene az összbüntetési ítéletének végrehajtása érdekében a büntetés-végrehajtási intézet elfogatóparancsot bocsátott ki. Emiatt valótlan adatok kerültek a személyi szabadságot korlátozó intézkedésről készült közokiratba. Eszerint őt M. I.-nek hívják és Budapesten 1954. február 19-én született.

Az I. r. terhelt tényleges személyazonosságának megállapítására a kerületi kapitányságra történt előállítását követően került sor.

Az eljárt bíróságok jogi indokolása szerint az I. r. terhelt azzal, hogy az ellene folytatott rendőri intézkedés során testvére nevét diktálta be, a hatóság előtt testvérét bűncselekmény elkövetésével hamisan vádolta, mivel ezt a nyilatkozatát bűncselekmény kapcsán történő tettenéréskor tette. Előző nyilatkozatával ugyanakkor közreműködött abban, hogy a hatóság képviselője valótlan adatot foglaljon közokiratba; ami alkalmas annak közhitelű bizonyítására, hogy milyen jellegű bűncselekmény gyanúja kapcsán kivel szemben folytatott intézkedést a rendőrhatóság. Ekként megvalósította a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettét is.

A jogerős határozatoknak a hamis vád bűntettében és a közokirat-hamisítás bűntettében bűnösséget megállapító része ellen, téves minősítést panaszolva, az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.