A Pécsi Ítélőtábla Pf.20076/2016/3. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 77. §, 84. §, 301. §, 339. §, 349. §, 355. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) III. cikk (1) bek.] Bírók: Döme Attila, Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Vogyicska Petra

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.076/2016/3. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Takács Andrea ügyvéd (fél címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe, tartózkodási helye) felperesnek - a 7. sz. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Boda Róbert ügyvéd, fél címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyiségi jogsértése miatt a Kaposvári Törvényszék által 2016. április 15. napján kelt, 12.P.20.415/2016/3. számú ítélete ellen a felperes által 4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja akként, hogy megállapítja, az alperes megsértette a felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy 2014. június 30. napjától 2014. október 6. napjáig, továbbá a 2015. június 29. napjától 2015. augusztus 31. napjáig terjedő időszakban nem biztosította számára a jogszabályban előírt mozgásteret.

Ezért kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 300.000 (háromszázezer) forintot és ennek 2015. október 12. napjától a kifizetés napjáig számított, minden naptári félévre az adott naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.

A felperest a Magyar Állam javára terhelő elsőfokú eljárási illeték összegét felemeli 132.000 (százharminckettőezer) forintra.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Állam javára - az illetékes állami adóhatóság felhívására, az ott írt időben és módon - 176.000 (százhetvenhatezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

A fennmaradó feljegyzett fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes 2014. január 30-tól 2014. október 6-ig előzetes letartóztatásban, majd 2015. június 29-től 2015. augusztus 31-ig jogerős börtönfokozatú elítéltként tartózkodott az alperes büntetés-végrehajtási intézetben a II/9., I/5., I/10., I/15., II/1. és II/5. számú zárkákban. Az alperes a felperes fogvatartásának ideje alatt nem biztosította számára előzetes fogvatartottként a 4 m2, illetőleg jogerős elítéltként a 3 m2 mozgásteret.

A perbeli időszakban az alperes intézmény telítettsége jelentős mértékben meghaladta a 100%-ot. A létszám okozta zsúfoltság kihatott a heti kétszeri meleg vizes fürdési lehetőség időtartamára, korlátozta a mozgást, és a zsúfoltság miatt a napi egy óra séta közben a fogvatartottak zavarták egymást.

Az alperes heti rendszerességgel jelentette a lészámadatokat az Büntetés-végrehajtási Intézet Országos Parancsnokságának, közreműködött továbbá a BVOP Országos Telítettségkiegyenlítő programjában. Az alperesnek az épületet bővíteni nem áll módjában, az ugyanis nem az intézet tulajdona, kezelői joggal sem rendelkezik.

Az alperes parancsnoka 2015. szeptember 30. napján kelt, 30.525/2343/5/2015. ált. számú határozatával elutasította a felperes sérelemdíj, illetőleg nem vagyoni kártérítés iránti igényét. Nem vitatta a túlzsúfolt állapotot, azonban a befogadási kötelezettségére és a differenciált végrehajtási szabályok betartására vonatkozó kötelezettségére hivatkozott. Álláspontja szerint a kártérítési felelősség a Magyar Állammal szemben érvényesíthető.

A felperes keresetében azt kérte, állapítsa meg a bíróság, hogy az előzetes letartóztatása, majd jogerős börtönbüntetésének végrehajtása során az alperes megsértette a felperes egészséghez, egészséges környezethez és emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, emiatt 2.500.000 forint és a keresetlevél benyújtásától számított törvényes mértékű késedelmi kamat, mint nem vagyoni kártérítés és sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte a nem vagyoni kártérítés és sérelemdíj vonatkozásában. A személyiségi jogsérelem megállapítására irányuló kereseti kérelem teljesítését nem ellenezte, a túlzsúfoltság tényét elismerte. A felróhatóság hiányára hivatkozott, amikor állította, hogy a fogvatartottakat be kell fogadnia, még túltelítettség esetén is.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyiségi jogát azzal, hogy fogvatartása során nem biztosította számára a jogszabályban előírt mozgásteret. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 80.000 forint elsőfokú eljárási részperköltséget. Kötelezte továbbá a felperest, hogy fizessen meg Magyar Állam javára, külön felhívásra 100.000 forint feljegyezett részilletéket.

Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága számos ügyben megállapította, hogy a zsúfolt körülmények közötti fogvatartás nem tartja tiszteletben az alapvető emberi méltóságot. Túlzsúfoltnak tekinti, ha az előzetes letartóztatottak estén 4 m2, míg elítéltek esetén 3 m2-nél kevesebb mozgástér jut a fogvatartottakra.

Az alperes elismerésére tekintettel megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyhez fűződő jogát, az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 75-76.§-ai és 84.§-a, valamint a 2013. évi V. törvény (továbbiakban: 2013. évi Ptk.) 2:51.§-ának (1) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel a 6/1996.(VII.12.) IM rendelet 137.§-ának (1) bekezdésére, valamint a 16/2014.(XII.19.) IM rendelet 186.§-ának (2) bekezdésére is.

A 2013. évi Ptk. 2:52.§-ának (1) és (2) bekezdése szerinti sérelemdíj iránti igényt a Ptk. 6:519.§-ának második fordulatát alkalmazva találta alaptalannak. A törvényszék álláspontja szerint ugyanis az alperes kimentette magát a felróhatóság alóli felelősség alól.

A perköltségről a Pp. 81.§-ának (1) bekezdése szerint rendelkezett.

Az elsőfokú ítélettel a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak kereseti kérelme szerinti megváltoztatását kérte, azaz 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítés, illetve sérelemdíj és ennek 2015. október 12. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mivel a túlzsúfoltság és annak következtében őt egészségben és emberi méltóságában sértette.

A másodfokú eljárásra 50.000 forint perköltségigényt támasztott.

Állította, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkezésének bizonyítása nem szükséges.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A fellebbezés részben alapos.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a tényállást nagyobb részt helyesen állapította meg, és túlnyomó részt helyes jogszabályokat alkalmazott. Érdemi döntésével azonban a másodfokú bíróság nem minden tekintetben értett egyet, ezért azt megváltoztatta a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján.