[1]69. BK vélemény

A vagyonelkobzásról[2]

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

I. A vagyonelkobzás célja a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonása.

II. Nem lehet vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra (vagyontárgyra), amelyet a sértettnek kell kiadni vagy visszaadni, vagy amely a sértetthez már visszajutott.

1. Amennyiben a bűnös úton elért vagyongyarapodás a polgári jogi igény megítélésével kimerül, nincs helye vagyonelkobzásnak.

Abban az esetben azonban, ha a megítélt polgári jogi igény a vagyongyarapodásnak csak egy részét meríti ki, a fennmaradó részre - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén - vagyonelkobzást kell elrendelni.

2. A polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása esetén a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 74. § (5) bekezdés a) pontja szerinti rendelkezés nem akadálya a vagyonelkobzás elrendelésének, amennyiben annak egyéb törvényi feltételei fennállnak.

III. Ha a bűncselekményt többen követték el, minden egyes elkövetőnél külön-külön kell vizsgálni, hogy a vagyonelkobzás elrendelésének feltételei fennállnak-e. Az intézkedés nem rendelhető el és nem hajtható végre egyetemlegesen.

I.1. A Btk. szerint a vagyonelkobzás olyan intézkedés, amelynek célja a bűncselekmény elkövetéséből eredő, valamint a törvényesen szerzett, de bűncselekmény elkövetésére fordított vagy arra szánt vagyon elvonása az állam javára.

2. Nem felel meg a jogállami követelményeknek a vagyonelkobzás elrendelése olyan vagyonra (vagyontárgyra), amelyet az elkövető a bűncselekmény útján szerzett meg, és ezért - jogellenesen és átmenetileg - a vagyonához tartozik, de igazoltan a sértettet vagy más személyt illet.

Amennyiben az ilyen vagyontárgyat a büntetőeljárás során lefoglalták, a lefoglalás megszüntetésekor a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 321. § (1) bekezdése szerint annak kell kiadni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosa volt, és tulajdonjogával kapcsolatban észszerű kétség nem merül fel.

A le nem foglalt, de az elkövető birtokában lévő vagyontárgyat is az igazoltan arra jogosultnak kell visszaadni, és nem rendelhető el vagyonelkobzás olyan vagyontárgyra sem, amely a büntetőeljárástól függetlenül már visszakerült a sértett birtokába.

II. 1. a) A vagyonelkobzás alkalmazása, illetve mértéke nem veszélyeztetheti vagy korlátozhatja a sértett vagyoni kárának gyors és - lehetőség szerinti - teljes megtérítését. A Btk. 74. § (5) bekezdés a) pontjából, valamint a Be. rendelkezéseiből egyértelműen kitűnik, hogy a sértett kárának jóvátételéhez nagyobb érdek fűződik, mint a vagyonelkobzás elrendeléséhez. Ennek megfelelően a büntetőeljárás eredményeként - amennyire lehetséges - helyre kell állítani az elkövető és a sértett korábbi, a bűncselekmény elkövetése előtti vagyoni helyzetét.

b) A sértett érdekeinek védelmét szolgálja, hogy a Btk. 74. § (5) bekezdés a) pontja szerint nem rendelhető el vagyonelkobzás arra a vagyonra, amely a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál. A polgári jogi igény biztosítására a magánfél indítványára az ilyen vagyon zár alá vételének van helye a Be. 325. § (1) bekezdése szerint.

Akár elrendelték az eljárás során a zár alá vételt, akár nem, a büntetőeljárásban tisztázni kell, hogy a vagyonelkobzás elrendelésének feltételei fennállnak-e, illetve akkor, ha polgári jogi igényt érvényesítettek, az érdemben elbírálható-e és miként. Evégett általában bizonyítást kell felvenni, és amennyiben a bíróság a tárgyalás eredményeként megállapítja, hogy a vagyonelkobzás elrendeléséről és a polgári jogi igényről is határoznia kell, döntése előtt vizsgálnia kell: mennyiben befolyásolja a vagyonelkobzás mértékét (összegét) a magánfél polgári jogi igényének mikénti elbírálása. Ennek eredményéhez képest rendelkezik az ügydöntő határozatban - az ítéletben vagy az eljárást megszüntető végzésben - a vagyonelkobzásról és a polgári jogi igényről.

