ÍH 2005.136 ÉLETVESZÉLYT OKOZÓ TESTI SÉRTÉS BŰNTETTÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA - A BIZONYÍTÉKOK ÉRTÉKELÉSE

I. A hallgatás jogára ki nem oktatott terhelt nyilatkozatával kapcsolatban a bűncselekmény helyszínén intézkedő rendőrök által tett tanúvallomások kirekesztése a bizonyítékok köréből [Be.78. § (4) bekezdés].

II. Emberölés kísérlete helyett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megállapítása.

A megyei bíróság az alábbi tényállást állapította meg:

P. I. vádlott iskolai végzettsége 8 általános, szakképzettséggel nem rendelkezik. Nőtlen családi állapotú, kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodnia nem kell. Alkalmi munkás, a havi jövedelme átlag 55-60 000 forint. Vagyontalan. Büntetlen.

A vádlott elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban nem szenved és a terhére rótt cselekmény idején sem szenvedett.

Átlagos értelmi képességű. Kissé énes beállítottságú, érzelmi kiegyensúlyozatlanságra való hajlammal, alkalmazkodási nehézségekkel jellemezhető személyiség. Az alkoholhoz való kötődése jelenleg egyértelműen nem igazolható. Kóros elmeállapottal egyenértékű személyiségzavara nincs. P. I. vádlott a terhére rótt cselekmény idején cselekménye veszélyességének felismerésére és a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására szokványos jellegű alkoholos befolyásoltságának mértékétől volt képes.

Az alkoholhoz való kötődése egyértelműen nem igazolható, de alkoholizmus szempontjából veszélyeztetett, ezért ideggondozó keretein belül történő gondozásba vétele orvosi szempontból indokolt és javasolt.

A vádlott és testvére, P. K. sértett családjuk többi tagjával együtt élt a H. község L. utcai lakásban. A fivérek eltérő mértékben, de rendszeresen fogyasztottak szeszes italt, amelynek hatására gyakran kerültek ittas állapotba. Közöttük ilyenkor elvétve, előfordult ugyan szóváltás, azonban erőszak alkalmazására egyik fél részéről sem került sor.

A vádlott 2004. október hó 3. napján nap közben alkalmi munkát végzett, amelynek során szeszes italt fogyasztott. Este 7 óra körüli időben hazatért a fenti címen lévő lakásba, ahol bement az öccsével, a sértettel általuk használt szobába. Itt felgyújtotta a villanyt és elhatározta, hogy átöltözik, azonban az erősen ittas állapotban lévő sértett ekkor belépett a helyiségbe és közöttük - azért, mert a vádlott a szobában felkapcsolta a villanyt - heves szóváltás és veszekedés alakult ki. A szóváltás rövid időn belül dulakodássá fajult, amelynek során bizonyosan csak az volt megállapítható, hogy a földre kerültek mindketten.

Eközben a vádlott a rajta lévő terepszínű katonai nadrág jobb combjánál elhelyezkedő zsebéből elővette az általában magánál tartott 8 cm pengehosszúságú, 3 cm szélességű, 11 cm összhosszúságú, oldalról nyíló, kissé lekerekített hegyben végződő rugós zsebkését és azzal egy esetben, legalább kis-közepes, de inkább közepes erővel a sértettet a mellkasának bal oldalán, felülről lefelé irányuló mozdulattal megszúrta.

A szúrást követően P. K. sértett átment K. Gy.-né szomszédhoz, akivel közölte, hogy "megszúrt a testvérem". K. Gy.-né észlelve a sértett sérülését - egy vérfoltot a ruháján a szíve körül -, személyesen indult el és a mentősöket értesítette. Eközben egyébként P. E., aki a vádlott és a sértett testvére, szintén személyesen tett bejelentést a rendőrségen.

A mentőszolgálat helyszínre érkező tagjai P. K. sértettet ellátták, majd 22 óra 20 perckor a D. városban lévő K. Gy. Kórház Baleseti Sebészetére szállították. A kórházban sürgősségi műtétet hajtottak végre és ezt követően 2004. október 8. napjáig gyógykezelésben részesítették.

A helyszínre érkező rendőrjárőr intézkedett a vádlott előállítása és az elkövetés eszközének lefoglalása iránt.

