BH 1990.6.222 A szerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára alapított megtámadása esetében a kikötött teljes vállalkozói díjat, nem pedig annak egyes elemeit kell a másik fél által nyújtott szolgáltatás értékéhez viszonyítani [Ptk. 201. § (2) bek., PK 267. sz.].

A felperes az 1987. július 2-án kötött szerződésben vállalkozott dexion-salgó típusú állványzat összeszerelésére. A felek a szabadáras szerződésben 166 406 Ft összegű átalánydíjban állapodtak meg. A felperes a helyszíni szerelési munkát 1987. augusztus 11-én megkezdte, 1987. augusztus 14-én mennyiségi és minőségi kifogás nélkül átadta. A felperes a számláját a fel nem használt anyag értékével csökkentve 147 762 Ft összegben nyújtotta be az alperesnek. Az alperes 110 000 Ft-ot meghaladóan - a munkadíj összegét vitatva - megtagadta a számla kiegyenlítését.

A felperes keresetében 37 762 Ft és kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségét teljesítette, és ezért az alperes a szerződésben megállapított átalányár alapján teljes egészében köteles megfizetni a számlát. Az alperes a kereset elutasítását kérte a szolgáltatás-ellenszolgáltatás aránytalanságára hivatkozva. A védekezése szerint a felperes irreálisan magas szerelési díjat számított fel.

Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő a szerelési díjat 53 032 Ft-ban tartotta jogosnak. Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között nincs aránytalanság, és a felek szabadár alapján számított átalánydíjas megállapodását tekintette irányadónak. A felek a piaci viszonyok figyelembevételével érdekeiket mérlegelve szabadon állapodtak meg a becsléseket, kockázati elemeket tartalmazó átalányárban. Ezért az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 37 762 Ft, valamint ennek 1987. augusztus 27-től járó évi 20 %-os kamatának, továbbá 7261 Ft illetékköltség és 11 101 Ft szakértői költség megfizetésére.

Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetét 7410 Ft-ot meghaladó összegben elutasítani. A felperes által felszámított anyagérték helyességét nem vitatta. Álláspontja szerint a munkadíjjal kapcsolatban viszont a felperes túlzottan magas összeget jelölt meg. A műszaki szakértői véleményben megjelölt óraszám szükséglet alapján megállapított munkadíjat elfogadva, elismerte a felperes kereseti követeléséből 7410 Ft összeg megalapozottságát. Ennek alapján a felperest csupán 43 027 Ft munkadíj illetné meg, szemben az általa felszámított 73 379 Ft-tal. Ezért álláspontja szerint a szabadáras szerződés esetén is fennáll a feltűnő aránytalanság.

A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.