BH 2018.6.178 A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. tv. rendelkezéseinek megsértése miatt alkalmazott közjogi jellegű szankció nem minősül a régi Ptk. 200. § (2) bekezdésében írt olyan "más jogkövetkezménynek", amely a jogszabályba ütköző szerződés érvénytelensége, egyes rendelkezései részleges érvénytelensége megállapítását kizárja [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 200. § (2) bek., 2005. évi CLXIV. tv. (Kertv.) 7. §, 9. §].

Pertörténet:

Székesfehérvári Törvényszék Gf.40137/2006/11., Bicskei Járásbíróság G.40011/2015/38., Kúria Gfv.30432/2017/10. (*BH 2018.6.178*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes a negyedik legnagyobb magyarországi kiskereskedelmi lánc. A felperessel 2002-től 2009-ig állt üzleti kapcsolatban. A felperes az évente kötött szállítási szerződések alapján az alperes egyik beszállítója volt.

[2] A 2007. évre kötött szállítási szerződésben az alperes 7% fix és 1,5% teljesítményarányos bónuszt kötött ki mint utólagos, nem számlázott engedményt. A 2008. évre kötött szerződésben a fix bónusz %-os mértéke 7,5%-ra, a teljesítményarányos bónusz mértéke 2,5%-ra emelkedett. 2009-től vezette be az alperes a teljesítményarányos bónuszrendszert (a továbbiakban: TAB), amely egy stabil és egy dinamikus részből tevődik össze. A TAB stabil része a korábbi fix bónusznak, dinamikus része a korábbi teljesítményarányos bónusznak felelt meg. A felek 2009. évre szóló szerződése alapján a felperes 9,25% stabil és 2,5% dinamikus TAB fizetésére volt köteles. A felperes 2007-2009. években összesen 10 896 558 Ft-ot fizetett meg az alperesnek bónusz jogcímén.

[3] A Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) Versenytanácsa a Vj/047-274/2010. számú határozatában megállapította, hogy az alperes 2009. január 1-je és 2011. december 31-e között a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 7. § (1) bekezdésébe ütköző jelentős piaci erővel való visszaélést valósított meg azáltal, hogy a 7. § (2) bekezdés e) pontjával ellentétesen a teljesítményarányos bónuszt, illetve annak stabil és dinamikus részét beszállítói számára indokolatlanul előírta, továbbá a 7. § (2) bekezdés f) pontjával ellentétesen egyoldalúan felszámította. Az alperesre 50 millió Ft bírságot szabott ki és kötelezte a TAB stabil része egészének, valamint dinamikus részének a célforgalom el nem érése esetére történő alkalmazása megszüntetésére. A jelen per alperesének a Versenytanács határozatának hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 3.K.28.923/2013/14. számú ítéletében elutasította, azt a Fővárosi Törvényszék 2.Kf.650.018/2014/11. számú ítéletével helybenhagyta. A Kúria a Kfv.III.37.392/2015/5. számú felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 10 896 558 Ft és ennek 2013. november 8. napjától a kifizetésig számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. A keresetét arra alapította, hogy a felek közötti 2007-2009. évekre vonatkozó szállítási szerződés a bónuszok kikötése tekintetében részlegesen érvénytelen, elsődlegesen jogszabályba ütközés miatt. A semmis rendelkezésből nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére, ezért az annak alapján megfizetett bónuszokat az alperes köteles részére visszafizetni. Megsértett jogszabályként a versenytanácsi határozat és a közigazgatási perben született bírósági ítéletek alapján a Kertv. 7. § (2) bekezdés e) és f) pontját jelölte meg.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását jogalap hiányában kérte, az összegszerűséget nem vitatta. Arra hivatkozott, hogy a GVH, illetve a közigazgatási bíróságok az alperes általános gyakorlata, a piacra és versenyre gyakorolt hatása alapján állapították meg, hogy az alperes által a beszállítóknak ajánlott bónusz a Kertv. 7. § (2) bekezdés e) és f) pontjába ütközik. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 200. § (2) bekezdése alapján és a bírói gyakorlat szerint azonban csak akkor semmis a jogszabályba ütköző szerződés, ha a jogszabály más jogkövetkezmény mellett a semmisséget külön kimondja. Ilyen rendelkezést azonban a Kertv. nem tartalmaz.

[6] Az alperes előadta, a felperes a szerződés részleges érvénytelenségét kérte, de a részleges érvénytelenség nem vonatkozhat a főszolgáltatásra és az ellenszolgáltatásra. Megjegyezte, az érvénytelenség fennállása esetén sem lenne helye a felperes által kért jogkövetkezmény alkalmazásának, mert a vitatott kikötés nélkül a felek a szerződést nem kötötték volna meg.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Határozata indokolásában jogirodalmi álláspontra hivatkozással rögzítette, hogy más jogágak kötelező jogi szabályait sértő szerződés a polgári jog szempontjából akkor érvénytelen, ha a más jogági törvény kifejezetten rögzíti, hogy az adott norma megsértése egyúttal a szerződés érvénytelenségét is okozza, illetve ha a törvény értelmezéséből és a körülményekből megállapítható, hogy a külön jogszabály a más jogági szankciók mellett a szerződés érvényességét sem kívánja megengedni. Minden egyes jogszabály egyedi értelmezése útján lehet megállapítani, hogy a jogalkotói szándék a szerződés ügyleti hatályának megszüntetésére is kiterjed-e.

[8] Az elsőfokú bíróság rögzítette, az alperes nem vitatta, hogy a 2007. és 2008. években alkalmazott fix és teljesítményarányos bónusz megegyezik a 2009-ben kötött szerződésben előírt TAB stabil és dinamikus részével, és ebből levonható az a következtetés, hogy a 2007. és 2008. évi szerződések is a Kertv. 7. § (1) bekezdésébe, valamint (2) bekezdés e) és f) pontjába ütköznek. Megállapította azonban, hogy a Kertv. semmilyen módon nem rögzíti, hogy a tiltott magatartás egyúttal a felek szerződésének érvénytelenségét is okozná. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ilyen következtetés a törvény indokolásából, így a jogalkotó akaratából sem vonható le. Erre tekintettel nem találta megalapozottnak az elsődlegesen hivatkozott semmiségi okot.

[9] Az elsőfokú bíróság a fenti álláspontja ellenére foglalkozott a részleges érvénytelenség kérdésével is és megállapította, az alperes azon perbeli előadását, hogy a támadott bónuszok nélkül a szerződést nem kötötte volna meg, a részéről fennálló gazdasági ésszerűség alátámasztja.

[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helytálló indokaira utalással helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel rámutatott, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21. §-a tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést. A tilalom megszegésével megkötött szerződésekhez polgári jogkövetkezményt a törvény nem fűz, szemben pl. a Tpvt. 11. § (3) bekezdésével. E rendelkezésekből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a jogalkotó a Tpvt. 21. §-ában szabályozott tilalom megszegésével megkötött szerződéshez nem kívánta a semmisség jogkövetkezményét fűzni.