BH 2000.5.189 Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása indokolt azzal az elkövetővel szemben, aki az ő és a sértett, valamint a sértett és üzlettársa közti bizalmi viszony kihasználásával a sértett életének pisztolylövésekkel történt kioltásával szerzi meg a páncélszekrényben levő különösen nagy értékű pénzt [Btk. 83. §, 166. § (2) bek. b) pont, 263/A. § (1) bek. a) pont].

Az elsőfokú bíróság az 1998. október 13. napján kelt ítéletével az I. r. vádlottat nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette és lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette miatt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 20 évben határozta meg.

A II. r. vádlottat különösen nagy értékre, bűnsegédként elkövetett rablás bűntette és lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette miatt halmazati büntetésül 5 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. vádlott az érettségi vizsga után a Számítástechnikai Főiskolán 2 évet végzett. 1996 óta fallabdaoktatóként tevékenykedett, jövedelme havi 60.000 forint volt. Nőtlen, gyermektelen, vagyontalan. Büntetve volt: mint fiatalkorút a bíróság 1993. június 4-én jogerőre emelkedett ítéletével bűnszövetségben, üzletszerűen, társtettesként elkövetett lopás bűntette és további 3 rb. lopás bűntette miatt 1 év 2 hónapi - 3 évi próbaidőre felfüggesztett -, a fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A vádlott 1996. december 4-től 1997. március 7-ig Ausztriában, Salzburgban kiadatási letartóztatásban volt, azóta a jelen ügyben van fogva tartásban.

A II. r. vádlott is érettségizett, majd 1996 őszétől vendéglátó-ipari iskolába és számítógépes tanfolyamra járt, ezeket azonban nem végezte el. Szakképzettsége nincs, nőtlen, gyermektelen, szüleivel élt együtt. Büntetlen előéletű.

Egyik vádlott sem kóros elmeállapotú, bár mindketten pszichopátiás személyiségszerkezetűek, mely azonban meg sem közelíti a kóros elmeállapot szintjét.

A II. r. vádlott 1996 nyarán egy ismeretlen személytől kb. 70.000 forintért egy 6,35 mm-es kaliberű Browning típusú pisztolyt vásárolt hangtompítóval, a fegyver markolatában teli tárral, valamint egy doboz lőszerrel. Később a lőfegyvert az I. r. vádlott elkérte tőle a tartozékaival együtt, és ő át is adta.

A vádlottak baráti kapcsolatban álltak, egy gimnáziumba jártak, mindketten rendszeresen fallabdáztak.

M. R. M. az A. Kft. résztulajdonosa és ügyvezetője volt. Közösen használták irodahelyiségként a házat a sértettel. Közös széfben, de külön-külön tartották a pénzüket, illetve a cégeik pénzét. Mindkettőjüknek kulcsa volt a páncélszekrényhez, amely kóddal nyílt, és nem kellett a két személy együttes jelenléte a kinyitáshoz.

Az A. Kft. használtruha- és cipő-nagykereskedéssel foglalkozott, míg a sértett cége emellett ingatlan-adásvétellel is.

Az I. r. vádlott rendszeresen bejárt a céghez, tudta, hogy jól megy az üzlet, többször látta nyitva a belső helyiségben levő széfet. A sporton kívül az I. r. vádlott ebédelni is eljárt a sértettel. Az I. r. vádlott a II. r. vádlottnak is elmesélte, hogy sporttársai milyen tevékenységgel foglalkoznak, nagyságrendileg mennyi az üzleti forgalmuk.

1996. október közepén az I. r. vádlott telefonon felhívta M. R. M.-et és megkérte, engedélyezze, hogy a cégek széfjében elhelyezhessen egy dobozt aranyakkal. Az ügyvezető először vonakodott, de amikor 1996. október 15-én dél körül az I. r. vádlott beállított az irodába, hozzájárult ahhoz, hogy egy lezárt könnyű faládikát berakjon a széfbe. Abban állapodtak meg, hogy ha az I. r. vádlott néhány nap múlva jön a dobozért, akkor vagy ő, vagy a sértett adja azt vissza.

