BH 1999.7.302 A távközlési szolgáltatás átmeneti szüneteltetése hibás teljesítésnek minősül, ezért az előfizető követelheti az ebből eredő kárának a megtérítését [Ptk. 305. §, 310. §].

Az alperesi részvénytársaság 1996. június 13-án, csütörtökön a saját adminisztratív tévedése következtében kikapcsolta a távközlési szolgáltatásból az ügyvédként és magánfelszámolóként dolgozó felperes mobiltelefonját, és azt csak 1996. június 18-án, hétfőn délután - a felperes felszólalására - kapcsolta vissza a rendszerbe. Az alperes a felelősségét elismerte ugyan, a felperes bejelentett kártérítési igényét azonban nem, ezért a felperes 440.000,-Ft kár és kamata megtérítése iránt terjesztett elő keresetet. Ebben előadta, hogy amiatt, mert mobiltelefonján nem volt elérhető, elesett egy - privatizációs pályázattal kapcsolatos - már előkészített konkrét megbízási szerződéstől, amivel összefüggésben kára az elmaradt megbízási díj fele: 220.000,-Ft. Ezen túlmenően 50.000,-Ft napi átlagkeresetből kiindulva négy napra számítva elmaradt jövedelme további 200.000,-Ft. A még követelt 20.000,-Ft tekintetében a felperes kárigénye alapját nem részletezte.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a szolgáltatás átmeneti szünetelése nem okozott értékcsökkenést a felperes vagyonában.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítélettel megállapította, hogy az alperes a felperes készülékének 1996. június 13-án a távközlési szolgáltatásból történt kikapcsolásával kárt okozott. Közbenső ítéletét az elsőfokú bíróság a Ptk. 313. §-ára és 312. §-ának (2) bekezdésére alapította.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét, és a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes magatartása nem a teljesítés megtagadásaként, hanem a Ptk. 305. §-a szerinti hibás teljesítésként értékelendő, ezért a kereset jogalapja helyesen a Ptk. 310. §-a lehetne, a felperes azonban nem tudta bizonyítani a perben, hogy az alperes hibás teljesítésével összefüggésben őt kár érte volna, kár bizonyítottságának hiányában pedig az alperes kárfelelőssége nem állapítható meg.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének a helybenhagyását, nem ellenezve annak olyan pontosítását, hogy az alperes kárfelelősségét állapítsa meg a Legfelsőbb Bíróság. A felperes álláspontja szerint egyelőre a jogalap kérdése képezte a per tárgyát, ezért a másodfokú bíróság egyrészt eleve tévesen hiányolta a kárösszeg bizonyítottságát, másrészt a bizonyítékok okszerűtlen értékelésével megalapozatlanul állapította meg azt, hogy a felperes nem tudott eleget tenni a bizonyítási kötelezettségének. Az alperes kárfelelőssége - saját elismerése alapján is - egyértelműen fennáll, annak bizonyítása pedig, hogy a kár összege - a keresetben megjelölt összegtől akár a nulláig is közelítően - pontosan mennyi, a folytatódó eljárásra tartozik majd.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Egyetért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság azon jogi álláspontjával, amely szerint az alperes részéről a szolgáltatás átmeneti szüneteltetése hibás teljesítésként értékelendő, így a felperes követelheti a Ptk. 310. §-a alapján az ebből eredő kárának a megtérítését. A kártérítési felelősség megállapíthatóságának négy előfeltétele van: a jogellenes magatartás, a kár, e kettő közötti okozati összefüggés és a felróhatóság. Kár hiányában tehát nem kerülhet sor kártérítő felelősség megállapítására. A kár meglétét mindig a károsultnak kell bizonyítania. A kártérítési perben hozandó közbenső ítéletnek tehát egyik előfeltétele, hogy a felperes bizonyítsa azt, hogy az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben egyáltalán érte kár.