A Kúria Pfv.20437/2015/4. számú precedensképes határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna

A határozat elvi tartalma:

A rendelkezésre álló rendes jogorvoslati lehetőségek kimerítésének elmulasztása esetén az adóhatóság kártérítési felelősége nem állapítható meg. 1959. IV. Tv. 349. § (1)

***********

Pfv.IV.20.437/2015/4.szám

A Kúria a dr. Molnár Angelika ügyvéd által képviselt felperesnek a .. jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal (1054 Budapest, Széchenyi u. 2.) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kártérítés iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 70.P.20.512/2013. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.202/2014/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 22. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az alperes 2009. április 9-én jogerőre emelkedett határozatával 120.372.000 forint adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. Ezen adótartozás és egyéb adótartozásból eredő fizetési kötelezettség miatt végrehajtási eljárást indított a felperessel szemben, amely során a felperes tulajdonában álló .. külterület 0323/6., 0323/7. és 0323/14. hrsz.-ú ingatlanokra végrehajtási jogot jegyeztek be az alperes javára. Az alperes a 0323/14. és a 0323/6. hrsz.-ú ingatlanok becsértékét 60 - 60 millió forintban határozta meg az adó és értékbizonyítvány alapján. 2009. október 1-jén eredménytelen volt az ingatlanokra kitűzött elektronikus árverés, ezért az alperes az ingatlanok becsértékét leszállította 30 - 30 millió forintra. Az ezt követően 2009. november 9-én tartott elektronikus árverés is eredménytelen volt. A felperes 2009. október 27-én felügyeleti intézkedés elrendelése iránti kérelmet terjesztett elő és egyben kérte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 160. §-a szerint a végrehajtás felfüggesztését. A másodfokú adóhatóság felhívta az elsőfokú hatóságot a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elbírálására. November 26-án elektronikus üzenetben arról tájékoztatta az elsőfokú adóhatóságot, hogy a határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése az iratok előzetes áttekintését követően nem várható. Az elsőfokú adóhatóság 2009. november 26-án kelt és 2010. január 3-án jogerőre emelkedett végzésével a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet elutasította. Az elsőfokú adóhatóság a becsérték 14,5 - 14,5 millió forintra történő leszállítását követően 2010. január 11-én az ingatlanokat árverésen kívül árverési vétel hatályával a .. árverési vevő részére értékesítette a becsérték szerinti vételárért. A felperes képviselője jelen volt a jegyzőkönyv felvételekor, hozzájárult az értékesítéshez, a jegyzőkönyvet aláírta és a cég bélyegzőjével is ellátta. 2010. január 30. napjáig kapott haladékot a vevő a vételár kiegyenlítésére. 2010. január 15-én a másodfokú hatóság a felügyeleti eljárásban meghozott határozatával megsemmisítette az elsőfokú adókötelezettséget megállapító határozatot és új eljárás lefolytatását rendelte el. Ezt a határozatot 2010. január 22-én küldte meg az elsőfokú adóhatóságnak, a felperes pedig a határozatot február 1-jén vette át. Az árverési jegyzőkönyvet 2010. február 11-én záradékolták, eszerint a vevő az ingatlanok teljes vételárát 2010. január 28-án megfizette, az ingatlanokat az adóhatóság a záradékolás napján a vevő birtokába adta. A záradékot a felperes képviselője is aláírta és ellátta cégbélyegzőjével. Az elsőfokú adóhatóság 2010. február 12-én tájékoztatta az illetékes földhivatalt, hogy a 0323/6. és 0323/14. hrsz.-ú ingatlanok vonatkozásában a 2010. január 11-én kelt, árverésen kívül történő értékesítésről szóló jegyzőkönyv február 11-én jogerőre emelkedett, az árverési vételárat a vevő kifizette. Ezért kérte a vevő tulajdonjogának bejegyzését. Ezt követően az ingatlan-nyilvántartásba az árverési vevő tulajdonjogát bejegyezték.

Az elsőfokú adóhatóság 2010. február 23-án kelt végzésében a végrehajtási eljárást a felperes egyéb adótartozásai alapján 307.536 forint beszedésére korlátozta, majd március 19-én megszüntette.

A felperes keresetében 182 millió forint és 2010. január 28-tól járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 349. §-a alapján. Álláspontja szerint az alperes jogellenes magatartása az volt, hogy a megsemmisítő határozat meghozatala előtt és azt követően nem intézkedett annak megakadályozása érdekében, hogy az ingatlanok a felperes tulajdonából kikerüljenek. Előadta, hogy az ingatlanok valós forgalmi értéke 120 millió forint volt, ezért vagyonában 91 millió forint értékcsökkenés következett be. Az ingatlanokat hasznosítani kívánta, így az alperes mulasztása következtében 91 millió forint haszontól esett el.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes a megsemmisítő határozatot az Art. 144. § (2) bekezdésében előírt eljárási határidőn belül hozta meg, a másodfokú hatóságnak nincs olyan jogszabályban előírt kötelezettsége, hogy a végleges döntés előtt észlelje, várható az elsőfokú határozat megsemmisítése.

