3015/2016. (I. 25.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a mentésről szóló 5/2006. (II. 7.) EüM rendelet 11. § (4) bekezdés b), c), d), és f) pontjai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő egészségügyi mentő tevékenységet folytató gazdasági társaságok (a továbbiakban: indítványozók) - jogi képviselőjük útján - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján 2015. szeptember 29-én alkotmányjogi panaszt nyújtottak be, amelyben a mentésről szóló 5/2006. (II. 7.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüM. r.) 11. § (4) bekezdés b), c), d) és f) pontjai alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.

[2] Az indítványozók előadták, hogy fő tevékenységi körük "egyéb humán egészségügyi ellátás", amelynek keretében mentőszolgálatként az elmúlt több mint tíz év során rendszeresen láttak el rendezvénybiztosítási feladatokat. Az EüM. r. módosítása kiszorítja őket a piacról, mivel a támadott jogszabályi rendelkezések állami monopóliumot hoznak létre az Országos Mentőszolgálat javára. Ez alapján a jövőben az Országos Mentőszolgálat kizárólagos feladata az európai vagy nemzetközi sportrendezvények, az autómotor-, illetve lovassport-rendezvények, az egyidejűleg több helyszínen megvalósuló szabadtéri rendezvények, valamint az előre láthatóan tíz ezer fő egyidejű részvételét meghaladó szabadtéri rendezvények egészségügyi biztosítása.

[3] Az indítványozók előadása szerint a rendezvénybiztosítási piacon az EüM. r. hatálybalépéséig szabadpiaci verseny érvényesült, a piacra lépéshez szükséges engedély megszerzéséhez pedig komoly szakmai és technikai feltételeknek kellett megfelelni. Álláspontjuk szerint az új szabályozás sérti az Alaptörvény XII. cikke szerinti vállalkozáshoz való jogukat, valamint az M) cikk (1) bekezdésében deklarált vállalkozás szabadságát, mivel az állam ex lege elvonja a vállalkozás lehetőségét. Ráadásul az új piaci szereplő tulajdonosa maga az állam, ezért a kifogásolt szabályozás felveti az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésében foglalt erőfölénnyel való visszaéléssel szembeni fellépés alaptörvényi kötelezettségét, mivel véleményük szerint jelen esetben az állam mint tulajdonos jogalkotás útján biztosított kizárólagosságot a társaságnak.

[4] Az indítványozók szerint az EüM. r. támadott rendelkezései sértik továbbá az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt szükségesség és arányosság mércéjét, a kizárt vállalkozások tekintetében az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében garantált diszkrimináció tilalmának elvét, az Alaptörvény 38. cikk (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel pedig az Alaptörvény T) cikk (2) és (4) bekezdését is, mivel az indítványozók meglátása szerint a miniszteri rendelet kifogásolt szakaszai sarkalatos törvényben szabályozandó területre vonatkoznak.

[5] Az "Alaptörvényben biztosított jogokra" vonatkozó főtitkári tájékoztatásra tekintettel az indítványozók 2015. november 12-én küldték meg alkotmányjogi panaszuk kiegészítését, amely alapján indítványukat az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésének, valamint a XV. cikk (1) bekezdésének sérelmére alapozták.

[6] 2. Az Abtv. 56. § értelmében az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. A tanács vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt formai és tartalmi feltételeit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

[7] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság eljárása akkor kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.

[8] Jelen ügyben az indítványozó az alkotmányjogi panaszt személyesen nyújtotta be 2015. szeptember 29-én. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt állapította meg, hogy a panasszal támadott jogszabályi rendelkezés külön további egyedi jogalkalmazói döntés közbejötte nélkül hatályosult az indítványozóval szemben az EüM. r. módosításának hatályba lépése napján, 2015. március 31-én. Ez alapján megállapítható, hogy az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz benyújtására az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján rendelkezésre álló 180 napos határidő szeptember 28-án lejárt.

[9] Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt, mivel az indítvány elkésettnek minősül, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja és (4) bekezdése alapján visszautasította.

Budapest, 2016. január 19.

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2985/2015.