P. K. sértett a vádlott cselekménye folytán a mellkas bal oldalán 1 rb. áthatoló szúrt sérülést szenvedett, melynek során a rekeszizom is felületesen sérült. A szúrcsatorna hossza kb. 5 cm volt. Sérülésének gyógytartama 8 napon túli, ténylegesen 4 hét. Maradandó károsodás, súlyos egészségromlás nem alakult ki. A sérülés elszenvedésekor nem állt fenn életveszélyes állapot.

Figyelemmel a sérült testtájékra, az elkövetés eszközére és módjára, állítható, hogy nagyobb erőbehatásra életveszélyes sérülés is kialakulhatott volna, de orvosi segítség elmaradása esetén fennállhatott volna a halál bekövetkeztének lehetősége is. A vádlott által használt rugós kés alkalmas életveszélyes sérülés okozására és emberi élet kioltására is. A sértett szúrt sérülése nagy vérzéssel nem járt.

P. I. vádlott vérének etilalkohol koncentrációja a cselekmény időpontjában 1,67 g/l ezrelék volt, amely közepes fokú alkoholos befolyásoltságnak felel meg, míg P. K. sértett vérének etilalkohol koncentrációja a cselekmény időpontjában 2,48-2,58 g/l ezrelék között volt, amely közepes-súlyos fokú alkoholos befolyásoltság határával jellemezhető.

A vádlott 176 cm magas és 80 kg testsúlyú, míg a sértett is hasonló magasságú, azonban ő kb. 90 kg súlyú.

A vádlotton sérülés nem keletkezett.

A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 3 évi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélet ellen a vádlott és a védője a büntetés enyhítése érdekében éltek fellebbezéssel, míg a határozatot az ügyész tudomásul vette.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a fellebbezéssel támadott ítélet tényállását felderítetlenség miatt részben megalapozatlannak találta. Ennek kiküszöbölése érdekében az elkövetés eszközének, valamint a sértett nadrágjának bírói szemle keretében történő megvizsgálását indítványozta a sérülés keletkezési módjának feltárása, valamint a vádlotti előadás ellenőrzése érdekében.

Az ügyész a fellebbezési tárgyaláson a bűncselekmény minősítésének és a büntetéskiszabásnak a módosítását indítványozta. A vádlotti cselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősítése mellett végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabására tett indítványt.

A védő a másodfokú tárgyaláson fellebbezését elsődlegesen felmentés céljából, másodlagosan enyhébb minősítés megállapítása és a büntetés enyhítése érdekében tartotta fenn.

A fellebbviteli főügyészi észrevétel, valamint a minősítés megváltoztatására és a büntetés enyhítésére irányuló védelmi jogorvoslat alapos.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta.

A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást alapvetően a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. A vádlott előállításáról készült rendőri jelentésből azonban tévesen értékelte a terhelt által a rendőröknek elmondottakat rögzítő részt, valamint erre vonatkozóan N. I. és Sz. I. intézkedő rendőrök tanúvallomását. A jelzett bizonyítékrészek a vádlott terhére történő felhasználása ugyanis sérti a hallgatás garanciális perrendi jogát és az önvádra kötelezés tilalmának elvét is. Az intézkedő rendőrök a jelentés szerint ugyanis nem oktatták ki arra a vádlottat, hogy amit a hatóság tagjainak elmond, az később bizonyítékként felhasználható, illetve arra sem történt figyelmeztetés, hogy megilleti a hallgatás joga. Kétségtelen, hogy a rendőrök a bűncselekmény helyszínén nem kihallgatást foganatosítottak, hanem a felderítés kezdetén rögzítették a lényeges körülményeket. A jelentés az elkövetés helyét, idejét, a sértett megsérülésének tényét illetően értékelhető bizonyíték. Ugyanakkor a terhelti nyilatkozatot rögzítő rész a hallgatás jogára való figyelmeztetés hiányában bizonyítékként nem vehető figyelembe, mert az sértené az előbb felhívott alapvető jogokat. Ugyanez az eljárási helyzet a mentességi joggal bíró tanú esetében, ha a kioktatás hiányában kerül sor a nyilatkozat felvételére. Ahhoz, hogy a helyszínen intézkedő rendőröknek az elkövető által elmondottak bizonyítékként legyenek értékelhetők, elengedhetetlen, hogy a hatóság figyelmeztesse az intézkedés alá vont, később terheltté váló személyt, hogy amit közöl, az terhére később bizonyítékként felhasználható.