BH 1995.4.229 I. A vállalkozó kárának megtérítésénél irányadó szempontok, ha a megrendelő a szerződéstől általános elállási jogát gyakorolva áll el [Ptk. 355. § (4) bek., 395. § (1) bek.].

II. A biztatási kár megtérítésére irányuló követelés elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 6. §].

Az I. r. alperes csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatására alapított, önkormányzati támogatással működő leányvállalat. Pályázat útján elnyert pénzeszközökből, további munkahelyteremtés céljából, injekciós ampullák gyártására kívánt berendezkedni. Ennek érdekében folytatott piackutatásai során a II. r. alperes az 1989. július 14-i levelében akként tájékoztatta az I. r. alperest, hogy a gyártás elkezdése esetén hajlandó tőle évente 80 millió db 2 ml-es barna színű ampullát, egyeztetett szállítási ütemezés szerint megvásárolni, amennyiben azok megfelelnek a minőségi előírásoknak, de nem magasabb áron, mint az országban mástól beszerezhetők. A II. r. alperes közölte az ampullák méreteit és minőségi jellemzőit is. A II. r. alperes vásárlási szándékát 1989. november 30-án megerősítette azzal, hogy 1 ml-es fehér színű ampullákra is igényt tartana, aminek kielégítésére az I. r. alperes lehetőséget látott.

Az I. r. alperes 1989. december 18-án a felperestől 2 db komplett ampullagyártó gépsort és pótalkatrészeit rendelte meg darabonként 6 360 000 Ft-os egységáron akként, hogy az egyik gépsor 1990. III. negyedévben, a másik pedig a IV. negyedévben kerül leszállításra. Az I. r. alperes megrendelése alapján a szerződés 1990. március 29-én létrejött.

Az I. r. alperes sürgette a II. r. alperesnél az ampullákra a szállítási szerződés megkötését. A II. r. alperes előbb az 1990. június 12-i tárgyalásuk során közölte az I. r. alperessel, hogy az ampullákat - az I. r. alperes által is ismerten - a volt Szovjetunióba szállítandó gyógyszerkészítményeihez kívánja felhasználni, azonban a politikai és gazdasági változások miatt ez a piac még bizonytalan, s így konkrét megrendelést az ampullákra még nem tud feladni. Legkorábban 1990. augusztus végén, vagy szeptember elején lesz olyan helyzetben, hogy konkrét üzleti tárgyalásokat folytasson. A II. r. alperes ezt a nyilatkozatát utóbb az 1990. július 10-i telexében is rögzítette.

Az I. r. alperes az 1990. június 29-én az ampullagyártó gépsorok gyártásának felfüggesztését kérte, majd ezt követően 1990. július 10-én előbb azt jelentette be a felperesnek, hogy az egyik gépsorra igényét nem tartja fenn, a másik gépsorra vonatkozóan pedig módosítások végrehajtását javasolta. Csak ezt követően, 1990. július 27-én közölte a felperessel, hogy a bizonytalan gazdasági helyzetre tekintettel az ampullagyártó gépsorokra kötött szerződéstől eláll. A felperes a szerződéstől való elállást tudomásul vette, bejelentette azonban, hogy kártérítésre igényt tart. A felperes eredeti keresetében 1 389 551 Ft és kamatai megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni. Előadta, hogy az I. r. alperes elállása idején az ampullagyártó gépsor egyes elemeit már legyártotta, amelyek más célra nem használhatók fel. Az elsőfokú bíróság felhívására adott 1991. február 15-i nyilatkozatában a felperes a kártérítési igényét részletezte, és keresetét felemelte.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint csak a vétkesen okozott károkért tartozik felelősséggel, márpedig a piaci viszonyok elháríthatatlan változása rajta kívülálló okok következménye. Vitatta az igényelt kártérítés összegszerűségét. Ugyanakkor a II. r. alperessel szemben keresetet nyújtott be, amelyben a Ptk. 6. §-a alapján ugyanolyan összegű kárnak közvetlenül a felperes javára történő megfizetésére való kötelezését kérte, mint amilyen mértékű kártérítést vele szemben a felperes keresete alapján megállapítanak.

