BH 2002.11.459 A bíróság a tanúvallomások értékelése alapján kialakult meggyőződése szerint az ittasság (kötelezettségszegés) tényét olyan esetben is megállapíthatja, ha az alkoholvizsgálat és a jegyzőkönyv felvétele elmaradásának bizonyított, életszerű, elfogadható indoka van. Ha ez a bírói mérlegelés okszerű, és az iratoknak, valamint a logika szabályainak megfelel, nem lehet eredményesen arra hivatkozni, hogy általában a bírói gyakorlat, illetve a Legfelsőbb Bíróság kollégiumi állásfoglalásában lévő iránymutatás mit tekint az alkoholfogyasztásnál irányadónak [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, MK 122].

A felperes azért indított keresetet az alperes ellen, mert jogellenesnek tartotta az alperes ittasság miatt közölt rendkívüli felmondását. Emiatt a munkaviszonyának helyreállítását és úgynevezett vasutasnapi járandóság, 57 728 forint megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes állítása nem valós, mert munkaidőben nem volt ittas a rendkívüli felmondásban megjelölt napon.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a felperes 2000. április 6-án 20 órakor vonatvezetőként állt szolgálatba a teherpályaudvaron. Éjfél után B.-n a főpályamester a mozdonyban alvó felperest felébresztette, és ittasság miatt a további munkavégzést számára megtiltotta. Ezután a felperes reggel 5 óráig a munkahelyén tartózkodott, munkát nem végzett, majd ettől a naptól keresőképtelen állományba került.

A munkaügyi bíróság több tanú vallomását, akik közvetlen bizonyítékot szolgáltattak a felperesnek az ittas embereket jellemző viselkedéséről, meggyőzőbbnek találta az egyik tanú vallomásánál, aki - egyedüliként - állította, hogy a felperesnél nem észlelt ittasságot.

A munkavégzés alatti ittasságot a munkaügyi bíróság az Mt. 96. §-a (1) bekezdése a) pontjának megfelelő rendkívüli felmondási oknak minősítette. A vasutasnapi jutalomról szóló megállapodás 1. és 3. pontjában megjelölt kizáró ok (a munkaviszony megszűnése) miatt a munkaügyi bíróság a felperes ez irányú kereseti kérelmét is elutasította.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.

A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint tény, hogy az alperes nem tartotta be a munkára képes állapot ellenőrzéséről szóló MÁV-utasítást, alkoholszondás-, illetve véralkohol-vizsgálatot nem végzett, az eseményről az előírásoknak megfelelő jegyzőkönyvet nem készített. Mindezekkel ellentétben azonban a szabad bizonyítás elvének megfelelően az alperes más módon - tanúk vallomásával - hitelt érdemlően bizonyította a felperes ittasságot alátámasztó magatartását: alkoholszag, táskájában talált üdítős üvegben lévő pálinka, üres sörösüveg, beszéd- és mozgászavar, bódult alvás. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, figyelemmel a 254. § (3) bekezdésére, helybenhagyta.

A felperes a másodfokú bíróság ítélete ellen felülvizsgálati kérelemmel élt, mivel azt jogszabálysértőnek tartotta a munkára képes állapot ellenőrzéséről szóló munkáltatói utasítás rendelkezései és a Legfelsőbb Bíróság MK 122. számú állásfoglalása III. pontjának megsértése miatt. Ezért az ítéletek megváltoztatását és a keresetének hely adó döntés meghozatalát kérte.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.