A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10916/2010/3. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §, 103. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.916/2010/3.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kiss András ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lakatos István ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Veszprémi Munkaügyi Bíróságnál 3.M.523/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprém Megyei Bíróság 2.Mf.20.331/2010/4. számú ítéletével befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.21.012/2009/3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 73.300 (hetvenháromezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

A Veszprémi Munkaügyi Bíróság a felperes keresete alapján a 3.M.523/2009/5. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes 2009. október 20-án kelt rendkívüli felmondása jogellenes. Az alperest elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, két havi átlagkereset mint átalánykártérítés megfizetésére kötelezte. Marasztalta továbbá az elsőfokú eljárási illetékben. A munkaügyi bíróság az alábbi tényállást állapította meg.Az alperes munkáltató 2009. október 8-án az alkoholos állapot ellenőrzését rendelte el. Az alkoholszonda a felperes mérésénél elszíneződött és 0,2 ezreléket mutatott.A munkáltató 2009. október 19-én kelt intézkedésében a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint az alkoholos befolyásoltság, illetve az alkoholfogyasztás a munkahelyen szigorúan tilos, a felperes munkaköri feladatai nagy figyelmet és gyors reakciókészséget igényelnek, ezért a munkakörében súlyosabban értékelendő akár csekély mértékű alkoholos befolyásoltság is. A csatolt jegyzőkönyv szerint a felperesnél nem állt fenn a teljes alkoholmentesség.A felperes keresetet terjesztett elő, amelyben a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását az eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével, az ítélet jogerőre emelkedéséig elmaradt munkabére, a jogellenesség miatt 6 havi átlagkereset megfizetését, felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítése kifizetését kérte. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a villanyszerelő munkakörben 1996. február 1-jétől az alperesnél munkaviszonyban álló felperesnél a 2009. október 8-án elvégzett alkoholszondás vizsgálat 0,2 ezrelékes alkoholos befolyásoltságot mutatott. Az esetről két jegyzőkönyv készült, az egyik kézzel, a másik nyomtatott példányban, melyeket a felperes aláírt. Az illetékes munkahelyi vezető a felperest nem állította ki a munkából, hanem az teljes munkaidejét végigdolgozta, és részére ennek alapján fizettek munkabért.Az alperesnél hatályos Munkavédelmi szabályzat szabályozza az alkoholos állapot ellenőrzésének rendjét. E szerint erről jegyzőkönyvet kell felvenni, pozitív eredmény esetén a munkavállalót a munkavégzéstől el kell tiltani, haza kell küldeni, az adott munkanap igazolatlannak minősül, és munkabért nem fizetnek. Amennyiben a munkavállaló az elektronikus vizsgálat eredményét vitatja, véralkohol vizsgálatra kell bocsátani. A bíróság a felperes és B.P. tanú egybehangzó nyilatkozata alapján azt állapította meg, hogy a felperes az alkoholos befolyásoltság tényét nem ismerte el, következetesen állította, hogy nem fogyasztott alkoholt. A jegyzőkönyv ennek tényét nem tartalmazza. Fentiekből a munkaügyi bíróság arra következtetett, hogy az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a rendkívüli felmondásban megjelölt indok a valóságnak megfelelt. Emiatt az Mt. 100. § (4) - (6) bekezdését alkalmazva marasztalta az alperest azzal, hogy az átalánykártérítés mértéke azért két havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, mert a felperes új munkahelyen elhelyezkedett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezést nyújtott be.

A Veszprém Megyei Bíróság a 2.Mf.20.331/2010/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, az alperest 73.300 forint fellebbezési illeték, valamint 38.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint az Mt. 96. § (2) bekezdése, valamint a 89. § (2) bekezdése alapján azt kellett vizsgálni, hogy a felmondás indoka a valóságnak megfelelt-e. A kötelezettségszegés bizonyítása az alperest terhelte. A megyei bíróság helytállónak találta a munkaügyi bíróság azon következtetését, hogy az alperes nem tudta sikerrel bizonyítani a rendkívüli felmondás indokát.Azt is kifejtette - egyebek mellett -, hogy az O.I.O.I.által kiadott módszertani levél szerint a 0,2 ezrelék értéknél az alkoholos befolyásoltság még véralkohol vizsgálat alapján sem mérvadó. Megítélése szerint az MK. 122. számú állásfoglalás 2. pontja és a szondával mért érték együttes értékelésével az adott esetben a felperes terhére vétkes kötelezettségszegés nem állapítható meg, ezért a rendkívüli felmondás jogellenes.