95. BK vélemény

A vagyonelkobzás egyetemleges alkalmazásának tilalmáról, illetve a részesekkel szembeni alkalmazásáról[1]

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

I. A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 74. § (1) bekezdés a) pontja szerinti vagyonelkobzás egyetemleges alkalmazásának nincs helye; azt a társtettesek mellett a részesekkel - a felbujtóval, a bűnsegéddel - szemben is külön-külön kell alkalmazni arra a vagyonra, amelyhez a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben jutottak.

II. A pénzmosás orgazda jellegű magatartásának elkövetőjével szemben az általa a Btk. 399. § (4) bekezdésébe ütköző módon megszerzett, más által elkövetett büntetendő cselekményből származó vagyonra vagyonelkobzást kell elrendelni.

Annak bűncselekménynek az elkövetőjével szemben pedig, akitől az pénzmosás orgazda jellegű magatartásának elkövetője az alapbűncselekmény tárgyát képező vagyont megszerezte, az általa az pénzmosás orgazda jellegű magatartásának elkövetőjétől szerzett vagyonra kell a vagyonelkobzást elrendelni [Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja].

III. A költségvetési csalás elkövetőjével szemben akkor, ha a bűncselekmény a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel függ össze, a költségvetési bevétel csökkenésével azonos mértékű vagyonelkobzást kell elrendelni.

Ugyanez irányadó akkor, ha az elkövető a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt veszi jogosulatlanul igénybe, azzal azonban, hogy ilyenkor a vagyonelkobzás mértékénél a jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény az irányadó.

Amennyiben a költségvetési csalás azzal valósul meg, hogy a költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használja fel az elkövető, a vagyonelkobzás mértékénél a jóváhagyott céltól eltérően felhasznált pénzeszközökre kell figyelemmel lenni.

A kétszeres elvonás tilalmára tekintettel a bűncselekmény elkövetéséből eredő azon vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett, illetve amely ennek helyébe lépett, ha azzal kapcsolatban a büntetőeljárás tárgyát képező bűncselekménnyel azonos tényállás miatt közigazgatási hatóság, állami adó- és vámhatóság végleges határozatában vagy közigazgatási perben a bíróság jogerős határozatában fizetési kötelezettséget állapított meg, a fizetési kötelezettség erejéig nincs helye vagyonelkobzás alkalmazásának [Btk. 74. § (5) bekezdés c) pont].

Amennyiben a kötelezés nem éri el a bíróság által megállapított bevételkiesés, jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény, illetve a jóváhagyott céltól eltérő felhasználás mértékét, az intézkedést - az egyéb feltételek fennállása esetén - a fennmaradó részre kell alkalmazni.

A vagyonelkobzást az elkövetővel szemben, illetve akkor, ha az ilyen vagyonnal nem az elkövető, hanem gazdálkodó szervezet gazdagodott, az utóbbival szemben kell elrendelni [Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja, (2) bekezdés, 76. §].

I. Vagyonelkobzás elrendelésének a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel helye van mind az elkövető által a bűncselekmény elkövetése során, mind az azzal összefüggésben szerzett vagyonra. Ez a szabály valamennyi elkövetőre, azaz nem csupán a tettesre (közvetett tettesre) és társtettesekre, hanem a részesekre - a felbujtóra és a bűnsegédre - nézve is irányadó; ezért az intézkedést alkalmazni kell a részesekkel szemben is az általuk a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett vagyonra.

Az idézett rendelkezés alapján az intézkedés csak a ténylegesen bekövetkezett vagyongyarapodás kapcsán alkalmazható. Miután ez az elkövetőknél - így a részeseknél is - külön-külön következett be, a vagyonelkobzás is csak külön-külön alkalmazandó velük szemben. Ahogy azt a Kúria Büntető Kollégiuma a BKv 69. számú véleményének III. pontjában már kifejtette: amennyiben a bűncselekményt többen követték el, minden egyes elkövetőnél külön vizsgálandó, hogy a vagyonelkobzás alkalmazásának feltételei fennállnak-e; az intézkedés nem rendelhető el és nem hajtható végre egyetemlegesen.

Abban az esetben, ha a felbujtó vagy a bűnsegéd a bűncselekmény elkövetése kapcsán nem tett szert vagyonra, velük szemben nincs helye vagyonelkobzásnak; az intézkedést ilyenkor kizárólag a tettessel (társtettessel, közvetett tettessel) szemben kell a teljes megszerzett vagyonra alkalmazni. Akkor azonban, ha a felbujtó vagy a bűnsegéd részesedett a tettes (társtettes, közvetett tettes) által megszerzett vagyonból, a vagyonelkobzást részesedésük mértékéig - mint a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben szerzett vagyonra - velük szemben kell elrendelni; ilyenkor az intézkedés a kétszeres elvonás tilalmára tekintettel a tettessel (társtettessel, közvetett tettessel) szemben csak az általuk megszerzett vagyon ezt meghaladó részére alkalmazandó.

