A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21164/2008/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Puskás Péter, Sághy Mária, Varga Edit

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24801/2004/39., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21164/2008/5.*, Kúria Pfv.22087/2009/5. (BH 2011.1.11)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.21.164/2008/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla az Erdős Ügyvédi Iroda dr. Erdős György ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (u.o.) II. rendű felpereseknek - dr. Salamonné dr. Bódis Enikő ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a dr. Poór Rita jogtanácsos által képviselt Alperesi beavatkozó az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2008. július 1. napján kelt 6.P.24.801/2004/39. számú közbenső ítélete ellen az alperes részéről 40. sorszám alatt előterjesztett és 42. sorszám alatt megindokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Kötelezi az I-II. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg - 15 napon belül - az alperesnek 350.000 (Háromszázötvenezer) forint, míg az alperesi beavatkozónak 50.000 (Ötvenezer) forint együttes első és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 900.000 (Kilencszázezer) forint kereseti és 24.000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési eljárási illetéket, valamint az állam által előlegezett 178.960 (Egyszázhetvennyolcezer-kilencszázhatvan) forint szakértői költséget az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I. rendű felperes 1998. október 17-én, a II. rendű felperes terhességének 32. hetében született meg 1700 gramm súllyal, nyaka köré tekeredett köldökzsinórral, 5-ös 1 és 5 perces Apgár értékkel. Állapota miatt koraszülött mentő szállította az alperes szülészeti és nőgyógyászati klinikájának koraszülött intenzív osztályára, ahol koraszülöttség, III. fokú AV blokk, nyitott Botallo-vezeték, szívműködési elégtelenség, hyperbilirubinaemia, szepszis, anaemia, táplálási nehézség kórismékkel kezelték 1998. december 2-ig. A kezelés során először 1998. október 29-én került sor a szemészeti vizsgálatára, amikor megállapították: a papilla ép, a makula ép, a zóna 2-ben álló erek, ROP nincs, kontroll 10 nap múlva esedékes. Az I. rendű felperes általános egészségi állapota miatt a kontrollt november 17-ére halasztották, amikor a papilla és a makula változatlanul ép volt, míg a következő kontrollvizsgálat időpontja nem került meghatározásra. 1998. december 2-án az I. rendű felperest az alperesi intézetből az ... Intézet Gyermekosztályára helyezték át, ahol december 18-áig kezelték. Ezen időszak alatt táplálhatóvá vált, súlya gyarapodott, állapotjavulása miatt pacemaker beültetését nem tartották indokoltnak, majd - három héttel későbbi ellenőrző vizsgálatra visszarendelve - hazabocsátották. Az 1999. január 14-i ellenőrző vizsgálaton fejlődést, panaszmentességet rögzítettek.

Az I. rendű felperes - háziorvosa által kezdeményezett - neurológiai vizsgálatán látásproblémákat észleltek, így 1999. február 10-én, már az alperes szemészeti klinikáján mindkét oldalon V. stádiumú ROP-ot rögzítettek. Február 22-én még nem jöhetett szóba a hosszú időt igénylő szemműtét elvégzése, rendszeres kontrollt javasoltak azzal, hogy az általános állapota miatt pacemaker beültetése javasolt. Február 22-étől március 8-ig kezelték ismét az I. rendű felperest az ... Intézet gyermekosztályán, ahol március 1-jén beültetésre került a pacemaker. Szövődmény nem jelentkezett, így 1999. március 11-én a bal szemen a szemműtét elvégezhetővé vált. A május 11-én végzett vizsgálat szerint a retina nem feküdt vissza, ezért június 10-én a műtétet a jobb szemen is elvégezték, de a műtétek használható látást nem eredményeztek. Az I. rendű felperes jelenlegi állapotának kialakulásában egyaránt szerepet játszott a szívfejlődési és szívritmus zavar, a rossz állapot miatt infekciók, a vértranszfúziók és a késve végzett műtét.

