BH 2011.11.311 A bíróságnak vagy a jövőre nézve kell elrendelnie a legfeljebb 30 napos megelőző távoltartást, vagy ha a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésének veszélye a határozat hozataláig megszűnt, azt mellőznie kell. Visszamenőleges hatállyal a megelőző távoltartás elrendelésére nem kerülhet sor [2009. évi LXXII. tv. 16. § (1) és (4) bek.].

S. I. bántalmazott és S. Gy. bántalmazó 1994-től kezdődően élettársi kapcsolatban éltek. 2002. április 8-án F., 2003. november 24-én pedig X. utónevű gyermekeik születtek. Utolsó közös lakóhelyük a Ny. község Z. utca 60. szám alatti ingatlan volt, ahová 2007-ben költöztek. Ettől kezdődően többször kialakult közöttük vita, nézeteltérés, nem egyszer történt tettlegesség is. Ennek oka többnyire az volt, hogy a bántalmazó féltékenykedett a bántalmazottra.

2009 őszén a bántalmazott külső kapcsolatot létesített, erről tudomást szerezve a bántalmazó magatartása egyre durvább és agresszívebb lett. 2010. június 15-én egy veszekedést követően a bántalmazott segítséget kért az Ny. Községi Önkormányzat Családsegítő Szolgálatától, ahol elmondta, hogy élettársa veszélyezteti kiskorú gyermekeit, és őt rendszeresen bántalmazza, szidalmazza. A bejelentést követően a jegyző a kiskorú gyermekeket ideiglenes hatállyal az édesanyjuknál, S. I.-nél helyezte el és megállapította, hogy az apa, S. Gy. nevelési joga az ideiglenes hatályú elhelyezés időtartama alatt szünetel.

Ugyanezen a napon a bántalmazott a rendőrség segítségét is kérte. A rendőrség a közös lakásban a bántalmazót nem találta, mivel ő a bántalmazott édesanyjának ingatlanánál jelent meg és ott kiabált.

Ekkor a bántalmazott ideiglenes megelőző távoltartást még nem kezdeményezett. Másnap, 2010. június 16-án a hajnali órákban azonban a bántalmazott ismét bejelentéssel élt a rendőrségen, mivel az élettársa zörgetett az ablakon, szidalmazta a bántalmazottat, megfélemlítette őt és a kiskorú gyermekeket. A bántalmazó a kiérkező rendőrök jelenlétében sem hagyta abba a cselekményt, illetve elismerte: nem egyszer előfordult, hogy az élettársát bántalmazta.

2010. június 16-án a H.-i Rendőrkapitányság V.-i Rendőrőrse határozatával elrendelte a bántalmazóval szemben az ideiglenes megelőző távoltartást. Az eljárás során meghallgatták a bántalmazott rokonait, V. S.-nét és S. J.-nét, akik megerősítették, hogy az utóbbi időben komoly konfliktusok vannak a felek között, a bántalmazó agresszív magatartása a kiskorú gyermekekre is negatívan hat.

Az ideiglenes távoltartást elrendelő határozat kimondta, hogy S. Gy. bántalmazó köteles magát a határozat közlésétől számított 72 óra időtartamra távol tartani S. I. bántalmazottól és rá tekintettel kiskorú S. F., valamint kiskorú S. X. közös gyermeküktől. A fenti időszak alatt velük kapcsolatba nem léphet, szülői felügyeleti joga, illetve a kapcsolattartás joga szünetel, valamint köteles az Ny. község Z. út 60. szám alatti ingatlant elhagyni.

Az ideiglenes megelőző távoltartást elrendelő határozat meghozatalát követően a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény (Hketv.) 14. §-ának (1) bekezdése alapján a rendőrség hivatalból kezdeményezte a városi bíróságon az S. I. bántalmazott és S. Gy. bántalmazó közötti megelőző távoltartás elrendelése iránti nemperes eljárást.

Az eljárásban a bíróság 2010. június 18-án meghozott 2. sorszámú végzésével az eljárást megszüntette a Hketv. 19. § (2) bekezdésére történő hivatkozással, mely szerint a bántalmazó mint volt élettárs nem minősül hozzátartozónak, rá tehát a törvény hatálya nem terjed ki, ellene megelőző távoltartás nem kérhető.

