BH 1987.4.112 1. A bűnösség téves megállapítása a segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében [Btk. 172. § (3) bek., II. tétele].

II. Eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés megállapítása segítségnyújtás elmulasztásának bűntette helyett [Btk. 13. §, 166. § (1) bek., 112. § (3) bek.].

A megyei bíróság az I. r. és a II. r. vádlottat bűnösnek mondotta ki 1-1 rb. többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntettében és 1-1 rb. segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében, ezért - halmazati büntetésül - a nevezett vádlottakat 6-6 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, mellékbüntetésként 4-4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A III. r. vádlottat segítségnyújtás elmulasztásának vétsége miatt 80 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 100 forintban határozta meg.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. és a II. r. vádlottak az egyik italboltban szórakoztak, ahol a III. r. vádlott felszolgálóként dolgozott. Ugyanitt italozott az alkoholista életvitelű sértett, aki a súlyos ittassága folytán magatehetetlen állapotba került. A III. r. vádlott a záróra körül kivezette a sértettet az italboltból az utcára, majd ott másokra bízta a magatehetetlen nőt.

Az ittassága folytán a földre is leeső sértettet az italboltból hazaigyekvő személyek két oldalról közrefogva, támogatva kísérték a késő esti órákban hazafelé. A kísérők között volt az I. r. és a II. r. vádlott is, akik a többi személy eltávozásakor a sértettet a forgalmasabb utcából egy néptelen utcába kísérték közösülési céllal. Itt először a II. r. vádlott, majd az I. r. vádlott közösült a védekezésre képtelen nővel, s ezután a késő éjszakai órákban a mínusz 7 fokos hidegben magára hagyták a félig lemeztelenített állapotban a földön hanyatt fekvő sértettet, akit ugyanitt másnap hajnalban holtan találták meg. A halálát kihűlés okozta.

I. A megalapozott tényállás alapján helyesen vont következtetést a megyei bíróság az I. r. és a II. r. vádlottak bűnösségére. Ugyanakkor azonban az adott tények alapulvételével tévesen történt a III. r. vádlott bűnösségének megállapítása.

A Legfelsőbb Bíróság a III. r. vádlott tevékenységének megítélését illetően egyetértett azzal az állásponttal, amely szerint a - bár kétségkívül a magatehetetlenségig ittas - sértett az italboltban nem volt jogi tekintetben segítségre szoruló személy. Ezzel összefüggő közvetlen veszélyhelyzet akkor sem állt fenn. amikor őt a III. r. vádlott a szórakozóhelyiségből kivezette, majd mindössze néhány méterre a vendéglő bejáratától - tehát egy viszonylag forgalmas területen - másokra bízta. A sértett élete, testi épsége akkor került közvetlen veszélybe, amikor az italboltból távozó személyek segítségével az I. r. és a II. r. vádlottak őt egy néptelen, ebben az időszakban úgyszólván teljesen kihalt utcába vitték. Ez a cselekmény viszont a III. r. vádlott tevékenységi körén kívül esik, következésképpen az utóbb említett vádlott ezért nem tehető felelőssé.

A kifejtettekből következően a III. r. vádlott tevékenysége kapcsán nem állapítható meg olyan közvetlen veszélyhelyzet, amelyben az általa tanúsított magatartáson túlmenő egyéb kötelezettség terhelte volna, ennélfogva nem követte el a terhére rótt bűncselekményt sem,

A Legfelsőbb Bíróság tehát az elsőfokú ítéletet e vádlott vonatkozásában megváltoztatta, és a III. r. vádlottat az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.