A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21770/2014/11. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 166. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 10. §, 14. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.21.770/2014/11.

A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban a Dr. Pataki Norbert Ügyvédi Iroda (.... ügyintéző: dr. Pataki Norbert András ügyvéd) által képviselt felperes neve (...., tartózkodási hely: F....) felperesnek, a Kelemen, Mészáros, Sándor és Társai Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Sándor István ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (T... K... címén ....) I. rendű és az II.rendű alperes neve (....) II. rendű alperesek ellen, személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2014. november 19. napján kelt, 19.P..../2013/31. számú ítélete ellen a felperes 34. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek külön-külön 15.000 (Tizenötezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és a II. rendű alperesnek személyenként 38.100 forint perköltséget. Akként rendelkezett továbbá, hogy az eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet tényállása szerint a Fővárosi Főügyészség a 2010. október 21. napján kelt NF..../2010/47-I. számú vádiratában a felperest 22 rendbeli a Btk. 166. §-ának (3) bekezdésébe ütköző emberölés előkészületének bűntettével, 1 rendbeli súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettével és 1 rendbeli garázdaság vétéségével vádolta. A vádirati tényállás részletesen kifejtette, hogy a kiemelkedő intellektuális képességekkel és torzult személyiséggel rendelkező felperes hogyan dolgozott ki részletes tervet az általa "N... t..."-nek elnevezett azon cselekmény végrehajtására, miszerint fegyverrel véletlenszerűen kiválasztott 22 embert meg kíván ölni, és ennek érdekében lépéseket is tett, lőfegyvert szerzett.

Az I. rendű alperes a T... K... főigazgatója, a II. rendű alperes, mint gazdasági társaság az A... műsorszolgáltatója, K... O... a II. rendű alperes alkalmazásában álló újságíró, szerkesztő, műsorvezető.

Az A... 2012. ... 17. napján sugárzott E... B... című műsorában K... O... műsorvezető meghívott vendége az I. rendű alperes volt, akivel a magányos, lőfegyveres elkövetők jelenségéről beszélgetett egy egyesült államokbeli eset kapcsán. A beszélgetés első részében arról esett szó, hogy az ilyen esetek leggyakrabban az U...-ban fordulnak elő, nehezen felderíthetőek és a lehetséges okként a fegyvertartási szabályok és a lőfegyveres vérengzések gyakorisága közti összefüggést vetették fel, majd B... cselekményét felemlítve arra tértek rá, hogy Európában is előfordulnak, illetve előfordulhatnak hasonló cselekmények. A felderítés nehézségeit érintve az I. rendű alperes felhozta a P...ett történt fegyveres lövöldözést, míg K... O... a felperes esetét.

A felperes keresetében az ártatlanság vélelméhez és a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogai megsértésének megállapítását, elégtétel adását kérte, valamint az alperesek egyetemleges kötelezését 500.000 forint nemvagyoni kára megtérítésére.

Keresetét az I. rendű alperessel szemben arra alapította, hogy az A... E... B... című műsorának 2012. ... 17-ei adásában az I. rendű alperes a műsorvezető kérdésére a következő választ adta: "U...". A felperes álláspontja szerint e kijelentés valótlan tényállítást tartalmaz, mivel a szerencsére kifejezés arra utal, hogy az I. rendű alperes úgy véli, hogy a felperes elkövette a terhére rótt bűncselekményt. Ezzel az I. rendű alperes a vádirati tényállást tényként kezelte.

Sérelmezte továbbá az I. rendű alperes azon kijelentését, miszerint "S...". A felperes álláspontja szerint ez a mondat azt a valótlan tényállítást tartalmazza, hogy a felperes ugyanolyan elkövető, mint azok, akik kommunikálták a tetteiket az interneten, majd el is követték azt, holott ő nem követett el bűncselekményt. Állította, hogy nem tette közzé az interneten az írásait sem. Mindezen kijelentések súlyát fokozza, hogy a magas hivatali beosztású I. rendű alperes annak ellenére tett kijelentéseket, hogy a felperes ellen folyt eljárásban nem is vett részt.

A II. rendű alperessel szemben az igényét arra alapította, hogy a II. rendű alperes műsorvezetője K... O... az E... B... című műsorban az I. rendű alperessel folytatott beszélgetés közben az alábbi kijelentéseket tette: "A...". Álláspontja szerint ezzel a mondattal a műsorvezető azt a valós tényt, hogy ellene emberölés előkészülete miatt büntetőeljárás van folyamatban abban a hamis színben tüntette fel, mintha a terhére rótt bűncselekményt el is követte volna, továbbá beletartozna azon elkövetők kategóriájába, akik fegyverrel követnek el sok ember sérelmére emberölést világszerte.

Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a műsorban az S. Á... megjelölés alapján a felperes személyére lehetett volna következtetni, valamint állította, hogy a kijelentései a közvélemény számára már ismert tényekre vonatkoztak és azok a vádirattól nem tértek el, így a személyiségi jog megsértésére nem alkalmasak.

A II. rendű alperes is a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes által sérelmezett mondat nem alkalmas a jóhírnév megsértésére, mert az a felperes elleni büntetőeljárással kapcsolatos tudósítás, közérdeklődésre számot tartó kérdéseket érint a büntető eljárás akkori állásának megfelelő tartalommal és tényszerűen.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak. Határozatát Magyarország Alaptörvényének I. cikk (1) bekezdésére, VI. cikk (1) bekezdésére, IX. cikk (1) bekezdésére, XXVIII. cikk (2) bekezdésére, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény tisztességes tárgyaláshoz való jogról szóló 6. cikk (2) bekezdésére, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. § (1) és (3) bekezdésére, 14. § (1) bekezdésére, 16. §-ára, a Ptk. 75. § (1) bekezdésére és 78. § (1) és (2) bekezdésére és a 84. § (1) bekezdésére alapította. Emellett ismertette a Legfelsőbb Bíróság által a sajtó-helyreigazítási eljárásokra kidolgozott, azonban az állandó bírói gyakorlat szerint a személyiségi jogi perekben is alkalmazott kollégiumi állásfoglalásokat, ezek közül a PK.12., 13., 14. és 15. számú állásfoglalást.