A kereseteket az elsőfokú bíróság egyesítette, és azokat a továbbiakban együtt tárgyalta.

A II. r. alperes a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy nem volt szándékában az üzleti ajánlatának megtételekor az I. r. alperest félrevezetni. Az I. r. alperessel folytatott tárgyalásai során minden esetben - korrekt módon - tájékoztatta az I. r. alperest üzleti lehetőségeiről. Az e téren mutatkozó bizonytalanság volt az oka annak, hogy az I. r. alperessel a szerződést nem tudta megkötni.

Az elsőfokú bíróság a felperesnél a szerződéstől való elállás folytán keletkezett kár mértékére vonatkozóan szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvélemény szerint az I. r. alperes elállásával kapcsolatban - 60,6% fedezeti összeget és hasznot is magában foglalóan - 1 410 147 Ft értékű géprészek és alkatrészek készültek el, amelyek - más célú felhasználási lehetőség hiányában - hulladéknak minősíthetők. A hulladék értéke 20 000 Ft. A felperes ugyan kárként jelölt meg 8 db 432 904 Ft értékű hőfokszabályozó műszert is, ez azonban általánosan használatos kereskedelmi áru, amit a felperes több száz darabos tételben épít be termékeibe, s így az ezzel kapcsolatos beszerzés kárnak nem tekinthető.

A felperes a követelését - a szakvélemény ismeretében - 1 390 147 Ft összegre szállította le.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. alperest 1 390 147 Ft és ennek 1990. július 27. napjától számított évi 20% kamata, valamint 140 000 Ft perköltség felperes részére, a II. r. alperes javára pedig 10 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá az I. r. alperest, hogy 71406 Ft feljegyzett illetéket a magyar államnak fizessen meg. Az I. r. alperesnek a II. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelme felől ugyanakkor nem rendelkezett. Ítéletének indokolása szerint, a felek között a kártérítési igény jogalapja tekintetében vita nem volt, hanem csak az I. r. alperes vitatta annak összegszerűségét. A beszerzett szakvélemény a kár összegét 1 410 147 Ft-ban határozta meg, amelyből azonban - tekintve, hogy a hulladékot az I. r. alperes átvenni nem kívánta - 20 000 Ft hulladékérték levonásra kerül, s így a felperes megítélhető kára 1 390 147 Ft-ban volt megállapítható. Az I. r. alperesnek a szakvélemény megalapozatlanságára irányuló kifogását nem fogadta el. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában utalt a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdésére azzal kapcsolatban, hogy a megrendelő által fizetendő kártérítés objektív jellegű, s így közömbös az a körülmény, a megrendelő milyen okok miatt állt el a szerződéstől. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdését arra nézve hívta fel, hogy a felperes kárkövetelésében az elmaradt hasznát is jogosan igényli. Az elsőfokú ítélet szerint a felperes kárenyhítési kötelezettségének is eleget tett, mert az ampullagyártó gépsorokhoz beszerzett 8 db hőfokszabályozó műszer ellenértékét - a szakvélemény ismeretében - már nem érvényesítette.

Az I. r. és a II. r. alperesek jogviszonyát illetően megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felek között szerződés nem jött létre. A Ptk. 6. §-a a kártérítési felelősség megállapítását ilyen esetben is lehetővé teszi ugyan, azonban a rendelkezés alkalmazásának feltételei az adott esetben nem voltak meg. A II. r. alperes valóban egyértelműen közölte szerződéskötési szándékát, a konkrét szerződést azonban azért nem tudta megkötni, mert a szovjet piac összeomlott, és még nem alakultak ki azok a feltételek, amelyek mellett az adott szerződés megköthető lett volna. Erről az I. r. alperesnek is tudomása volt. Ettől eltekintve az I. r. alperes saját érdekében és abból kiindulva rendelte meg a felperestől a gépsorokat, hogy központi támogatást kíván megpályázni. A Ptk. 6. §-a alkalmazásának feltételei egyébként amiatt sincsenek meg, mert az I. r. alperes önként, saját elhatározása alapján állt el a szerződéstől, tehát kára nem önhibáján kívül keletkezett.