A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27360/2006/29. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1957. évi IV. törvény (Áe.) 28. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 70. §] Bírók: Bacsa Andrea, Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Fehérné dr. Tóth Kincső

A Fővárosi Ítélőtábla

2.Kf.27.360/2006/29. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Martonyi és Kajtár, Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda, ügyintéző dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán (...) ügyvéd és a Vörös Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Vörös Péter ügyvéd (...) által képviselt (...) I.r., a dr. Máttyus Ádám Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Máttyus Ádám (...) ügyvéd által képviselt (...) II.r. és (...) III.r., a Rein és Társai Freshfields Bruckhaus Deringer Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Fejes Gábor (...) ügyvéd által képviselt (...) IV.r. és a Nadray Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Nadray Katalin (...) ügyvéd által képviselt (...) V.r. felpereseknek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd (...) által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (...., hivatkozási szám: Vj-27/2003.) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2006. évi január hó 23. napján kelt 2.K.33.024/2004/46. számú ítélete ellen az I.r. felperes által 49. sorszám alatt, a II.r. felperes által 52. sorszám alatt, a III.r. felperes által 53. sorszám alatt, a IV.r. felperes által 51. sorszám alatt és az V.r. felperes által 50. sorszám alatt előerjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2007. évi augusztus hó 29. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket arra, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek külön-külön 80.000 (azaz nyolcvanezer) - 80.000 (azaz nyolcvanezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak, ugyancsak külön-külön - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására 24.000 (azaz huszonnégyezer) - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a Fővárosi Bíróság (Gazdasági Kollégiuma) a 2002. október 17. napján kelt ... sorszámú végzésében engedélyezte, hogy a ... számú versenyfelügyeleti eljárás során az eljárás alá vontak (köztük a jelen per II., IV., és V.r. felperese), illetőleg a velük kapcsolatban álló vállalkozások üzleti helységeit az alperes a vizsgálat által meghatározott cél keretei között átkutassa és ennek érdekében ezen helységekbe önhatalmúlag beléphessen. A bíróság végzése alapján 2002. október 28-án a GVH Kartellcsoportja előzetes figyelmeztetés nélkül helyszíni vizsgálatot tartott a IV.r. felperes jogelődjének (...) irodáiban, amely során birtokba vette a IV.r. felperes autópálya építésért felelős ügyvezető igazgatójának (...) személyes feljegyzéseit (elrendelve azok lefoglalását), továbbá az alperes birtokába kerültek a IV.r. felperes felügyelő bizottsági tagjának (...) feljegyzései, és egy későbbi kutatás eredményeként az I.r. felperesnél lefoglalt (2003. január 29-ei keltezésű) emlékeztető. Az alperes a feljegyzésekről fénymásolatot készített, és az eredeti iratokat visszaszolgáltatta.

Az alperes a Nemzeti Autópálya Rt. (a továbbiakban: NARt.) által kiírt autópálya szakaszok kivitelezésére (M7-es és M3-as) vonatkozó közbeszerzési eljárásokkal (tenderek) összefüggésben 2003. február 18. napján versenyfelügyeleti eljárást indított. Az alperes vizsgálata kiterjedt a 2002. júniusában kiírt és július 23-án eredménytelennek nyilvánított meghívásos tárgyalásos eljárásra (a továbbiakban: meghívásos pályázat), valamint a 2002. augusztusában kiírt nyílt előminősítéses közbeszerzési pályázatra (a továbbiakban: nyílt pályázat). Ezek tárgya az M7-M70 Becsehely-Letenye-Tornyiszentmiklós; az M7 Balatonszárszó-Ordacsehi; és az M3 Polgár-Görbeháza közötti autópálya és autóút építési szakaszok és a hozzátartozó, azok elválaszthatatlan részét képező híd-és közműmunkák elvégzése volt.

A felperesek az egyes szakaszok vonatkozásában önállóan, illetőleg konzorciumként nyújtották be pályázataikat. A nyílt előminősítéses közbeszerzési eljárás eredményeként a NARt. az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevővel kötött szerződést az M7-M70 autópálya-autóutat érintő szakaszra a IV.r. felperessel, a M7 Balatonszárszó-Ordacsehi közötti szakaszára az I. és V.r. felperesek konzorciumával, míg az M3 Polgár-Görbeháza közötti szakaszára a II. és III.r. felperesek konzorciumával.

Az alperes a lefolytatott vizsgálat eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a közvetlen, illetve közvetett bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a három autópálya szakasz kivitelezésére vonatkozó tenderek esetében a vállalkozások előzetes tárgyalásokat, megbeszéléseket folytattak, kialakítva azon magatartásukat, amely elsődlegesen - a korábbi tárgyalásos eljárás keretében már megszerzett ismereteik felhasználásával - konzorciumi, alvállalkozói kapcsolat-rendszerükön keresztül alakult ki. E magatartás eredményeképp minden vállalkozás tendert nyerhetett, ami által jelentős megrendelés-állományhoz jutott, kapacitásai jelentős részét több évre lekötötte, kiküszöbölve ezzel a versenyből adódó bizonytalansági tényezőt.

A Versenytanács előzetes (és kiegészítő) álláspontjában megállapíthatónak tartotta, hogy a felperesek magatartása sérti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11.§-ában foglalt rendelkezéseket. Következtetése szerint a meghívásos eljárásban résztvevő vállalkozások tájékoztatták egymást arról, hogy megközelítőleg milyen árakat fognak megjelölni pályázati ajánlataikban azzal a céllal, hogy a pályázatok tárgyaként szolgáló egyes beruházásokat felosszák egymás között. A nyílt előminősítéses eljárásban a felek megállapodtak egymással, hogy melyik vállalkozás melyik pályázatot fogja megnyerni és e megállapodáshoz igazították a pályázat során beadott ajánlataikat. Megállapításait a IV.r. felperes ügyvezető igazgatójának 2002. július 23-ai, illetve szeptember 10-ei feljegyzéseire, valamint a IV.r. felperes felügyelő bizottsági tagjának 2002. július 23-ai, szeptember 30-ai, és október 2-ai dátumozású feljegyzésére alapozta. Közvetett bizonyítékként értékelte az alvállalkozók kiválasztásával kapcsolatos gyakorlatot, amelynek lényege az volt, hogy a pályázatokon résztvevők nem kapacitási okokból, hanem a közöttük létrejövő megállapodás kiegészítéseként vonták be egyes versenytársaikat kizárólag azon szakaszokon, melyeket a pályázati anyagok elkészítéséhez - és így az igénybe venni kívánt alvállalkozók megjelöléséhez - képest hónapokkal később megnyertek. A jogsértés további bizonyítékaként értékelte az M3 autópálya szakasz felüljárójának és aluljáróinak kivitelezésére szóló 2003. április 10-ei szerződéseket, melyek alapján az I.r. felperes végzi az M3 autópálya Polgár-Görbeháza közötti szakaszán építendő B2 felüljáró, illetve B1, B3, és B4 műtárgyak teljeskörű megvalósítását, míg az I.r. felperes 2003. január 29-én tartott autópálya értekezletének emlékeztetője szerint az I.r. feladata, hogy nem nevesített, azonban teljes felelősségű alvállalkozóként megvalósítsa a teljeskörű kivitelezést. A IV.r. felperesi ügyvezető jegyzeteinek további oldalai is azt támasztják alá, hogy a felperesek között megállapodás született az eljárás tárgyát képező autópálya munkák felosztásáról.