A Miskolci Törvényszék Bf.273/2017/9. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 74. §, 348. §, 351. §, 371. §, 372. §] Bírók: Páricsiné dr. Nagy Ágnes, Répássy Árpádné dr. Németh Laura, Spisák Sándor

Kapcsolódó határozatok:

Tiszaújvárosi Járásbíróság B.51/2016/23., Miskolci Törvényszék Bf.273/2017/8., *Miskolci Törvényszék Bf.273/2017/9.*, Kúria Bfv.1561/2018/8. (BH 2019.8.216), 3357/2019. (XII. 16.) AB határozat

***********

Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság

7.Bf.273/2017/8. szám

A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság Miskolcon, a 2017. évi szeptember hó 25. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2017. évi október hó 06. napján kihirdette a következő

ítéletet:

A rágalmazás vétsége miatt I.rendű vádlott neve és társa ellen indult büntetőügyben a Tiszaújvárosi Járásbíróság 2017. február hó 27. napján kelt 4.B.51/2016/23. számú ítéletét megváltoztatja.

A bűnügyi költséggel kapcsolatos elsőfokú ítéleti rendelkezésből mellőzi I.rendű vádlott neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlottakat érintő 40.000.- (negyvenezer) forint összegű ügyvéd részére egyetemlegesen fizetendő ügyvédi munkadíjra történő kötelezésüket.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú ítéletet.

I n d o k o l á s

A Tiszaújvárosi Járásbíróság a rendelkező részben megjelölt ítéletében I.rendű vádlott neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban Btk.) 226. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b./ pontja szerinti társtettesként elkövetett rágalmazás vétségében.

Ezért I.rendű vádlott neve I. r. vádlottat 2 év, II.rendű vádlott neve II. r. vádlottat 1 év próbára bocsátásra ítélte.

Az eljárás során felmerült 101.560.- forint bűnügyi költségből egyetemleges megfizetésére kötelezte a vádlottakat 11.560.- forintnak az állam javára, 90.000.- forintnak magánvádló magánvádló és 40.000.- forintnak a magánvádló jogi képviselője részére.

&&&&&

Az ítélet ellen a tárgyaláson I.rendű vádlott neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlottak és meghatalmazott védőjük felmentés, míg a nyilatkozattételre nyitva álló határidőn belül a magánvádló jogi képviselője a vádlottak terhére súlyosbítás végett jelentettek be fellebbezést.

A magánvádló jogi képviselőjének fellebbezése szerint a járásbíróság eltúlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülmények között az időmúlás objektív tényének. Ezzel szemben nem kellő súllyal vette figyelembe a súlyosító körülményeket, így a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodott voltát, azt a tényt, hogy az újságíró foglalkozású I. r. vádlottól fokozottan elvárható a nyilvánosság objektív, ferdítés és valótlanság nélküli informálása, mert a médiának a közvélemény és közhangulat informálásában jelentős szerepe van. II.rendű vádlott neve II. r. vádlott esetében nem vette figyelembe, hogy a jogász végzettségű, jogvédő szervezetnél dolgozó vádlottnak különösen tisztában kell lennie azzal, hogy a valótlan, megalapozatlan állítások mennyire negatívan befolyásolják nem csak a magánszemély életminőségét, hanem a vele összeköthető foglalkozás és szakmai feladatok ellátásának társadalmi megítélését. Ezért intézkedés helyett büntetés kiszabását indítványozta.

&&&&&

A törvényszék a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban Be.) 361-362.§. értelmében a I.rendű vádlott neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlottak és meghatalmazott védőjük, valamint a magánvádló jogi képviselője által bejelentett fellebbezéseket nyilvános ülésen bírálta el, melyen szabályszerű idézésre I.rendű vádlott neve I. r. vádlott megjelent, míg II.rendű vádlott neve II. r. vádlott nem jelent meg. Szabályszerű értesítésre megjelent azonban közös meghatalmazott védőjük, a magánvádló és a jogi képviselője.

I.rendű vádlott neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlottak meghatalmazott védője perbeszédében a bűncselekmény hiányában történő felmentés érdekében bejelentett fellebbezését változatlanul fenntartotta. Álláspontja szerint a sérelmezett újságcikk tartalma egy rendszer szintű problémára kívánta felhívni a közönség figyelmét, nem a községi védőnő tevékenységére, amellyel csak néhány sor foglalkozott. Az újságcikk elsődlegesen nem a községi védőnő tevékenységével foglalkozott, bár rá vonatkozó kijelentéseket tartalmazott.

