ÍH 2016.104 Az öröklési szerződésből keletkező igény - a tulajdonjog bejegyzésének elrendelése öröklési szerződés alapján - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tény mint a tulajdonjog bejegyzésének akadálya - a jóhiszemű örökös javára szóló elidegenítési és terhelési tilalom jelentősége

I. Öröklési szerződés esetén az örökhagyó örökössé nevezés útján rendelkezik tulajdonjoga átszállásáról, ezért az örökösnek nem kötelmi, hanem dologi jogi igénye van tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási feltüntetésére. A jogváltozást azonban kizárólag az örökléssel szerzett jogok tanúsítására hivatott - ingatlan esetén kötelező - hagyatéki eljárásban hozott határozatával a közjegyző, vagy az öröklésből eredő igény érvényesítésére irányuló perben hozott bírósági ítélet igazolhatja és rendelkezhet az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésről.

II. A tulajdonjog bejegyzését nemcsak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog, hanem bejegyzett tény is akadályozhatja.

Az öröklési szerződés alapján, az örökhagyóval szerződő jóhiszemű fél javára - az öröklési joga biztosítására - bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom miatt az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos tulajdonjoga nem jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 116. § (1) bekezdés, 655. §, 657. §, 673. § (2) bekezdés; 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 5. §, 7. §, 17. §].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.22696/2011/37., Fővárosi Ítélőtábla Pf.22387/2013/3. (*ÍH 2016.104*), Kúria Pfv.20956/2015/8.

***********

A felperes szülei - id. dr. M. F. és D. E. - 1937-ben kötöttek házasságot, melyből két gyermek származott: a felperes és az I. rendű alperes édesapja. A szülők 1973 novemberében vásárolták meg a perbeli ingatlant, amelynek tulajdonjoga D. E. javára került bejegyzésre. 1978-ban az ingatlan megosztásra került a /1. és /2. hrsz.-ú önálló ingatlanokra, melynek tulajdonjoga a megosztott ingatlannal egyezően D. E. javára került bejegyzésre. A felperes édesanyja 1994. február 22-én írásbeli magánvégrendeletet készített, melyben úgy rendelkezett, hogy a /1. hrsz. alatti ingatlant unokája, az I. rendű alperes örökölje, melyre kötelesrésze kielégítéseként fia (az I. rendű alperes édesapja) holtig tartó haszonélvezeti jogot örököljön. A beépítetlen /2. hrsz.-ú ingatlant másik unokája, a felperes gyermeke örökölje azzal, hogy arra a felperes haszonélvezeti jogot örököl. Id. dr. M. F. 1997-ben, ezt követően 1998-ban az I. rendű alperes édesapja is elhunyt.

D. E. 2000. március 31-én újabb végrendeletet készített, melyben úgy rendelkezett, hogy a kizárólagos tulajdonát képező /1. és a /2. hrsz.-ú ingatlanait minden tehertől mentesen elhunyt fia gyermeke, az I. rendű alperes örökölje, és kinyilvánította, hogy e végrendeletével egyidejűleg minden korábbi végrendeletét érvénytelennek nyilvánítja. Az I. rendű alperes és házastársa a 2000. november 3. napján kötött szerződéssel a II. rendű alperestől jelzálogjog biztosításával 10 000 000 forint lakásépítési kölcsönt vettek fel. A szerződésben D. E. készfizető kezesként és a tulajdonaként bejegyzett /1. hrsz.-ú ingatlanra zálogkötelezettként vett részt. A szerződés alapján a /1. hrsz.-ú ingatlanra a II. rendű alperes javára 10 000 000 forint kölcsön és járulékai erejéig jelzálogjog, valamint annak biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre. 2002. április 26. napján D. E. mint örökhagyó és az I. rendű alperes öröklési szerződést kötöttek. A szerződésben az örökhagyó úgy rendelkezett, hogy szerződéses kötelezettségei ellenében az /1. és a /2. hrsz.-ú ingatlanai kizárólagos örökösévé az I. rendű alperest teszi. Az I. rendű alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy 2002. május 1. napjától kezdődően viseli a szerződésben megjelölt ingatlanok fenntartásával felmerülő összes költséget, beleértve az ingatlanok gondozását, takarítását, a közüzemi díjakat és az esetleges felújítási költségeket, valamint rászorultsága esetén mindenre kiterjedően gondoskodik az örökhagyó eltartásáról, szükség esetén orvosi ellátásáról és ápolásáról. Az örökhagyó ezzel összefüggésben kijelentette, hogy az örökös az unokája, aki a megjelölt szolgáltatásokat már korábban is teljesítette. A szerződés 7. pontjában az örökhagyó nyilatkozataként rögzítésre került, hogy az örökös a korábban elhalálozott egyik gyermekétől származó unokája, másik gyermekét örökrészét illetően megfelelően kielégítette.

