A Legfelsőbb Bíróság Bfv.927/2009/15. számú határozata csalás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 426. §] Bírók: Katona Sándor, Kiss Sándor, Molnár Gábor

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.II.927/2009/15. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2010. év január hó 28. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A csalás vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Zalaegerszegi Városi Bíróság 6.B.96/2008/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálat során felmerült 3.750.- (háromezer-hétszázötven) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Zalaegerszegi Városi Bíróság a 2008. április hó 2. napján kihirdetett és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett 6.B.96/2008/7. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki csalás vétségében [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. I. fordulata]. Ezért őt - mint többszörös visszaesőt - 3 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította.

A megállapított tényállás lényege szerint az 1984-ben született terhelt korábban három alkalommal volt büntetve. Legutóbb a Nagykanizsai Városi Bíróság a 2007. május hó 22. napján jogerőre emelkedett 3.B.449/2006/43. számú ítéletével lopás bűntette miatt, mint különös visszaesőt 2 év börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A terhelt 2007. október hó 6. napján este alkalmi hölgyismerősével megjelent a Panzióban, ahol két főre vett ki szobát egy éjszakára. A terheltnek a szobát másnap délig kellett elhagynia, így délelőtt 11 órára kérte a reggelit. Figyelemmel arra, hogy a vádlott anyagi helyzete nem tette lehetővé a szállás és az ahhoz tartozó egyéb szolgáltatás ellenértékének a kifizetését, kihasználva a lehetőséget, hogy a reggeli kért időpontjáig nem keresik, 2007. október 7. napján délelőtt 9 óra 30 perc körül fizetés éps az alkalmazottak értesítése nélkül az ismeretlen személyazonosságú hölggyel eltávozott a Panzióból.

A terhelt a fizetőképességét és készségét illetően is megtévesztette a sértettet. Már a szállás elfoglalásának időpontjában sem állt szándékában a szállásdíjat és a minibárból történő fogyasztás ellenértékét kifizetni.

A terhelt és ismerőse az éjszaka folyamán a szobához tartozó minibárból összesen 8.800 forint értékben fogyasztott italokat és édességet. A szállás díja a két személyre vonatkozó idegenforgalmi adóval együtt összesen 12.694 forint volt.

A terhelt csalárd magatartásával jogtalan haszonszerzés végett a szállás és a kiegészítő szolgáltatás díjának meg nem fizetésével a panziót üzemeltető Kft-nek, mint sértettnek összesen 21.494 forint kárt okozott, amely nem térült meg.

A Be. 259. §-ának (1) bekezdése szerint készített rövidített ítélet tartalmazza még az alkalmazott jogszabályokat.

II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy bűnösségének a megállapítására a csalás bűncselekményében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

Az indítvány szerint a tényállásban írt cselekményével csupán 8.800 forint kárt okozott. A bíróságok tévesen minősítették kárnak a meg nem fizetett 12.694 forint összegű szállásíjat, mert az valójában nem kár, hanem elmaradt haszon. A ténylegesen felmerült kár összegére figyelemmel a cselekmény szabálysértésként minősülhet, ezért a terhelt felmentése indokolt.

A Legfőbb Ügyészség a Bf.2658/2009 számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Álláspontja szerint az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a csalás bűncselekményének tényállási elemét képező kár a szolgáltatás díjának számla szerinti összegével azonos. A városi bíróság nem tévedett, amikor a panzió által kiállított számla összegében határozta meg a terhelt által okozott kár nagyságát. Az ügyészség mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős határozat hatályában fenntartását indítványozta.