A Fővárosi Ítélőtábla Bf.400/2012/37. számú határozata emberölés bűntette (ELŐRE KITERVELTEN, ALJAS INDOKBÓL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 99. §, 166. §, 276. §, 317. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 64. §, 78. §, 85. §, 101. §, 102. §, 111. §, 132. §, 195. §, 250. §, 251. §, 291. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 353. §, 363. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Bartkó Levente, Czine Ágnes, Hrabovszki Zoltán

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.400/2012/37.

A másodfokú bíróság a 2013. év április hó 18. és 25. napján megtartott nyilvános, folytatólagos fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

Í t é l e t e t:

Az előre kitervelten, aljas indokból és több emberen elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt az I. r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja.

A II. r. és a III. r. vádlottak terhére megállapított 2 rb. vagyon elleni bűncselekményt folytatólagosan elkövetettnek is minősíti.

Az I. r. vádlottat a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárja.

A II. r. vádlott legkorábban 36 (harminchat) év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja.

Az I. r. és a II. r. vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja.

A másodfokú eljárás során felmerült 200.146 (kettőszázezer-egyszáznegyvenhat) forint bűnügyi költségből az I. r. vádlott 72.520 (hetvenkettőezer-ötszázhúsz) forint összeget köteles az állam javára megfizetni. A fennmaradó 127.626 (egyszázhuszonhétezer-hatszázhuszonhat) forint összegű bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A törvényszék a 2012. év június hó 14. napján kihirdetett ítéletével az I. r. vádlottat emberölés bűntette (Btk. 166. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a/, c/ és f/ pont) és lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette (Btk. 263/A. § (1) bekezdés a/ pont) miatt - halmazati büntetésül - életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Kimondta, hogy az I. r. vádlott legkorábban 40 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

Az I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította.

A II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette (Btk. 166. § (1) és (2) bekezdés a/, c/ és f/ pont), 2 rb. társtettesként elkövetett sikkasztás bűntette (Btk. 317. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a/ és c/ pont, (6) bekezdés b/ pont, illetve Btk. 317. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a/ és c/ pont, (5) bekezdés b/ pont) és 10 rb. - három esetben folytatólagosan - társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt - halmazati büntetésül - életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Kimondta, hogy a II. r. vádlott legkorábban 32 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

A II. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította.

A III. r. vádlottat 2 rb. társtettesként elkövetett sikkasztás bűntette (Btk. 317. § (1) és (2) bekezdés a/ és c/ pont, (6) bekezdés b/ pontja, illetve Btk. 317. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a/ és c/ pont, (5) bekezdés b/ pont) és 10 rb. - három esetben folytatólagosan - társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt - halmazati büntetésül - 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.

Rendelkezett a bűnjelekről, így részben elkobzásról, részben a lefoglalás megszüntetése mellett azok kiadásáról és megsemmisítéséről, továbbá egyes bűnjeleket az iratok mellékleteként rendelt kezelni.

Rendelkezett továbbá polgári jogi igényről, valamint kötelezte a három vádlottat a felmerülés arányában az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből való kizárása érdekében, a II. r. vádlott terhére a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjaként meghatározott tartam felemelése érdekében jelentett be fellebbezést.

Az ügyész a III. r. vádlott vonatkozásában tudomásul vette az ítéletet.

Az I. r. vádlott a felmentése, a védője a tényállás téves megállapítása, téves jogi minősítés és az I. r. vádlott felmentése érdekében;

a II. r. vádlott a felmentése, a védője a tényállás téves megállapítása, megalapozatlanság, téves minősítés és a II. r. vádlott felmentése;

a III. r. vádlott és védője a felmentése érdekében jelentett be fellebbezést az ítélet ellen.

A fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta az eljárásában. A törvényszék alapos bizonyítást folytatott le, a személyi bizonyítékok mellett széles körben állt rendelkezésre szakértői bizonyítás is, amelyre vonatkozóan - szükség szerint - a nyomozati eljárásban szakértői véleményeket előterjesztő szakértőket véleményük kiegészítésére hívta fel az elsőfokú bíróság, illetve új szakértőket is bevont a bizonyítási eljárásba.

A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a törvényszék alaposan vizsgálta a vádlottak kapcsolati rendszerét, az egymáshoz való viszonyát, az I. és a II. r. vádlott viszonyára külön szakértői bizonyítást is lefolytatott.

A rendelkezésre álló bizonyítékokat iratszerűen, gondosan mérlegelte és alappal vetette el az I. és a II. r. vádlott nyilatkozataiban előadottakat.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ellentmondás mentesnek, megalapozottnak tartotta azzal, hogy a bizonyítékok bírói mérlegelését támadó védelmi fellebbezések a felülmérlegelés tilalma folytán a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetnek. A bűnösségre vont következtetést okszerűnek, a cselekmények minősítését pedig törvényesnek tartotta.

A bűnösségi körülményeket illetően az I. és a II. r. vádlottak esetében hiányolta a halmazatra, illetve többszörös halmazatra történő hivatkozást (mint súlyosító körülményre), amelyet egyébként a III. r. vádlott tekintetében megtett az elsőfokú bíróság. Az ügyészség álláspontja szerint a büntetés kiszabásakor figyelembe vett valamennyi körülményre tekintettel az I. és a II. r. vádlottakkal szemben alkalmazott joghátrány törvénysértően enyhe volt, így e két vádlott esetében a büntetések súlyosítását tartotta indokoltnak.

Az elutasított bizonyítási indítványok tekintetében a törvényszék iratszerű, törvényes és megalapozott indokolást adott.