A Debreceni Ítélőtábla Bf.899/2013/21. számú határozata emberrablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 175. §, 238. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 6. §, 21. §, 27. §, 75. §, 78. §, 82. §, 85. §, 190. §, 191. §, 207. §, 258. §, 287. §, 331. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 375. §, 378. §, 381. §, 386. §, 403. §, 578. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.899/2013/21.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2014. március 3., 2014. április 23., 2014. június 18., napjain megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és az utóbbi napon kihirdette a következő

ítéletet:

Az emberrablás bűntette miatt Dr. és társai ellen indított büntetőügyben a Gyulai Törvényszék 2013. évi július hó 18. napján kihirdetett 14.B.116/2011/492. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

Dr. I.r. vádlottat a felbujtóként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette (1978. évi IV. törvény 175. § (1) bekezdés), Dr. II. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett önbíráskodás bűntettének kísérlete (1978. évi IV. törvény 273. § (1) bekezdés I. fordulat), III. r. vádlottat a személyi szabadság megsértésének bűntette (1978. évi IV. törvény 175. § (1) bekezdés) miatt emelt vád alól felmenti.

Dr. I. r. vádlott tekintetében a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre, Dr. II. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) évre, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. Dr. I. r. vádlottat és dr. II.r. vádlottat előzetes mentesítésben részesíti.

A feltételes szabadságra bocsáthatóságról szóló rendelkezést Dr. I. r. és Dr. II. r. vádlottak vonatkozásában mellőzi.

A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot e körben különleges eljárás lefolytatására hívja fel.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 60.260 (hatvanezer-kettőszázhatvan) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen az ügyész, a vádlottak és a védők fellebbezést jelenthetnek be. A fellebbezést a jelen lévő jogosultak az ítélet kihirdetését követően nyomban bejelenthetik, vagy arra 3 (három) napi határidőt tarthatnak fenn. A távollévő jogosult a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül fellebbezhet.

I n d o k o l á s:

I.

Az első fokú ítélet rendelkezéseinek lényege

A törvényszék a megismételt eljárásban hozott ítéletében bűnösnek mondta ki Dr. I. r. vádlottat az 1978. évi IV. törvény 273. § (1) bekezdésének I. fordulatában meghatározott önbíráskodás bűntettének kísérletében és felbujtóként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében, mely az 1978. évi IV. törvény 175. § (1) bekezdése szerint minősül. Ezért őt halmazati büntetésül 2 (kettő) év börtönre ítélte, melynek végrehajtását 5 (öt) évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett arról, hogy a vádlott a börtönbüntetés végrehajtásának elrendelése esetén annak legalább háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Dr. II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett önbíráskodás bűntettében (1978. évi IV. törvény 273. § (1) bekezdésének I. fordulata) és bűnsegédként elkövetett önbíráskodás bűntettének kísérletében (1978. évi IV. törvény 273. § (1) bekezdésének I. fordulata). Ezért őt halmazati büntetésül 1 (egy) év 6 (hat) hónap börtönre ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását 3 (három) évi próbaidőre felfüggesztette. E vádlott esetében is rendelkezett a börtönbüntetés végrehatása esetleges elrendelése esetére a feltételes szabadságra bocsáthatóságról.

III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki személyi szabadság megsértésének bűntettében (1978. évi IV. törvény 175. § (1) bekezdése). Ezért őt 330 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 300 (háromszáz) Ft-ban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 99.000 Ft pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. III. r. vádlottat az önbíráskodás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett továbbá az eljárás során felmerült bűnügyi költség vádlottak általi egyetemleges viseléséről, illetve a fennmaradó résznek az állam terhén maradásáról.

II.

Az ítélet elleni fellebbezések és az azokra tett észrevételek

Elöljáróban az ítélőtábla megállapítja, hogy mind az I. r és II. r., mind a III. r. vádlott védője, maga az I. r. és III. r. vádlott, mind pedig a másodfokon eljárt ügyész igen színvonalas fellebbezés indokolást és észrevételeket tárt a másodfokú bíróság elé, úgy írásban, mint a másodfokú nyilvános ülésen, szóban. Ezekben széles körben fejtették ki álláspontjukat, az eljárás minden szakaszára vonatkozóan, számtalan eljárási és anyagi jogi kérdésben. A másodfokú határozat indokolásának e részében az ítélőtábla e fellebbezés indokolások, észrevételek és perbeszédek rövid összefoglalóját adja, azok tartalmára részletesen az eljárási és anyagi jogi kérdések taglalásakor tér ki.

Az első fokú ítélet ellen az ügyész mindhárom vádlott terhére büntetésük súlyosítására irányulóan, az I. és II. r vádlottak esetében az ügyvédi foglalkozástól, III. r. vádlott esetében a személyvédelmi foglalkozástól eltiltás érdekében fellebbezett. Az I. és II. r. vádlottak az ítéleti tényállást is sérelmezve, bűnösségük megállapítása miatt, felmentésük végett fellebbeztek. III. r. vádlott elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés céljából élt jogorvoslattal.

A III. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért másodlagosan enyhítésért fellebbezett.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.93/2009/41-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

Az I. és II. r. vádlottak védője fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú eljárásban a bíró részéről teljes elfogultság volt tapasztalható a vádlottakkal szemben. Az eljárás prekoncepció mentén zajlott, a tanácsvezető bíró elfogultságát és prejudikációját tükrözi az ítélet (I. pont). Abszolút hatályon kívül helyezési okként jelölte meg a törvényes vád hiányát, azt, hogy III. r. vádlottal szemben az eljárás megszüntetését követően törvényellenesen került sor a nyomozás folytatására, és azt, hogy a nyomozás folytatását követően beszerzett bizonyítási eszközöket, melyek a terhelteket mentették, kirekesztette az elsőfokú bíróság a bizonyítékok köréből. Szintén ide tartozik álláspontja szerint az I. és a II. r., illetve a III. r. vádlottal szemben benyújtott vádirat alapján megindult bírósági eljárások egyesítésének elmaradása, továbbá a hatályon kívül helyező végzés kiüresítése a vádmódosítás által, csakúgy, mint az, hogy a megismételt eljárás egy részében kizárt jegyzőkönyvvezető járt el (II. pont).

Relatív eljárási szabálysértésként jelölte meg, hogy a törvényszék eljárása során sok esetben túlterjeszkedett azon, ami a hatályon kívül helyező végzés alapján feladata lett volna, ugyanakkor több olyan eljárási cselekményt nem végzett el, amire kifejezetten felhívta az ítélőtábla. Ezért a megalapozatlansági okokat nem tudta kiküszöbölni. Szintén relatív szabálysértést jelentett a tanúk figyelmeztetésének hiányossága, melyre számtalan példa található az eljárás valamennyi szakaszában (III. 2 pont).