Megítélése szerint az ítélet 2./ oldal olyan részeket is felsorol, amiket ténylegesen nem kifogásol a magánvádló. Az indokolási kötelezettségének hiányosan tett eleget az elsőfokú bíróság, mert nehéz megállapítani, hogy kinek a nyilatkozatát fogadja el az elsőfokú bíróság és kiét veti el. A jogi következtetések körében hiányos az ítélet abban a körben, hogy mi minősül tényállításnak és mi vélemény nyilvánításnak. Az ítélet túl lépett ezen kijelentve, hogy a cikk kifogásolt részei tényállítások, ténylegesen azonban a tényállítás és az értékítélet közötti jogi különbséget nem indokolta meg.

Részben ellentmondásosnak és hiányosnak tartja az ítéletet abban a körben, hogy közfeladatot ellátó személy esetében milyen szempontokat kell figyelembe venni, mely körülmények a másodfokú eljárás során kiküszöbölhetőek és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával meghozható a helyes döntés.

Kiemelte a védő, hogy fellebbezése a helytelen jogi következtetéseket támadja. A legfontosabb kérdés, hogy magánvádló által kifogásolt kijelentések tényállásának vagy értékítéletnek minősülnek-e, továbbá nem tartalmaz releváns magyarázatot az elsőfokú ítélet a körben, hogy mi a törvényes feltétele a szólásszabadság korlátozásának, hogy működnek az alapjogok egymás viszonylatában. A cikk megjelenését követően jogszabályi változtatásra került sor. A magánvádló az egész eljárás során arra hivatkozott, hogy ez a cikk személyében támadta, vele kapcsolatban fogalmazott meg valótlan állításokat és ezt sérelmezi. Az a kérdés, hogy egy adott településen egy védőnő a tevékenységét hogyan fejti ki és milyen számban került sor a gyermekek kiemelésére a családból, ez a helyi közügyek körébe tartozik. Az a kijelentés, hogy a helyi közösség retteg a védőnőtől, aki ellenségesen áll hozzájuk, ez egyértelmű értékítélet, nem pedig tényállítás.

A védő perbeszédében felhívta a figyelmet az Alkotmánybíróság 36/1994. számú, és a 13/2014. számú határozataira.

Az elsőfokú eljárás során csatoltak különböző iratokat, amikből azt lehetett állapítani, hogy ilyen jellegű intézkedésekre - családból való kiemelésre - kirívóan magas számban került sor község-ben, mint bárhol máshol a környéken. Álláspontja szerint sosem állította a cikk, sem a vádlottak, hogy kizárólag a védőnőn múlna ez, a cikkből is kiderült, hogy a védőnő jelzései alapján hozza a gyámügy a határozatát, de nem gondolja, hogy ne lehetne kritika tárgyává tenni a védőnő tevékenységét és ne lehetne leírni, hogy igenis van félelem az emberekben és ne lehetne megfogalmazni ezzel kapcsolatos állításokat egy újságcikkben. Adat van rá, hogy vannak községi családok, akik azért költöztek el más települése, hogy kikerüljenek a védőnő hatásköréből. A védelmi álláspont szerint annak a közzététele, hogy a helyi védőnő tevékenységét ellenségesnek tartják, és hogy emiatt alakult ki félelem, ez egyértelmű értékítéletnek minősül, a vélemény nyilvánításnak a szabadsága pedig meg is követeli a közügyek szabad megvitatásának a jogát. Emiatt a bűncselekmény törvényi tényállási elemei nem állapíthatók, meg így bűnösség megállapítására sem kerülhet sor. A magánvádló fellebbezésére reagálva kifejtette, hogy az újságírónak nem feladata, hogy egyenként a gyámhivatalokat körbe telefonálja, a magánvádló pedig nem kívánt nyilatkozni. Súlyosító körülményként értékelte a járásbíróság, hogy a cikk alkalmas volt a gyermekvédelmi feladatok működésével kapcsolatos tevékenység meggyengítésére, de ez nem állapítható meg, mert a cikk kifejezetten egy problémára fókuszált és nincs adat arra, hogy bárkit ilyen sérelem ért volna.