BH 2001.1.11 A társtettesként, nyereségvágyból elkövetett emberölés, illetőleg a halált okozó testi sértés és rablás bűntettének elhatárolása szempontjából az ítéleti tényállás megalapozatlanságát eredményezi, ha az elsőfokú bíróság a sértett halála bekövetkezésének az okait az igazságügyi orvos szakértőnek a tárgyaláson való meghallgatása útján kellően nem deríti fel, és így a vádlottak elkövetési magatartása tisztázottságának a hiányában nem lehet határozott jogi következtetést levonni arra nézve, hogy az elkövetők szándéka a sértett életének a kioltására avagy csupán testi sértés előidézésére irányult-e [Be. 239. § (2) bek. a) pont, 261. § (1) bek., 262. § (1) bek., Btk. 166. § (2) bek. b) pont, 170. § (5) bek. 2. ford., 321. § (1) bek.].

A megyei bíróság az 1999. március 17-én meghozott ítéletével az I. r. vádlottat társtettesként elkövetett halált okozó testi sértés bűntette, társtettesként elkövetett rablás bűntette, rablás bűntettének kísérlete és súlyos testi sértés bűntette miatt halmazati büntetésül 5 év börtönbüntetésre és 7 évre a közügyektől eltiltásra; a II.r. vádlottat társtettesként elkövetett, halált okozó testi sértés bűntette és társtettesként elkövetett rablás bűntette miatt halmazati büntetésül 3 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlottak 1998. február 20-án éjszaka pénz és értékek eltulajdonításának céljával az ablakot betörve bemásztak az egyedül élő 88 éves B. T.-né házába. A zajra felriadt és sikoltozó asszonyt az I. r. vádlott megpróbálta lefogni. A sértett védekezett, közöttük dulakodás keletkezett, mire a II. r. vádlott négy közepes erejű ökölütést mért a sértett fejére. Dulakodás közben a sértett hanyatt fekvő helyzetben a földre került, az I. r. vádlott összekötözte a kezeit, és hogy elnémítsa, egy nagyméretű párnát tett a sértett fejére, de vigyázott arra, hogy a párna az orrnyílást ne zárja el. A II. r. vádlott ezalatt kutatást végzett, és mivel pénzt vagy értéket nem talált, szerepet cseréltek: a II. r. vádlott tartotta a párnát a sértett fején, és az I. r. vádlott folytatta a kutatást. 1900 forintot talált egy táskában, azt magához vette, azután látva, hogy a sértett eszméletlen, elmenekültek.

A cselekmény során a sértett a porcos orrváz darabos törését, kétoldali sorozat-bordatörést, a nyelvcsont bal oldali szárának bevérzését, a pajzsporc jobb oldali nagyszarvának a törését szenvedte el, ezenkívül bevérzések, hámhorzsolások és hámfosztások keletkeztek a fején, a mellkasának elülső felszínén és a csuklóinál. A sérülések a nyak megfogásától, ütésektől, a csuklók megkötözésétől, a földre zuhanástól és általában a dulakodástól jöttek létre. A sértett a földre kerülése után kb. 5 perc múlva meghalt, a halálát vérbelehelés miatt előállt heveny fulladás okozta, amelyhez a száj elzárása is hozzájárult.

Az I. r. vádlott a következő éjszaka egyedül követett el bűncselekményt. Egy 30 cm hosszú vasvésővel felszerelkezve lopás céljából az egyedül élő T. V. sértett házához ment, és amikor a sértett a kutyaugatásra felébredve a házból kilépett, a vésővel közepes erővel fejbe ütötte, azután dulakodás közben az ütést még háromszor megismételte, de mivel a sértett ellenállása nem tört meg, az I. r. vádlott elmenekült a helyszínről. A sértett által elszenvedett sérülés gyógytartama 8 napot meghaladó tartamú volt.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, a cselekmény jogi minősítése megváltoztatása, az előre kitervelt emberölés megállapítása és súlyosabb büntetések kiszabása végett.

A legfőbb ügyész a fellebbezést módosítva tartotta fenn, és az ítélet megalapozatlanság okából való hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet felülvizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy az ítélet megalapozatlanság és eljárási szabálysértések miatt nem alkalmas az érdemi felülbírálatra.