Kivételesen bizonyítás felvétele nélkül, az iratok alapján határoz a vagyonelkobzás és a polgári jogi igény tárgyában a büntetővégzés meghozatalára irányuló külön eljárásban [Be. 741. § (2) bekezdés b) és c) pont].

c) Amennyiben a bíróság a polgári jogi igénynek helyt ad (Be. 571. §), annak összegével a vagyonelkobzás mértékét (összegét) megfelelően csökkenti, illetve mellőzi annak érdekében, hogy az intézkedés ne vonja el az elkövető olyan vagyonát, amelyből a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés szerinti kártérítés kielégíthető. Amennyiben azonban a megítélt polgári jogi igény mértékét a vagyonelkobzás alá eső vagyon mértéke meghaladja, a különbözetre vagyonelkobzást kell elrendelni.

d) Ha a sértett kártérítési igényének a polgári bíróság jogerős határozattal már helyt adott, a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonnak csak a megítélt kártérítés mértékével (összegével) csökkentett részére (összegére) lehet vagyonelkobzást elrendelni. Egyáltalán nem alkalmazható az intézkedés, ha a megítélt kártérítés összege eléri vagy meghaladja az egyébként vagyonelkobzás alá vonható vagyon nagyságát.

e) Ugyanilyen hatályú az, ha az elkövető igazolja, hogy a sértett kárát vagy annak egy részét peren kívül megtérítette.

f) Amennyiben a törvényes feltételek fennállnak, a vagyonelkobzás alkalmazása kötelező, és erről a bíróságnak az ügydöntő határozatban késedelem nélkül döntenie kell, figyelembe véve azokat a bizonyított vagy egyébként megfelelően igazolt körülményeket, amelyek a sértett érdekében kizárhatják vagy korlátozhatják az intézkedés elrendelését vagy mértékét (I. és a II. pont).

Ha a bíróság az ilyen korlátozásokat megsértve rendel el vagyonelkobzást, és a határozata jogerőre emelkedik, a törvénysértő intézkedés alkalmazása miatt egyszerűsített felülvizsgálatra kerülhet sor [Be. 671. § 12. pont]. Ilyenkor a Be. 856. § (3) bekezdése szerint visszatérítésnek van helye.

g) A sértett nem megfelelően bizonyított vagy igazolt, illetve egyértelműen alaptalan igénye (indítványa) nem befolyásolhatja a vagyonelkobzás elrendelését vagy mértékét, ezért ilyen igény vagy indítvány bejelentése nem is késleltetheti az intézkedés alkalmazását (lásd a következő pontokat).

2. a) Amennyiben a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja [Be. 560. § (1) bekezdés], nincs törvényi akadálya annak, hogy az ügydöntő határozatban az intézkedést elrendelje az elkövetőnek az általános szabályok szerint vagyonelkobzás alá vonható teljes vagyonára. Ennek nem akadálya az sem, ha a polgári jogi igény biztosítására szolgáló zár alá vétel adott esetben a Be. 558. § (3) bekezdés a) pontja szerinti határidő elteltéig még fennáll.

b) Nem értékelhető a vagyonelkobzás mértékét csökkentő vagy az intézkedés alkalmazását kizáró körülményként, ha a sértett a büntetőeljárásban igazolja, hogy kártérítési igényét polgári perben érvényesítette, de annak jogerős elbírálása még nem történt meg, ahogy az sem, ha az igény érvényesítésének szándékát bejelentette. Ezekben az esetekben ugyanis még kétséges, hogy az igény alapos-e, illetve milyen mértékben alapos.

c) Amennyiben a bíróság a polgári jogi igényt elutasítja [Be. 571. § (1) bekezdés], azonban vagyonelkobzást alkalmaz, a polgári jogi igény biztosítására szolgáló zár alá vételt fel kell oldani. Ha a bíróság a nem jogerős ügydöntő határozatában vagyonelkobzást rendelt el, mert a polgári jogi igénynek nem adott helyt, ennek biztosítására - hivatalból is - az eljárás jogerős befejezéséig zár alá vételt rendelhet el [Be. 325. § (3) bekezdés].

d) A Btk. 74. § (1) bekezdés d) pontja szerint a vagyonelkobzást a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon helyébe lépő vagyonra (vagyontárgyra), valamint a 76. §-ra figyelemmel az ilyen vagyonból szerzett haszonra is el kell rendelni.

A 74. § (2) bekezdése szerint a vagyonelkobzást el kell rendelni akkor is, ha az ilyen vagyonnal nem az elkövető, hanem más gazdagodott. Ilyenkor a vagyonelkobzás elrendelését a gazdagodó mint vagyoni érdekelt sérelmezheti.

A sértett a gazdagodóval vagy jogutódjával szemben kizárólag polgári eljárásban érvényesítheti igényét, mivel a Be. 556. § (2) bekezdés a) pontja szerint a büntetőeljárásban csak a terhelttel szemben lehet polgári jogi igényt érvényesíteni.

III. Ha a bűncselekményt többen követték el, külön kell vizsgálni minden egyes elkövetőnél, hogy vele szemben helye van-e vagyonelkobzás elrendelésének és milyen mértékben. A törvény nem teszi lehetővé, hogy ugyanarra a vagyonra (vagyonrészre, vagyontárgyra, pénzösszegre) több elkövetővel szemben egyetemlegesen rendeljenek el vagyonelkobzást, illetve az egyik elkövető egyetemlegesen feleljen a másik elkövető vagyonelkobzással elvont vagyonáért.