Megállapította, hogy a felperes a becsértéket megállapító határozattal, illetve az értékesítési jegyzőkönyvnek a vételárat tartalmazó rendelkezésével szemben a kára elhárítására alkalmas rendes jogorvoslatot nem vette igénybe. A megsemmisítő határozatról a felperes 2010. február 1-jétől tisztában volt, de ezután sem terjesztett elő végrehajtási kifogást a végrehajtás megszüntetésének, felfüggesztésének elmaradása miatt. A záradékolással szemben sem élt jogorvoslattal.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével kapcsolatban. Kifejtette, hogy az árverési vevő a vételár megfizetésével és az árverési vétel ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg az adós tulajdonát képező ingatlanra a tulajdonjogot az ingatlan árverése, illetve annak hatályával árverésen kívüli értékesítése esetén. Így tehát az árverési vevő tulajdonszerzése feltételes, elveszítheti tulajdonjogát az árverés megsemmisítése esetén, illetve ha a teljes vételár kifizetésére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget. A jogorvoslati lehetőségek megszűnésével válik teljessé a tulajdonszerzése a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével. Megállapította, hogy a vevő jogszerzése egy olyan szerződésen kívüli jogcímen, az értékesítésről felvett jegyzőkönyvön alapszik, amit a végrehajtó bonyolít le és amelynek szabályait a Vht. rendezi. Amennyiben jogsértés történik az értékesítés során, a Vht. jogorvoslatra vonatkozó szabályai irányadóak. A rendes jogorvoslati lehetőség kimerítésének hiánya a Ptk. 349. § (3) bekezdése alapján kizárja az alperes kártérítési felelősségét és szükségtelenné teszi annak vizsgálatát, hogy a felügyeleti eljárásban a megsemmisítő határozat meghozatala előtt, azzal egyidejűleg, illetve a határozat meghozatala után az első- és másodfokú adóhatósági eljárásban bármely jogszabály alapján milyen határozatok, intézkedések meghozatala terhelte az alperest. A perbeli esetben az Art. 159. § (1) bekezdése alapján a végrehajtást foganatosító elsőfokú adóhatóságnál előterjeszthető végrehajtási kifogás a rendes jogorvoslati lehetőség, amelynek a (3) bekezdés alapján a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van. A felperes az állított kára elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségekkel az erre vonatkozó tájékoztatás ellenére nem élt. Ugyan felügyeleti intézkedés elrendelését kérte, de fellebbezéssel nem támadta a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét elutasító elsőfokú határozatot. Nem terjesztett elő végrehajtási kifogást az ingatlan értékesítésével kapcsolatos határozatok, intézkedések ellen. 2010. február 1-jén vette át a másodfokú adóhatóság megsemmisítő határozatát, majd február 11-én tudomásul vette, hogy az ingatlanárverés jogerőre emelkedett, így a felperes még a határozat megsemmisítése után sem támadta végrehajtási kifogással az ingatlanok árverési értékesítését. Tehát a kártérítési felelősség különös feltétele nem teljesült, ezért az alperes kártérítésre nem kötelezhető a Ptk. 349. § (1) bekezdése alapján. Kifejtette azt is, hogy a rendes jogorvoslati lehetőségek elmulasztása mellett a felperes a végrehajtás alapjául szolgáló határozatot megsemmisítő másodfokú határozatról történt tudomásszerzése után sem kérte a végrehajtási eljárás felfüggesztését, korlátozását vagy megszüntetését. Az alperes pedig nem járt el jogellenesen azzal, hogy hivatalból nem kezdeményezte az eljárásokat és nem rendelkezett a határozatok megsemmisítéséről, visszavonásáról. Az adóvégrehajtás során az Art. 144. § utaló szabálya alapján a Vht-t kell alkalmazni, amely törvény a Ket. szabályaitól eltérően a kérelem nélküli jogorvoslat jogintézményét nem szabályozza. Az alperest a Ket. 115. § (5) bekezdése szerint kizárólag az a kötelezettség terhelte, hogy intézkedjen a megsemmisített döntéssel, illetve az annak alapján történt végrehajtással kialakult helyzet rendezéséről és a szükségtelenül okozott költség megtérítéséről. Az alperes e kötelezettségének a 2010. február 23. és 2010. március 19. napján hozott határozataival eleget tett.