Az I-II. rendű felperesek keresetükben előadták, hogy az I. rendű felperes szemészeti vizsgálatai során az alperes nem tartotta be a szakmai szabályokat, előírásokat, mert a szemészeti kontrollvizsgálat után további vizsgálatot nem írt elő és ennek szükségességéről a II. rendű felperest sem tájékoztatta. Ezért nem került időben diagnosztizálásra a ROP kialakulása és a kezelést sem tudták a megfelelő időben megkezdeni, holott az a betegség progresszióját megállíthatta volna. Az I. rendű felperes nyitott Botallo-vezetéke, szívbetegsége a ROP kialakulásánál rizikótényező, ezért fokozottabban kellett volna figyelni rá. Állapota mindezek folytán irreverzibilissé vált, vakon kell leélnie életét. Az I. rendű felperes keresetében 20.000.000 forint nem vagyoni kár, a II. rendű felperes az I. rendű felperes nagykorúvá válásáig havi 30.000 forint nevelési kisegítő járadékból álló kártérítés és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kérték továbbá az alperes perköltségben való marasztalását is.

Az alperes a kereset elutasítását és az I-II. rendű felperesek perköltségekben való marasztalását kérte. Előadta, hogy az I. rendű felperes összesen 6 hétig feküdt az alperesi intézetben, első szemészeti vizsgálatára a megfelelő időben, sőt az ajánlott 6-10 hetes kornál korábban, 12 napos korban került sor. A tíz nap múlva esedékes kontrollvizsgálatra az I. rendű felperes állapotromlása miatt nem volt lehetőség, de az egy héttel később elvégzett vizsgálat negatív eredménnyel zárult. ROP-ra utaló tünetek hiányában a következő vizsgálat 12-14 hetes korban vált szükségessé - a vizsgálat alkalmával egyébként csak az eltérő időpontot szokásos megjelölni - az I. rendű felperest azonban ezt megelőzően az alperesi intézményből nem otthonába bocsátották, hanem egy másik egészségügyi intézetbe helyezték át, amelyre a szakmai előírások épp úgy érvényesek, mint az alperesre, a másik intézményt ezért utasításokkal nem szükséges ellátnia. Az I. rendű felperes látásromlását koraszülöttsége és ehhez társuló körülmények okozták, a ROP kialakulása az alperesi intézmény elhagyását követően következett be.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét a I. rendű felperesnél "kialakult, szemével kapcsolatos egészségkárosodással kapcsolatban" az I-II. rendű felperesnél felmerült "károkkal kapcsolatban". Az ítéletének indokolásában kifejtette: az alperes a kártérítő felelősség alól annak bizonyítása esetén mentesülhet, hogy alkalmazottai az I. rendű felperes kezelésével kapcsolatban a legnagyobb gondossággal jártak el. Megállapítása szerint azonban az alperes úgy helyezte át egy másik kórházba a gyermeket, hogy nem adott tájékoztatást a szülőnek a további szemészeti szűrővizsgálat szükségességéről, indokairól, annak céljáról, lehetséges eredményéről. Nem rendelkezett ezért ismeretekkel a II. rendű felperes az esetleges ROP-ra utaló tünet esetén elvégezhető szemműtét lehetőségéről sem. Amennyiben a 12-14. hét közötti ellenőrző vizsgálat megtörténik, esetlegesen enyhébb stádiumú ROP-ot észlelnek, így lehetőség nyílt volna a szemészeti műtéti beavatkozás korábbi időpontban történő elvégzésére. Az I. rendű felperes betegségei folytán az alperesnek gondolnia kellett a ROP kialakulásának lehetőségére, ezért a gondozás lezárásakor nyilatkoznia kellett volna az ezzel kapcsolatos további kezelésekről. Az alperes mulasztott tehát akkor, amikor nem adta meg a szükséges tájékoztatást a szülőnek és nem írta elő a további gondozást. A ténylegesen adott tájékoztatás nem került írásban rögzítésre, míg a szóbeli nem volt elég konkrét, és nem jelölték meg a következő szűrés időpontját sem. A szakértői vélemény által rögzítetten az I. rendű felperes kialakult egészségi állapotának okozói között található a nem megfelelő időben végzett szemműtét is, amellyel kapcsolatban az alperesi mulasztás megállapítható. Az 1999. január 14-ei kardiológiai kontroll szerint az I. rendű felperes akkor jó állapotban volt, ami ellentétben áll a szakvélemény azon megállapításával, hogy korábban nem kerülhetett volna sor a szemészeti beavatkozásra. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság csak az alperes felelősségét vizsgálhatta, nem lehetett tekintettel ezért arra, hogy az alperesi kezelést követően a másik intézetben történt-e olyan mulasztás, amelyből eredően annak is megállapítható lenne a felelőssége.