A Székesfehérvári Törvényszék P.20105/2019/26. számú határozata kártérítés tárgyában. [1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 45. §] Bíró: Kaifis László

Kapcsolódó határozatok:

*Székesfehérvári Törvényszék P.20105/2019/26.*, Győri Ítélőtábla Pf.20016/2021/9. (ÍH 2021.44)

***********

Székesfehérvári Törvényszék

Az ügy száma:

4.P.20.105/2019/26.

A felperes:

Felperes1 Cím2

A felperes képviselője:

felperesi jogi képviselő neve, címe

Az alperes:

Alperes1 alperes címe

Az alperes képviselője:

alperesi jogi képviselő neve, címe

A per tárgya:

kártérítés

Ítélet

A Székesfehérvári Törvényszék kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 600 000 (hatszázezer) forintot, valamint 127 000 (egyszázhuszonhétezer) forint perköltséget.

Az illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Győri Ítélőtáblához címzett, de a Székesfehérvári Törvényszéknél benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A felek számára a jogi képviselet a másofokú eljárásban is kötelező. A jogi képviselő közreműködése nélkül, illetve nem szabályszerűen elektronikus úton előterjesztett fellebbezést a bíróság - hiánypótlási felhívás kiadása nélkül - visszautasítja.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha valamelyik fél tárgyalás tartását kéri, a bíróság indokoltnak tartja, vagy a tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni. A tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében, a fellebbező fél ellenfele pedig a fellebbezés kézbesítésétől számított 15 napon belül kérheti.

Indokolás

Tényállás

[1] A felperes mint fogvatartott 2011. október 3-án került az alperesi bv-intézetbe, ahol 2013. július 3. napjáig tartózkodott. A felperesnél már fogva tartását megelőzően diagnosztizálták gerincbetegségét, ennek ellenére a 2011. október 4-ei orvosi nyilatkozat, illetve a 2011. október 14-ei előzetes munkaalkalmassági vizsgálat (P.20.083/2017/7. sz. beadvány mellékletei között) alkalmasnak, illetve nehéz fizikai munkára alkalmasnak minősítették, majd az élelmiszerraktárba osztották be, ahol időnként nagy fájdalmakat szenvedett el, illetve állapota súlyosbodott. Szabadulását követően gerincműtétre került sor.

[2] A felperes az alperesi bv-intézetnél töltött időszakban változó létszámú, illetve méretű zárkákban került elhelyezésre, az alperesnél töltött fogvatartotti időszak kb. felében a felperes elhelyezése túlzsúfolt, 4, illetve időnként 3 négyzetméternél is kevesebb egy főre jutó mozgástérrel.

Kereset

[3] A felperes pontosított keresetében (4.P.20.105/2019/10. sz. beadvány) összesen 8 millió forint összegű kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozott ara, hogy az alperesnél történő munkába állítása alkalmával nem kérdezték meg tőle, hogy kíván-e egyáltalán munkát végezni, az alperes állításával szemben munkavégzési kötelezettségét jogszabály nem írta elő. E körben hivatkozott az 1979. évi 11. tvr. 33. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra, valamint a 2013. évi CCXL. törvény 222. § (1) bekezdés a) pontjára, mely az elítélt kötelezettségévé teszi a munkavégzést. A felperes maga is kívánt munkát végezni, tehát önmagában azt, hogy munkát kellett végeznie, nem tartotta jogellenesnek, ám azt jogellenesnek tartotta, hogy ismert gerincproblémái ellenére az alperes nehéz fizikai munka végzésére alkalmasnak tartotta, és ennek megfelelően osztotta be az élelmiszerraktárba munkavégzés céljából. A felperes hangsúlyozta, hogy az alperes felelőssége volt, hogy egészségügyi állapotára (gerincsérv, korábbi gerinctörés) tekintettel olyan munkákkal lássa el a felperest, melyek egészségét nem károsítják, illetve szükségtelen szenvedéssel nem járnak. Miután az alperes nem így járt el, a felperes időnként komoly fájdalmakat szenvedett el, melyekre nem került volna sor az alperes jogszabályszerű eljárása során. Mindezt hiába jelezte, korábbi jogi képviselője, ügyvéd budapesti ügyvéd is az alperes felé. Az alperes ezen eljárásával megsértette a Bvtvr. 44. § (3) bekezdésében és 45. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. Testi és egészségi állapotára tekintet nélkül foglalkoztatták, a szükséges gyógykezelést nem biztosították, és komoly fájdalmakat okozta a felperesnek munkavégzése során. Az ily módon elszenvedett nem vagyoni kár tekintetében a felperes 5 millió kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[4] A felperes további kereseti kérelme 3 millió forint összegű kártérítés, amiatt, hogy az alperes az 1979. évi 11. tvr. 25. § (1) bekezdés b) pontjában, 36. § (1) bekezdés a) pontjában, illetve 47. § (1) pontjában foglaltakat megsértve helyezte el a felperest, és nem biztosította a jogszabályban meghatározott minimális életteret.

[5] A felperes az 1. sz. keresetlevelében hivatkozott még arra is, hogy Carpal tunnel szindrómában is szenvedett, orvosa B6-vitaminkezelést írt elő, melyről a felperes szerint a bv-intézet tudomással bírt, ám a szükséges gyógykezelést részére nem biztosította.

[6] A felperes 1. sz. keresetlevelében elhelyezési körülményeire is panaszkodott még a tekintetben, hogy napi 1 óra hosszát volt szabad levegőn, 100 négyzetméteren körülbelül harmincan. A dolgozók naponta fürödhettek, de nem mindig volt meleg víz. település a tusolók penészgombásak, koszosak voltak. A tusolók nem voltak egymástól elválasztva, a fürdővíz egyik emberről a másikra fröcsögött. A vécében vécédeszka nem mindig volt. A közeli disznótelep miatt nagyon sok légy volt, és a fogvatartottak által vásárolt szúnyoghálót az őrök nem engedélyezték, azokat eltávolították. A munkavégzés helye pedig (pince) poros és levegőtlen volt.