Az elsőfokú bíróság a B. T.-né sértett házában történt eseményeket - amelyek a sértett halálához vezettek - nem derítette fel kellően, a tényállás hiányos, téves ténybeli következtetéssel állapított meg lényeges tényeket, és az idevonatkozó indokolás jelentős része nem felel meg a törvényes indokolás követelményeinek, azaz a logika és az ésszerű gondolkodás szabályainak.

A bíróság az ítélet tényállást leíró részében a sértett sérüléseit, közöttük a kétoldali bordatöréseket felsorolva azt állapította meg, hogy a sértett ezeket a nyak megfogásától, a csuklótájék megkötözésétől, ütésektől, a földre zuhanástól és általában a dulakodástól szenvedte el. Az indokolás a bordatörésekről még annyit állapít meg, hogy azok legvalószínűbben a sértett földre esésétől, esetleg attól keletkeztek, hogy az I. r. vádlott dulakodás közben a sértettre ráesett. A bordatörésekre vonatkozó tényállás részletesebb felderítése - bár erre lehetőség lett volna - elmaradt.

Az orvos szakértői vélemény szerint "a sorozatbordatörés kialakulhatott egy időben, többrendbeli közepes-nagy erejű tompaerő behatásokra. Ezek a sérülések felvetik, hogy itt szerepet játszhatott a mellkas megtaposása vagy a mellkast ért közepes-nagy erőbehatás egyéb formája".

A vádlottak vallomásai szerint a sértett mellkasát ütés nem érte; a II. r. vádlott vallomása szerint az I. r. vádlott rátérdelt a földön fekvő sértett mellkasára. Az I. r. vádlott ezt tagadta, a vallomásai szerint a törések attól keletkezhettek, hogy az ágyról leesett a földre, más vallomás szerint attól, hogy ő a sértettel együtt elzuhant, és közben a könyökével a mellkasát megnyomta.

Ilyen adatok ismeretében indokolt lett volna az orvos szakértőket meghallgatni arról, hogy tekintettel a mindkét oldalon bekövetkezett törésekre, létrejöhettek-e azok az I. r. vádlott által elmondott módokon, s az adott helyszínen létrejöhettek-e sérülés okozására irányuló emberi magatartás nélkül, a bíróság azonban az orvos szakértőket - az erre irányuló indítvány ellenére - nem hallgatta meg. Az orvos szakértők válaszai határozottabb tényállás megállapítását tehették volna lehetővé, ezenkívül támpontokat adhattak volna a vádlottak szavahihetőségének és a vallomásaik bizonyító erejének megítéléséhez.

A tényállás e körben hiányos is, mivel nem tartalmaz határozott formában olyan ténymegállapítást, amelynek alapján megítélhető lenne, hogy terheli-e a vádlottakat büntetőjogi felelősség a sértett bordatörései miatt. A bordatörések okozása is része volt a vádnak, függetlenül attól, hogy nem minősül külön bűncselekménynek, ezért a felelősség megítéléséhez szükséges tényeket a tényállásnak tartalmaznia kellett volna.

Az ítélet indokolásának a bordatörésekről szóló része azt is tartalmazza, hogy az ügyész a perbeszédében "a vádat akként módosította, hogy a mellkasra történt térdeléstől keletkezett sérülést nem tartotta fenn a vádban". Ez a megállapítás arra utal, hogy a bíróság szerint a vádhoz kötöttség miatt a bordatörések létrejöttének körülményit a bíróság nem vizsgálhatta. A vád módosításáról tett megállapítás azonban ellentétes az iratok tartalmával. A tárgyalási jegyzőkönyv azt tartalmazza, hogy az ügyész nyilatkozata szerint a sértett sérülései fojtogatástól, ütésektől és a csuklótájék összekötözésétől keletkeztek, és azt, hogy a mellkasra történő térdeléstől keletkezett sérülés, a továbbiakban nem tartja fenn; nem bizonyítható, hogy ez a sérülés mindenféleképpen mellkasra történő térdeléstől keletkezett. Az ügyész nyilatkozatának a lényege a jegyzőkönyv szerint tehát az, hogy álláspontja szerint a bordatöréseket is a vádlottak okozták, csak nem rátérdeléssel, hanem a felsorolt egyéb módokon. Az ügyész ekként nem rekesztette ki a vádból a bordatörések okozását, ezért a bíróság azon kötelezettségén, hogy a bordatörések keletkezésének körülményeit felderítse, az ügyész nyilatkozata nem változtatott.