Egy-két nap múlva az I. r. vádlott felhívta M. R. M.-et mobiltelefonon, és közölte, hogy elmenne a dobozért és elvinné azt. M. R. M. közölte, hogy aznap nincsenek nyitva, mert arab vallási ünnep van, de telefonon felhívja a sértettet, hátha ő bemegy az irodába. Nem közölte a sértettel, hogy ki jönne a dobozért, csak azt, hogy az, aki hozta. Ezen a napon azonban az I. r. vádlott nem ment el a dobozért.

Az I. r. vádlott elmondta a II. r. vádlottnak, hogy szeretné megszerezni az iroda páncélszekrényében levő nagy összegű készpénzt valamilyen módon, és kérte, hogy szerezzen gépkocsit, és október 18-án vigye őt a helyszínre. Biztosította arról, hogy "nem fog rosszul járni".

A II. r. vádlott kölcsönkérte az egyik ismerőse személygépkocsiját, az éjszakát a II. r. vádlott lakásában töltötték. 1996. október 18-án reggel elindultak az A. Kft. telephelyére. A bejárattal ferdén szemben parkolt le a II. r. vádlott a gépkocsival, az I. r. vádlott pedig megkérte őt, hogy ameddig bemegy és elintézi a dolgot, addig várja meg őt. Reggel 7 óra körül értek a helyszínre. Az I. r. vádlott úgy gondolta, hogy a sértett egyedül lesz bent, és a nála levő pisztollyal a páncélszekrény kinyitására kényszerítheti.

Az irodában kizárólag a sértett tartózkodott, az ajtót kinyitotta, és az I. r. vádlott bement abba az irodahelyiségbe, ahol a páncélszekrény is volt. A sértettel a széfet kinyittatta, majd a nála levő 6,35 mm kaliberű Browning pisztollyal mintegy fél méterről 3 ízben a széf előtt álló helyzetben levő sértett fejére lőtt. A 3 lövés közül kettő a fejet érte, a harmadik a nyak jobb oldalát. A sértett a helyszínen azonnal meghalt, halálát a fejet ért két lövés okozta, durva agyroncsolódás következtében. A halál és a fejlövések között közvetlen okozati összefüggés állt fenn. A sértett életét semmilyen orvosi beavatkozás sem menthette volna meg.

Miután a vérző sértett a földre esett, az I. r. vádlott a széfből a táskájába pakolta az ott különböző kötegekben elhelyezett 9 millió forintot, 150 ezer USA dollárt és 3-4 ezer német márkát. A gépkocsiban várakozó II. r. vádlotthoz ment, a táskát a hátsó ülésre dobta, majd a gépkocsival elmentek a helyszínről. Közben közölte a II. r. vádlottal, hogy megvan a pénz. A bemenetelt megelőzőleg sem közölte a II. r. vádlottal, hogy fegyver van nála, és annak segítségével akarja megszerezni a páncélszekrényből a pénzt, illetve kiérkezése után azt sem, hogy a pénzhez a sértett megölése útján jutott.

A bűncselekmény eszközéül felhasznált fegyver nem volt fellelhető.

Egyik vádlott sem rendelkezett a 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendeletben meghatározott fegyvertartási engedéllyel.

Az I. r. vádlott még aznap Ausztriába, onnan pedig október 26-án Németországba akart kiutazni. Mivel egy hamisított magyar útlevél volt nála, feltartóztatták, a nála levő pénzt lefoglalták, majd december 4. napján kiadatási letartóztatásba helyezték.

A kb. 33 millió forint értékű pénzből 25 millió érték került lefoglalásra. Az I. r. vádlott által a széfben elhelyezett ládika üres volt.

Az ügyész az I. r. vádlott esetében az élet elleni cselekmény részben téves minősítése, a II. r. vádlott tekintetében a büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést.

Az I. r. vádlott és védője a cselekmény bűnpártoláskénti minősítése érdekében és enyhítésért; a II. r. vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Az I. r. vádlott a fellebbezése írásbeli indokolásában és egy beadványában azt adta elő, hogy a II. r. vádlott hatolt be a kft. irodájába, és ő ölte meg a sértettet. Ami a saját szerepét illeti, rabláshoz nyújtott bűnsegédi tevékenységet ismert el.