A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20893/2010/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §, 339. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

Pfv.III.20.893/2010/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Retteghy István ügyvéd által képviselt I.r., II.r. és III.r. felpereseknek a dr.Csíki Tamás ügyvéd által képviselt I.r., a személyesen eljárt II.r., III.r., IV.r., V.r., a VII.r. alperes által képviselt VI.r., VII.r., VIII.r., IX.r., X.r., XI.r., és XII.r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 26.P.22.152/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.599/2009/7. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek által 73. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. február 9. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Bíróság 26.P.22.152/2006/40. számú ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az I. és a II.r. felpereseknek 250.000 (Kettőszázötvenezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget és térítsenek meg az államnak külön felhívásra 342.000 (Háromszáznegyvenkettőezer) forint felülvizsgálati illetéket.

I n d o k o l á s

A perbeli ingatlannak 1/4-ed részben az I.r. felperes, 3/4-ed részben a II.r. felperes a tulajdonosa, a III.r. felperest pedig holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg. A szomszédos ingatlanon korábban egy kis alapterületű, egyszintes családi ház állt, amelynek helyére egy 8 lakásos, kétemeletes, tetőtér beépítésű felépítmény épült, amely ingatlan az alperesek tulajdonában áll.

A felperesek a keresetükben 5.700.000 forint kártérítés és ennek a 2006. május 18. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérték az alperesek kötelezését arra hivatkozással, hogy a perbeli ingatlan forgalmi értékét 10%-os mértékben csökkentette a szomszédos építkezés.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. és a II.r. alperesek arra hivatkoztak, hogy építési engedély alapján építkeztek, a III-IV.r., a VI. és a VII.r. alperesek pedig azzal védekeztek, hogy egy jogerős építési engedély birtokában vették meg a rájuk eső ingatlanhányadot. Az V.r. alperes utalt arra, hogy a folyamatban lévő perről nem tájékoztatták a szerződéskötéskor és a szerződés szerint az ingatlan per-, teher- és igénymentes. A VIII. és a IX.r. alperesek, valamint a XII.r. alperes már a meglévő ingatlant vásárolták meg, az adásvételi szerződésük kitért arra, hogy a kártérítés megfizetését az I. és a II.r. alperesek vállalják. A X. és XI.r. alperesek tudtak a perről, azonban őket a II.r. alperes arról biztosította, hogy peren kívül megegyeznek a felperesekkel.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az I-XII.r. alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a 2007. július 29. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatokkal együtt az I.r. felperesnek 1.425.000 forintot, a II.r. felperesnek 4.275.000 forintot, a III.r. felperes tekintetében pedig a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az I. és a II.r. felperesek keresete a Ptk. 100. §-a és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint alapos. A helyszínrajzok, a fényképfelvételek és H.Gy igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleménye alapján megállapítható volt, hogy megnövekedett a zajhatás, a benapozás csökkent és intimitásvesztés következett be, amelyek miatt a felperesek ingatlanának forgalmi értéke 10%-os mértékben csökkent, ezért az összesen 5.700.000 forint megfizetésére a tulajdonosok a tulajdoni hányadaik arányában igényt tarthatnak, a haszonélvezeti joga alapján a haszonélvező III.r. felperes azonban nem, ezért az elsőfokú bíróság a keresetét elutasította.

Az I.r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és az I., valamint a II.r. felperesek keresetét elutasította. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a kárfelelősség jogalapja közös, ezért az alperesek közötti egységes pertársaság miatt az I.r. alperes fellebbezése a többi alperesre is kihatott, nem érintette azonban a III.r. felperes keresetét elutasító rendelkezést, így az jogerős. A másodfokú ítélet indokolása szerint, ha az építkező csupán az építkezéssel együtt járó helyzetet teremtette meg, ez nem tartozik a szükségtelen zavarás körébe. Nem várható el az, hogy az építkező tulajdonos a szomszéd érdekét a saját tulajdonosi érdeke elé helyezze. A felperesek nem bizonyították a jogellenes magatartást, a szükségtelen zavarást. Nem sértettek az építkezők építési szabályt, de nem bizonyított az sem, hogy a szomszédos épület nem a lehetőség szerinti legkedvezőbb tervezési, kivitelezési eljárással készült. A keresetlevél beadásakor az építkezés még nem is fejeződött be, ezért a felperesek eleve csak az építkezés tényét vitatták. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a Ptk. 100. §-a és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett keresetet elutasította.

A felperesek a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. A III.r. felperes felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság végzéssel hivatalból elutasította. Az I. és a II.r. felperesek felülvizsgálati kérelme az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság a Ptk. 100. §-ában megfogalmazott szükségtelen zavarás fogalmát tévesen értelmezte. A felülvizsgálati kérelem szerint az építési engedélynek, illetőleg az attól való eltérésnek nincs ügydöntő jelentősége, az eltérés egyébként is csak annyi volt, hogy a két épület közötti távolság 7,4 méter helyett csak 7,2 méter. A másodfokú bíróság tévedett azonban abban, hogy a szakértő feladatává tette a zavarás szükségtelenségének eldöntését, ez ugyanis a bíróság feladata. Az építtető I. és II.r. alperesek csak a saját érdekeiket vették figyelembe, amikor a beépíthetőség maximális kihasználásával építkeztek. Az I. és a II.r. felperesek hivatkoztak az EBH 2007.1600. számú eseti döntésre, amely szerint a kétoldalú érdekkör szempontjait vizsgálva lehet eldönteni azt, hogy a szükségtelen zavarás megvalósult-e. A Legfelsőbb Bíróság BH 1993.161. számú eseti döntése szerint pedig a tulajdonjogot a társadalmi rendeltetésének megfelelően kell gyakorolni, a kölcsönös együttműködés és az elvárhatóság mértékéig való gondosság szerint.

Az alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.