A megyei bíróság ügyészi fellebbezés folytán meghozott, 2010. július 16-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, döntően arra tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság az érintettek személyes meghallgatását mellőzte, így nem tisztázta, hogy élettársakként együtt élnek-e még vagy a kapcsolatuk végleges jelleggel megszakadt. A bántalmazó és a bántalmazott meghallgatása ezzel összefüggésben nem mellőzhető, csak ezt követően lehet állást foglalni a tekintetben, hogy a Hketv. hatálya alá tartoznak-e vagy sem. Azt ugyanakkor rögzítette a másodfokú bíróság, hogy a Hketv. 1. §-ának (5) bekezdése értelmében a törvény személyi hatálya az egyenesági leszármazókra, tehát jelen esetben kiskorú S. F.-re és kiskorú S. X.-ra mindenképpen kiterjed.

A megismételt nemperes eljárásban az elsőfokú bíróság a 2010. augusztus 19-én megtartott személyes meghallgatás eredményeként megállapította, hogy a bántalmazott és a bántalmazó között az élettársi kapcsolat 2010. június 14-én végleg megszűnt, ekkor külön költöztek. Erre tekintettel a városi bíróság a 2010. augusztus 19-én kelt végzésével a nemperes eljárást S. I. vonatkozásában megszüntette, figyelemmel arra, hogy a Hketv. 16. §-ának (5) bekezdése értelmében a volt élettárs nem tekinthető a törvény alkalmazásában hozzátartozónak, akinek terhére a távoltartás elrendelését megalapozó magatartást figyelembe lehet venni.

Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a bántalmazó magatartása a gyermekek érdekeit sértő volt, lelki egészségüket súlyosan és közvetlenül veszélyeztette. Ezért a két kiskorú gyermek vonatkozásában a Hketv. 16. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján 2010. június 16. napjától kezdődően 30 napra megelőző távoltartást rendelt el, melynek hatálya alatt a bántalmazó köteles a kiskorú gyermekeitől magát távol tartani, velük közvetve vagy közvetlenül érintkezésbe nem léphet, telefonon vagy levelezés útján kapcsolatot nem vehet fel, illetve tarthat fenn. Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy a bántalmazónak a megelőző távoltartás teljes tartama alatt a szülői felügyeleti joga és a gyermekeivel való kapcsolattartási joga szünetel.

Az elsőfokú végzés elleni fellebbezésében a megyei főügyészség indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a megelőző távoltartás kezdő időpontját változtassa meg oly módon, hogy a bántalmazóval szemben a végzés meghozatalának időpontjától számított 30 nap időtartamra rendelje el a megelőző távoltartást. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak az érintettek személyes meghallgatásának időpontjától, illetve a távoltartásra vonatkozó határozat közlésétől kezdődően kellett volna megállapítani a 30 napos távoltartást és nem visszamenőlegesen, a bántalmazás időpontjától.

A másodfokú bíróság 2010. szeptember 15-én kelt jogerős végzésével az elsőfokú bíróság végzését akként változtatta meg, hogy a bántalmazóval szemben a megelőző távoltartás kezdő napját 2010. június 18. napjára módosította.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy a vonatkozó törvény célja, hogy még azt megelőzően kezelje a családon belüli erőszak jelenségét, mielőtt egy súlyosabb helyzet, esetleg bűncselekmény elkövetése bekövetkezne. A távoltartás elrendelésére ezért az adott időpontban megtörtént cselekményhez kötötten, arra reagálva kell, hogy sor kerüljön. A törvényalkotónak semmiképpen sem lehetett az a célja, hogy a bántalmazóval szemben a megelőző távoltartás elrendelésére okot adó esemény bekövetkezését követő több hónap után, a jövőre nézve rendelje el ezt a súlyos intézkedést, amely a bántalmazó személyiségi jogait, szülői felügyeleti jogát is érinti, korlátozza. A megelőző távoltartás elrendelésének tehát mindig konkrét eseményhez kell kapcsolódnia, adott esetben pedig ez a konkrét esemény 2010. június 16-án történt.