BH+ 2015.6.255 I. A szülői felügyelet megszüntetése a szülővel szemben olyan, végső eszköz, amelyet a bíróság akkor alkalmazhat, ha a gyermeket veszélyeztető magatartás enyhébb szankciói nem elégségesek.

II. Ha az egyik házastárs a lakásból a másik tettleges, fenyegető magatartása elöli "kitérésként" költözik el, ez nem tekinthető önkéntesnek, ezért többlethasználati díj iránti igényt érvényesíthet visszatérési szándék hiányában, megoldott lakáshelyzet mellett lakáshasználati jog ellenértéke azonban nem illeti meg [1952. évi IV. tv.88. §, 1952. évi IV. tv.31/C. §, 1959. évi IV. tv. 140. §, 1959. évi IV. tv. 141. §].

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek 1990 augusztusában ismerkedtek meg, ekkor az alperes már a Hit Gyülekezete tagja volt, a felperes szeptemberben csatlakozott hozzá. A peres felek 1992. június 27-én kötöttek házasságot, melyből 1994. szeptember 22-én D., 2005. január 26-án pedig S. utónevű gyermekeik születtek.

A felek az együttélést albérletben kezdték meg, majd V.-ben, az alperes szüleinél éltek. Utolsó közös lakásuk a V., H. u. 30. I. emelet 3. szám alatti ingatlan volt, mely 1/5 részben a felperes, 4/5 részben pedig az alperes tulajdonát képezi. A felperesnek öröklés folytán B.-n az Sz. utcában is van egy ingatlana.

A felek 1998-ban elhagyták a Hit Gyülekezetét, de az alperes néhány hónap múlva visszatért, később folytatta a Gyülekezet által szervezett főiskolai tanulmányait is. A vallási kérdések miatt a házastársak között egyre gyakoribbá váltak a viták, nézeteltérések. A felperes eltávolodott a férjétől, többek között amiatt, hogy az alperes vallási meggyőződése engedi a gyermekek nevelési célzattal történő fenyítését. Az alperes az évek során többször megütötte D. utónevű gyermekét, fakanállal, kézzel, illetve könyvvel is. A bántalmazások számottevő fizikai sérüléseket nem okoztak.

2007. február 4-én az akkor 2 éves S. utónevű gyermek B.-n tartózkodott a nagyszüleinél, ahol az alperes is jelen volt. A kislány szerette volna, hogy az édesapja felvegye, amikor ez nem történt meg, sírni kezdett. Emiatt az alperes 8-10 alkalommal nagy erővel ráütött a fenekére, ami tenyérnyi haematomás sérülést okozott. Olyan eset is előfordult, hogy az alperes - ugyancsak nevelési célzattal - ki akarta tenni a pizsamát viselő kislányt a hideg télben az ajtó elé, ezt azonban a felperes megakadályozta.

A fentiekre tekintettel a bíróság az alperest kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt 2012. szeptember hó 25-én kelt jogerős határozatával halmazati büntetésként 1 év 2 hónapi, 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, megállapítva, hogy a gyermekek fizikai bántalmazása, illetve a szülők közötti veszekedések a gyermekek testi, értelmi, erkölcsi fejlődése szempontjából veszélyeztető magatartásként értékelhetőek.

2007. augusztus 15-én a peres felek szóváltásba keveredtek, majd az alperes két kézzel erőteljesen meglökte a vele szemben álló felperest, aki elveszítette az egyensúlyát, a földre esett és közben beütötte magát, két lábujja eltört. Ezt követően az alperes orron ütötte, melynek következtében megrepedt (eltörött) a felperes orrcsontja és eleredt a vére. A bíróság 2010. október 11-én jogerős ítéletével az alperest súlyos testi sértés bűntette miatt 120 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

2010 januárjában az alperes ismét fejen ütötte D.-t, S.-t pedig a karjánál fogva rángatta. Ekkor a fiúgyermek maga kérte a felperest, hogy költözzenek el otthonról.

2010. január 31-én a felek életközössége megszűnt. A felperes a gyermekekkel együtt albérletbe költözött a közös lakásból és itt élettársi kapcsolatot létesített J. A.-val, akihez már ezt megelőzően is érzelmi kapcsolat fűzte. Utóbb B.-re költöztek, a felperes ingatlanába. Az élettársi kapcsolatból 2011. augusztus 27-én A. utónevű gyermekük született.