D. E. (továbbiakban: örökhagyó) 2010. november 11. napján végintézkedés hátrahagyása mellett elhunyt. Törvényes örökösei gyermeke a felperes, valamint az előtte elhunyt gyermeke leszármazójaként az I. rendű alperes. Az örökhagyó hagyatékát a /1. és /2. hrsz.-ú ingatlanok (51 090 000 forint és 25 064 000 forint értékben), valamint az örökhagyó nevén vezetett lakossági folyószámla ismeretlen összegű követelése képezte. A hagyatéki eljárásban az I. rendű alperes csatolta az örökhagyóval kötött öröklési szerződést, amelynek alapján a hagyatéki leltárba felvett ingatlanok részére való átadását kérte. A felperes az öröklési szerződést a hagyaték átadásának alapjául "elfogadta", de mindkét leltárba vett ingatlan 1/4 részére tulajdoni igényt jelentett be arra hivatkozással, hogy az ingatlanokat az örökhagyó házassága fennállása alatt házastársával szerezte meg, ezért az egyenlő arányban a házastársak közös tulajdonát képezte. Erre tekintettel a közjegyző 30 napos határidőt engedélyezett a felperesnek arra, hogy a hagyatékba felvett ingatlanokra bejelentett tulajdoni igényét perben érvényesítse.

A felperes keresetében a perbeli /1. és /2. hrsz.-ú ingatlanok 1/4-1/4 részére tulajdonjoga megállapítását, annak bejegyzését és az alperesek ennek tűrésére kötelezését kérte. E kérelme ténybeli alapjaként előadta, hogy az örökhagyó hagyatékába felvett ingatlanokat szülei házasságuk fennállása alatt közösen vásárolták, ezért a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti törvényi vélelem alapján az ingatlanok 1/2 része édesapja, id. dr. M. F. ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonát képezte, ami halálakor hagyatékába tartozott. A hagyaték 1/2 részét a felperes örökölte, ami mindkét ingatlan vonatkozásában azok 1/4 része. Igénye jogalapjaként az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 598. §-ára, valamint a 115. § (1) bekezdésére és a 116. § (1) bekezdésére hivatkozott.

További kérelme az örökhagyó 2000. március 31-én kelt végrendelete, valamint az örökhagyó és az alperes között 2002. április 26-án létrejött öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására irányult. A végrendelet érvénytelenségét a Ptk. 17. § (1) bekezdésére alapította, az öröklési szerződés tekintetében a Ptk. 17. § (1) bekezdése mellett az érvénytelenséget másodlagosan színlelésre [Ptk. 207. § (6) bekezdése], harmadlagosan jóerkölcsbe ütközésre [Ptk. 200. § (2) bekezdése] alapította. Mindezek mellett az öröklési szerződés relatív hatálytalanságának megállapítását is kérte a Ptk. 203. § (1) bekezdése alapján, fedezetelvonás miatt.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az I. rendű alperes védekezésként előadta, hogy nagyszülei házasságuk alatt három ingatlant szereztek: az örökhagyó hagyatékába tartozó két ingatlant, továbbá tanácsi bérlakásként vagyoni értékű joggal rendelkeztek B.-n egy 175 m2-es lakásra. Öröklési elvük az volt, hogy gyermekeik az unokák számától függetlenül, nagyjából 1/2-1/2 arányban örököljenek. A privatizáció során a bérlakást a felperes lánya nevére vásárolták meg szimbolikus vételárért, holtig tartó haszonélvezeti joggal terhelten. Erre tekintettel készítette az örökhagyó az 1994-es végrendeletét - amikor még nem volt látható a belvárosi lakásingatlan felértékelődése -, mely szerint a két ingatlan közül az I. rendű alperes és apja kapja az értékesebb felépítményes, míg a felperes és fia a beépítetlen ingatlant.