BH 1994.2.62 A közúti baleset okozója és az intézkedő rendőr között a baleset folytán megrongálódott gépkocsira vonatkozóan létrejött adásvételi szerződésre tekintettel a hivatalos személy által elkövetett vesztegetés, illetőleg hivatali vesztegetés megállapítása [Btk. 250. § (1) bek., 253. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat a hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének, a II. r. vádlottat a hivatali vesztegetés vétségének vádja alól felmentette. Az I. r. vádlott rendőr, a II. r. vádlott parkgondozó a temetkezési vállalatnál. Többször volt büntetve. 1990. december 21. napján 1 óra 20 perckor a II. r. vádlott a tulajdonában levő személygépkocsival K. külterületén, a 4-es számú főútvonalon közlekedési balesetet okozott úgy, hogy a gépkocsijával elütötte dr. K. K. román állampolgárt. A baleset következtében dr. K. K. 8 napon túl gyógyuló sorozat-bordatörést, valamint a jobb lábszára nyílt törését szenvedte el. Ezért a cselekményéért a II. r. vádlottal szemben a városi bíróság jogerős határozatával 7200 forint pénzbüntetést szabott ki.

A baleset után a II. r. vádlott szeszes italt fogyasztott, majd a személygépkocsijával tovább közlekedett a 4-es számú főúton. 4 óra 35 perckor meg akarta előzni az előtte haladó pótkocsis teherautót, az előzést azonban nem tudta befejezni, és vissza kényszerült térni a saját forgalmi sávjába, eközben azonban a gépkocsijának jobb hátsó része a teherautó bal oldali elülső lökhárítójának ütközött, megpördült, és az út menti árokba zuhant, ahol felborult. Az ütközés következtében a II. r. vádlott gépkocsija megrongálódott, személyi sérülés azonban nem történt. A vádlottal szemben 4 óra 50 perckor került sor rendőri intézkedésre, majd a vezetői engedélyének az elvétele után 5 óra 45 perckor előállították vérvételre. A II. r. vádlott vérében a cselekmény elkövetésekor 1,29-1,42 ezrelék közötti alkohol volt, amely enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett. Ezért a cselekményéért a II. r. vádlottat főbüntetésül 4500 forint pénzbüntetésre, mellékbüntetésül a közúti járművezetéstől 1 év 3 hónapi eltiltásra ítélték. A II. r. vádlottnak a fenti, második baleseténél az egyik intézkedő rendőr az I. r. vádlott volt, a másik pedig F. T., mindketten a t.-i rendőrkapitányság beosztottjai. A tulajdonképpen intézkedő rendőr az I. r. vádlott volt, ő szondázta meg mind a II. r. vádlottat, mind a balesettel érintett tehergépkocsi-vezetőt, F. J.-t is, míg az intézkedés alatt F. T. a forgalmat irányította.

Mivel F. J.-nél az alkoholszonda nem színeződött el, az I. r. vádlott F. J.-t tovább engedte, a II. r. vádlottól azonban elvette a vezetői engedélyét, és vérvételre vitte. Velük tartott F. T. is.

A II. r. vádlott már útban a rendelőintézet felé mondogatta, hogy a roncs kocsijával nem tud mit kezdeni, és ha tudná, eladná. Ezt a kijelentését a rendelőintézetben is megismételte, többek között a portás és az ügyeletes nővér előtt. Amíg az orvosra vártak, F. T. visszament a baleset helyszínére, a vérvétel megtörténte után ugyanezt tették a vádlottak is.

Ekkor már a helyszínre érkezett az autómentő is, aki közölte a II. r. vádlottal, hogy kb. 15 000 forintért szállítaná fel Budapestre a gépkocsiját. Azt is megtudta a II. r. vádlott tőle, hogy az autóbontóban kb. 5000 forintot fizetnének a megrongálódott személygépkocsijáért. A II. r. vádlott erre megint csak az iránt érdeklődött a jelenlévőktől, hogy tudnak-e valakit, aki megvenné a gépkocsiját, mivel neki pénze nincs és így sem a szállítást, sem a tárolást nem tudja megoldani. Végül is a kocsironcsot felrakták a szállítójárműre, és azt a t.-i rendőrkapitányság elé szállították, majd a két vádlott, valamint F. T. és az autómentő bementek a rendőrkapitányság épületébe.

Itt vetődött fel az, hogy mivel a II. r. vádlott a gépkocsival nem tud mit kezdeni, az I. r. vádlottnak pedig pénze nincs ugyan, de sertései vannak, az I. r. vádlott egy 120 kg-os feldolgozott sertésért megvenné a gépkocsit, minthogy neki is ilyen típusú gépkocsija van. Miután ebben megegyeztek, az I. r. vádlott ellenőrizte a gépkocsi adatait, majd legépelte az adásvételi szerződést, amelyben a gépkocsi ellenértékeként 8000 forintot tüntettek fel, és amelyet tanúként F. T. és az autómentő írt alá.

Ezt követően a II. r. vádlott Budapestre utazott, az I. r. vádlott pedig leadta a II. r. vádlott vérdobozát, és az autómentő a gépkocsironcsot az I. r. vádlott lakására szállította, ahol az jelenleg is található. Az I. r. vádlott feljelentését a II. r. vádlottal szemben ittas járművezetés vétsége miatt a rendőrkapitányságon 1990. december 22. napján iktatták. Még ezen a napon az I. r. vádlott egy 120 kg-os feldolgozott sertést adott fel a II. r. vádlott címére a helyi MÁV-állomáson.

A II. r. vádlott gépkocsija a baleset következtében csak bontásra volt hasznosítható, a gépkocsi javítása gazdaságtalan lett volna, a baleset utáni forgalmi értéke pedig 25 000 forint.

A vádbeli időben egy 120 kg-os sertés feldolgozott állapotban kb. 11-12 000 forintot ért.

A vádbeli esetkor a II. r. vádlott közölte az I. r. vádlottal, hogy szüksége lenne a jogosítványára, de hogy ez mikor történt - a vérvétel előtt vagy azután -, azt nem lehetett megállapítani. Az I. r. vádlott a II. r. vádlottnak ezt a kérését elutasította.