3368/2017. (XII. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.II.22.108/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó 2017. március 23-án alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amit az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására 2017. június 29-én kiegészített.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé, amelyben a Kúria Pfv.II.22.108/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[3] A panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint az indítványozó és korábbi férje házasságát a Mohácsi Városi Bíróság 4.P.20.544/2011/9. számú határozatával felbontotta, jóváhagyva a felek közös megegyezését, amelyben a kapcsolatukból 2008-ban született gyermek a szülői felügyeleti jogok közös gyakorlása mellett az indítványozó nevelésébe és gondozásába került.
[4] A felek viszonya a válást követően tovább romlott, az indítványozó keresetet indított a közös szülői felügyeleti jog megszüntetése iránt.
[5] Az első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.P.100.432/2015/40. számú ítéletével a felek közös szülői felügyeleti jogát megszüntette és a szülői felügyeleti jogok gyakorlására az édesapát jogosította fel, továbbá rendelkezett a kapcsolattartás szabályairól és gyermektartásdíj fizetésére kötelezte az indítványozót.
[6] Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Törvényszék 54.Pf.631.875/2016/5. számú ítéletével az elsőfokú döntést helybenhagyta.
[7] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amit a Kúria hivatalból elutasított. Végzése indoklásában rámutatott, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (3) bekezdés c) pontja alapján a jogerős ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[8] A Pp. ezen pontja úgy rendelkezik, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, megváltoztatása, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése, elhelyezésének a megváltoztatása, továbbá a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti ügyekben nincs helye felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta.
[9] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában kizárólag a Kúria Pfv.II.22.108/2016/2. számú végzését támadta. Indítványában arra hivatkozott, hogy egyrészt a bíróság a gyermekelhelyezés megváltoztatását szankcióként alkalmazta, megsértve ezzel az Alaptörvény VI. cikkét, XVI. cikk (1)-(2) bekezdéseit és a XXVIII. cikk (1) bekezdését; másrészt a Kúria azáltal, hogy a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatát elutasította, megsértette az indítványozó jogorvoslathoz való jogát.
[10] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását, a befogadás formai és tartalmi feltételeinek meglétét vizsgálta meg. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz formai és tartalmi vizsgálatát az Abtv. 27. §-a, 29-31. §-ai és az 52. § (1) és (1b) bekezdése alapján végezte el.
[11] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét és a sérelmezett bírói döntést, és kifejezetten kérte annak megsemmisítését. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtására vonatkozó jogosultságát igazolta.
[12] Az Abtv. 27. §-ának a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[13] Az Alkotmánybíróság a 3269/2016. (XII. 20.) AB végzésben akként foglalt állást, hogy "a Kúria mint felülvizsgálati bíróság [...] az indítványozó felülvizsgálati kérelmét - törvénybe foglalt kizáró ok fennállása alapján - hivatalból elutasító végzése nem minősül sem az ügy érdemében hozott döntésnek, sem pedig a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárást érdemben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság [...] végzése zárta le. [...] Az indítványozó a jogerős végzés ellen törvényes határidőn belül alkotmányjogi panaszt nem terjesztett elő. Az, hogy az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jog sérelme kapcsán - egyebek mellett - az eljárás egészét illető törvényességi kifogásokat is tett, a Kúria érdemi elbírálást nem tartalmazó végzésének alkotmányossági vizsgálatát nem alapozza meg" (Indokolás [17]).
[14] Annak okán, hogy a Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontja törvénybe foglalt kizáró okát képezi a Kúria felülvizsgálati eljárásának, a jelen ügyben az Abtv. 27. §-a értelmében a Kúria Pfv.II.22.108/2016/2. számú, a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 271. § (3) bekezdésének c) pontja alapján hivatalból elutasító végzése nem minősül az ügy érdemében hozott döntésnek vagy a bírósági eljárást befejező döntésnek.
[15] A felülvizsgálati kérelmet egy törvénybe foglalt kizáró ok miatt hivatalból elutasító kúriai végzés tehát nem támadható meg az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasszal.
[16] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék 54.Pf.631.875/2016/5. számú ítélete minősül az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, a bírósági eljárást érdemben lezáró, eljárást befejező döntésnek, amely ellen az indítványozó nem terjesztett elő alkotmányjogi panaszt (hasonlóan döntött az Alkotmánybíróság a 3051/2017. (III. 20.) AB végzésben, lásd Indokolás [17], illetve legutóbb a 3211/2017. (IX. 13.) AB végzésben, lásd Indokolás [9]).
[17] Az Alkotmánybíróság - a fenti megállapítás mellett - szükségesnek tartja leszögezni, hogy az indítványt vagy kérelmet jogszabályban foglalt kizáró ok alapján elutasító bírósági döntés érdemi alkotmánybírósági vizsgálatát az Abtv. 27. § szerinti eljárásban abban az esetben megalapozhatja az alkotmányjogi panasz, ha az indítványozó kifejezetten az elutasító döntés alapjául szolgáló kizáró oknak a bíróság általi - Alaptörvényben biztosított jogát sértő - értelmezését kifogásolja. Jelen esetben azonban az indítványozó nem ezt kifogásolta, indokolásában a Fővárosi Törvényszék ítéletét illető kritikáját fogalmazta meg.
[18] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2017. december 12.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/762/2017.