II. A pénzmosás orgazda jellegű magatartásának elkövetője a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó vagyont az általa megvalósított, a Btk. 399. § (4) bekezdésébe ütköző bűncselekmény elkövetése során szerezte meg. Ezért arra vele szemben a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel vagyonelkobzást kell elrendelni. Ilyenkor - a kétszeres elvonást elkerülendő - az alapbűncselekmény elkövetőjével szemben ugyanezen vagyonra az intézkedés nem alkalmazható.

Az alapbűncselekmény elkövetője, az általa elkövetett bűncselekményből származó vagyont a pénzmosás orgazda jellegű magatartása elkövetőjének átadta, az annak fejében a pénzmosás orgazda jellegű magatartásának elkövetőjétől kapott vagyonnal ugyancsak gazdagodott. Vele szemben erre, mint a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett vagyonra kell vagyonelkobzást elrendelni akkor, ha az alapbűncselekmény tárgyát képező és a pénzmosás orgazda jellegű magatartásának elkövetője által megszerzett vagyonra a pénzmosás orgazda jellegű magatartásának elkövetőjével szemben kerül sor vagyonelkobzás alkalmazására.

Azonban a Kúria BKv 69. számú véleményében kifejtettek az e pontban rögzítettek kapcsán is irányadóak.

III. Azt, hogy mit kell költségvetésen, illetve vagyoni hátrány alatt érteni, a Btk. 396. § (9) bekezdése határozza meg.

Eszerint a költségvetési csalásról szóló 396. § alkalmazásában

a) költségvetésen az államháztartás alrendszereinek költségvetését - ideértve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését és az elkülönített állami pénzalapokat -, a nemzetközi szervezet által vagy nevében kezelt költségvetést, valamint az Európai Unió által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat kell érteni. Költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában elkövetett bűncselekmény tekintetében a felsoroltakon kívül költségvetésen a külföldi állam által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat is érteni kell;

b) vagyoni hátrány alatt érteni kell a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesést, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett vagy céltól eltérően felhasznált pénzeszközt is.

E rendelkezésekre is figyelemmel vagyonszerzésnek tekintendő az is, ha a költségvetési csalás a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel függ össze; az elkövető vagyonának növekedését a bűncselekmény révén éri el, vagy annak csökkenését fizetési kötelezettségének bűnös kijátszásával kerüli el. A költségvetési csalás elkövetése révén az elkövető vagy más személy, illetve valamely gazdasági társaság a költségvetési bevétel csökkenésével azonos mértékű vagyont szerez akkor is, ha vagyona ténylegesen gyarapodik, és akkor is, ha a fizetési kötelezettség elkerülésére tekintettel az nem csökken. Ilyenkor a költségvetési bevétel csökkenésével azonos mértékű vagyonelkobzást kell elrendelni.

Ugyanez irányadó akkor, ha az elkövető a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt veszi jogosulatlanul igénybe. Ilyenkor a vagyonelkobzás mértékének meghatározásánál a jogosulatlanul igénybe vett kedvezményre kell figyelemmel lenni.

Ugyancsak vagyonelkobzásnak van helye akkor, ha a költségvetési csalás azzal valósul meg, hogy a költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használja fel az elkövető. Ebben az esetben a vagyonelkobzás mértékénél a jóváhagyott céltól eltérően felhasznált pénzeszközök az irányadóak.

Költségvetési csalással összefüggő vagyonszerzést jelent az is, ha az elkövető a Btk. 396. § (6) bekezdésében meghatározott módon a jövedéki bevételt csökkenti.

Az így szerzett vagyonra a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja alapján kell a vagyonelkobzást elrendelni. Az intézkedést az elkövetővel szemben, illetve akkor, ha az ilyen vagyonnal gazdálkodó szervezet gazdagodott, a 74. § (2) bekezdésére figyelemmel azzal szemben kell alkalmazni.

Azonban a kétszeres elvonás tilalmára a bűncselekmény elkövetéséből eredő azon vagyonnal kapcsolatban, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett, illetve amely ennek helyébe lépett, a büntetőeljárás tárgyát képező bűncselekménnyel azonos tényállás miatt közigazgatási hatóság, állami adó- és vámhatóság végleges határozatában vagy közigazgatási perben a bíróság jogerős határozatában fizetési kötelezettséget állapított meg, a fizetési kötelezettség erejéig nincs helye vagyonelkobzás alkalmazásának [Btk. 74. § (5) bekezdés c) pontja].

Amennyiben a kötelezés nem éri el a bíróság által megállapított bevételkiesés, jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény, illetve a jóváhagyott céltól eltérő felhasználás mértékét, az intézkedést - az egyéb feltételek fennállása esetén - a fennmaradó részre kell alkalmazni.

Ez összhangban áll a Kúria Büntető Kollégiuma által a BKv 69. számú vélemény I. és II. pontjában kifejtettekkel.