A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20650/2009/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Pfv.III.20.650/2009/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Hubay Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Karczub Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Pécsi Városi Bíróságnál 2.P.20.347/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 1.Pf.21.028/2008/3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről 21. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. évi szeptember hó 30. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes édesapja, K.J. 2003. szeptember 19-én 26 éves korában gyalogosként súlyos közlekedési balesetet szenvedett, amelynek következtében agykárosodása alakult ki, önálló életvitelre képtelen állapotba került, majd a bíróság jogerős ítéletével cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. A beteg évekkel később, 2007. március 2-án meghalt. Törvényes örököse a 2000. szeptember 17-én született felperes, aki az édesapja balesetének bekövetkezésekor 3 éves volt, a halálakor pedig még nem töltötte be a 7. életévét.

A felperes K.J. hozzátartozójaként a keresetében 4.500.000 forint nem vagyoni kártérítés és a balesettől kezdődő késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes, mint a balesetet okozó gépkocsi kötelező felelősségbiztosítójának a kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elévülésre, és arra is hivatkozott, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában a bíróság korábban már jogerős ítéletet hozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes elévülési kifogását alaptalannak tartotta, mert a felperes az édesapjának elvesztése miatt érvényesítette a nem vagyoni kárigényét, így a 2007. március 2-án bekövetkezett halálához képest a 2008. február 2-án indított kereset időpontjában az elévülés még nem következett be.

Megállapította a bíróság, hogy a kiskorú felperes édesapja az alperes biztosítottjának jogellenes magatartása következtében halt meg, így az alperes a gépjármű kötelező felelősségbiztosításáról szóló 170/2000. (X.13.) Korm. rendelet 7. §-ának (1) bekezdése alapján helytállásra köteles.

A felperes kárigényét alaposnak tartotta, és kifejtette, hogy még nem volt 7 éves, amikor az édesapját elveszítette. A baleset véglegesen megfosztotta attól, hogy teljes családban növekedjék, ezért a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése alapján nem vagyoni kártérítésre igényt tarthat. Ennek az összegszerűségére nem hat ki az, hogy a szülei a baleset időpontjában már különváltan éltek, mert a kapcsolattartási jog megillette, és a káresemény hiányában apai mintát kaphatott volna az elhalt édesapától. A körülmények mérlegelésével 4.500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, de kamatot csak a halál időpontjától, vagyis a felperest ért kár bekövetkezésétől, 2007. március 2-tól kezdődően ítélt meg a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése alapján. Kármegosztásra nem látott alapot, mert nem vagyoni kártérítésnél ennek nincs helye, de a felperes nem is hatott közre a kára bekövetkezésében.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Rámutatott arra, hogy ítélt dologról nem lehet szó, mert a korábban folyamatban volt perben még a meghalt K.J. követelt vagyoni és nem vagyoni kártérítést, a felperes abban a perben csak mint az édesapjának jogutódja jutott ahhoz a kártérítéshez, amely az édesapját illette. Ebben a perben pedig a felperes mint hozzátartozó a saját kárát érvényesíti.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatásának elrendelését kérte.

Álláspontja szerint ellentmondásos a bíróság ítélete az elévülés kérdésében, és megalapozatlan, mert az összegszerűség tisztázására további bizonyítást nem folytatott le. A hozzátartozó halála önmagában nem alapozza meg a nem vagyoni kárigényt, a felperes életkörülményeivel pedig a bíróságok nem foglalkoztak. A tényállást nem tárták fel, a szükséges orvosszakértői bizonyítást nem folytatták le, és nem állapítható meg, hogy a halál bekövetkeztét, vagy a baleset miatt megszakadt kapcsolatot tekintették a felperes kárának. A bíróságnak a mérlegeléshez le kellett volna folytatnia a bizonyítási eljárást, amely elmaradt. Emiatt a jogerős ítélet megalapozatlan.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Rámutatott arra, hogy nem szorul külön bizonyításra, és nem is orvosszakértői kérdés az, hogy az apa halála megfosztotta a felperest az apai családban való nevelkedéstől, a kapcsolattartástól, az apai szeretettől és a segítségtől.