A Pécsi Ítélőtábla Pf.20095/2018/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 152. §, 247. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 205. §, 228. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 77. §, 203. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Kovács János, Zóka Ferenc

Pécsi Ítélőtábla

Pf.V.20.095/2018/5. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Molnár Beáta ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Burai-Kovács, Perlaki, Stanka, Szikla és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a .... Törvényszék 2018. április 11-én kelt .../22. számú ítélete ellen a felperes által 23. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 53.340 (ötvenháromezer-háromszáznegyven) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 134.000 (százharmincnégyezer) forint fellebbezési illetéket a felperes teljes személyes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint 2008. március 21-én megvásárolt egy Hyundai Accent típusú személygépkocsit a ... Kft.-től, amelyhez az alperes jogelődje, a ... Zrt. (a továbbiakban: alperes) 1.680.000 forint svájci frank alapú kölcsönt nyújtott 96 hónapra azzal, hogy a változó kamatozású, változó futamidejű CHF alapú kölcsön futamideje maximálisan 108 hónapra emelkedhet. A kölcsönszerződést a hitelező nevében és helyette eljárva a ... Kft. képviselője írta alá. Az aláírásra a 2007. január 17-én kelt, a ... Kft. és az alperes között létrejött együttműködési megállapodás és a 2008. március 20-án aláírt egyedi meghatalmazás alapján került sor.

A kölcsönszerződés 6. pontjában a felek rögzítették, hogy a változó kamatozású, CHF alapú, változó futamidejű kölcsön éves induló ügyleti kamatlába 10,26%, a változásának eseteit és módját az üzletszabályzat tartalmazza azzal, hogy a maximális futamidő 108 hónap. A szerződés 7. pontja szerint az adós a kölcsön visszafizetését 96 havi törlesztőrészlet megfizetésével teljesíti, a havonta esedékes törlesztőrészlet összege 25.740 forint. Ez a szerződési pont tartalmazta, hogy a devizaalapú finanszírozás jelentős kockázata abban rejlik, hogy a forint leértékelődése nem csak az esedékes törlesztőrészletek növekedését eredményezheti, de a teljes hátralévő tőketartozást is növeli. Az adós kijelentette, hogy tudatában van a devizaalapú finanszírozás fokozott kockázatának és vállalja ennek következményeit. A 8. pont tartalmazta, hogy az adós köteles megfizetni - egyéb költségek mellett - az árfolyam különbözetet az üzletszabályzat szerint. A 12. pont kimondta, hogy a szerződésben és annak mellékleteiben nem szabályozott kérdésekben a hitelező üzletszabályzata az irányadó, az adós kijelentette, hogy az üzletszabályzatot átvette, megismerte és az abban foglaltakat magára nézve kötelezőnek ismerte el.

Az üzletszabályzat 18.2.2. pontja tartalmazta az árfolyam különbözet számítására vonatkozó képletet. A 18.2.3. pont értelmében változó futamidejű, devizaalapú szerződés esetén az árfolyam különbözet elszámolása a futamidő változását eredményezi. Az árfolyam különbözet az adott törlesztőrészlet tőke, majd kamat tartalmát módosítja. Változó futamidejű szerződések esetén az árfolyam különbözet elszámolását követően a ... a szerződés futamidejét és az utolsó törlesztőrészlet nagyságát úgy módosítja, hogy a törlesztőrészletek összege - az utolsó kivételével - ne változzon és az utolsó törlesztőrészlet összege az induló törlesztőrészlet összegét ne haladja meg. Amennyiben a kamatváltozások következtében a futamidő elérte a maximális futamidőt és az utolsó törlesztőrészlet összege elérte az induló törlesztőrészlet nagyságát, az árfolyam különbözet elszámolása mindaddig a hátralévő törlesztőrészletek változását eredményezi, ameddig a törlesztőrészletek összege az eredeti törlesztőrészlet összege alá nem csökken.

A felperes módosított keresetében elsődlegesen a szerződés létre nem jöttének megállapítását kérte, mivel a kölcsönszerződés mögött olyan befektetési jogviszony húzódik meg, amelyről a felperesnek volt tudomása, ezen túl a felek a devizatartozás tőkeösszegében nem állapodtak meg. Másodlagos keresete a szerződés érvénytelenségének megállapítására és annak jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé nyilvánítására irányult, a jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a felek közötti elszámolás alapján összegszerűen megjelölt kérelme szerint a felperessel szemben fennálló tartozása - a hitelező által nyilvántartott 1.679.134 forinttal szemben - 882.809 forint. A felperes álláspontja szerint a szerződés teljes egészében azért semmis, mert az árfolyamkockázatot a felperesre hárító szerződéses kikötés tisztességtelen. A szerződési feltétel tisztességtelenségét arra alapította, hogy a szerződéskötés során a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján a felperes alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, ezért ennek viselésére nem kötelezhető. Arra is hivatkozott, hogy a kölcsönszerződés jogszerű aláírás hiányában is érvénytelen, illetve azért, mert nem tartalmazza megfelelően az adós által visszafizetendő kölcsönösszeget, a törlesztőrészletek számát, továbbá a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 77.§ (1) bekezdését is megsértették. Kifejtette, hogy a felperes az üzletszabályzatot nem írta alá, nem vette át, azt vele az alperes nem is tárgyalta meg, ezért nem vált a kölcsönszerződés részévé. Kérte a tárgyalás felfüggesztését az Európai Unió Bírósága előtt C-51/17., C-38/17. és C-118/17. szám alatt folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás befejezésig.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés lényeges tartalmi elemeiben a felek megállapodtak, az nem irányult befektetési szolgáltatás nyújtására, ezért a devizaalapú kölcsönszerződés létrejött. A szerződés a kölcsön forintban meghatározott összegét tartalmazta, az írásba foglalt szerződés alapján az így meghatározott kölcsönösszeg devizában kifejezett egyenértéke pontosan kiszámítható volt. Kiemelte, hogy tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, a felperes álláspontjával szemben a szerződés részévé vált üzletszabályzat rendelkezései, különösen a kölcsönszerződés 7. pontja alapján a felperes számára világosnak és érthetőnek kellett lennie az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltételnek.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest 153.960 forint perköltség és az államnak 184.800 forint le nem rótt illeték megfizetésére. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 523.§ (1) és (2) bekezdése szerinti kölcsönszerződést kötöttek, amely fogyasztói szerződésnek és egyben fogyasztási kölcsönszerződésnek minősült. Az 1959. évi Ptk.205.§ (1) és (2) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy a kölcsönszerződés lényeges kérdéseiben, így a kölcsön összegében megállapodtak a felek, a szerződés pontosan tartalmazta a kölcsön összegét forintban, és az annak svájci frankban kifejezett összege a szerződés rendelkezései alapján pontosan kiszámítható volt. Rögzítette, hogy a devizaalapú kölcsön nyújtása során az alperes a felperes számára pénz biztosítását vállalta, a felek egymással befektetési ügyletet nem kötöttek, ezért erre vonatkozó kérdésekben a kölcsönszerződés létrejöttéhez nem kellett megállapodniuk.