A felperes már 2010. február 17-én a bírósághoz fordult és kérte a házasság felbontását, egyező akaratnyilvánítás alapján. Utóbb keresetét módosítva kérte az S. utónevű gyermek nála történő elhelyezését és az alperes szülői felügyeleti jogának megszüntetését. A kapcsolattartást illetően elsődlegesen az alperes ezen jogának megszüntetését, másodlagosan felügyelt kapcsolattartást, harmadlagosan pedig az egy éve állandósult gyakorlat szerinti, minden harmadik vasárnap 10 és 14 óra közötti kapcsolattartás biztosítását kérte. A gyermektartásdíj összegét gyermekenként 50 000-50 000 forintban kérte megállapítani. Igényt tartott továbbá a V., H. utcai lakás kizárólagos használatára, valamint 2010. február 1-jétől kezdődően havi 35 000 forint többlethasználati díjra is. A lakáshasználati joga ellenértékét 5 000 000 forintban kérte meghatározni, amennyiben a bíróság az alperest jogosítaná fel a lakás kizárólagos használatára.

Az alperes ugyancsak kérte a házasság felbontását. Nem ellenezte az S. utónevű gyermek felperesnél történő elhelyezését. A kapcsolattartás szabályozását a kialakult gyakorlatnak megfelelően kérte. Időszakos kapcsolattartás biztosítására is igényt tartott. A tartásdíj összegét a jövőre nézve 26 000-26 000 forintban kérte megállapítani. A felperes kizárólagos lakáshasználatára vonatkozó keresetének elutasítását kérte, figyelemmel arra, hogy a felperes B.-n önálló ingatlannal rendelkezik. A többlethasználati díj iránti felperesi keresetet nem találta alaposnak, mivel a felperes önként költözött el a lakásból. Ellenezte szülői felügyeleti jogának megszüntetését.

Az elsőfokú eljárás időszakában a felek kapcsolata tovább mérgesedett. Az alperes a felperes elköltözését követően a V.-i ingatlanon zárat cserélt, melyhez nem biztosított kulcsot a felperesnek, aki az alperes szerint nem is kívánt élni a lakáshasználati jogával, az ingatlant csak ingóságai tárolására használta. Ezt követően a felperes a lakáson hatósági zárcserét hajtott végre, amiről az alperest nem tájékoztatta kellő időben, így az alperesnek néhány napig a tetőn keresztül kellett a bejutását megoldania, majd az alperes is zárat cserélt. Az ügy kapcsán a felperes birtokvédelmi pert kezdeményezett, melynek eredményeként a bíróság az alperest elmarasztalta.

2010. október 6-án az esti órákban a felperes és az élettársa megjelent a perbeli ingatlanban egy gyermekágy elszállítása céljából. Ekkor veszekedés robbant ki és az alperest a felperes élettársa bántalmazta. Kölcsönös feljelentések alapján büntetőeljárás indult.

Az elmérgesedett helyzetet mérlegelve a perben a bíróság ideiglenes intézkedést hozott. A felek kiskorú gyermekeit a felperesnél helyezte el. Szabályozta az alperes és az S. utónevű gyermek közötti kapcsolattartás rendjét, azzal, hogy a kapcsolattartások alkalmával az alperes nem viheti el S.-t a Hit Gyülekezete rendezvényeire. 2011 novemberétől kötelezte az alperest gyermekenként 26 000 forint gyermektartásdíj megfizetésére. (Ezt megelőzően az alperes 2010 áprilisától havi 20 000-20 000 forint gyermektartásdíjat teljesített a felek megállapodása szerint.)

Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek házasságát felbontotta. A 2005. január 26-án született S. utónevű gyermeket a felperesnél helyezte el. Kötelezte az alperest, hogy fizesse meg a D. és S. utónevű gyermekek tartására 2011. november 1-jétől kezdődően a mindenkori nettó jövedelme 20-20%-át, de legalább 26 000-26 000 forintot, munkáltatói letiltás útján. Úgy rendelkezett, hogy a folyamatos kapcsolattartás keretében az alperes jogosult minden páros hétvégén vasárnap 9 órakor elvinni S.-t a felperes lakásáról és ugyanide köteles visszavinni 18 óráig. Szabályozta az időszakos kapcsolattartás rendjét is. A V., H. u. 30. I. emelet 3. szám alatti lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel. Egyebekben a felperes keresetét elutasította.